Navracsics Tibor úgy fogalmazott: az emberiség történetében először terjedt ki háború az egész világra, és „iparszerűen gyilkoltuk egymást”. Az adatok szerint a világ összes frontján több mint tízmillió katona és körülbelül 12 millió civil esett áldozatul. Köztük hatszázezer magyar katona, de elenyésző volt a hazai civil áldozatok száma, mert honvédjeink megvédtek minket attól, hogy hazánk területén egy orosz és egy román betörést leszámítva frontvonal legyen – tette hozzá a miniszter.
Az első világháború kitörésének mai, századik évfordulóján kezdetét veszi az állami programsorozat, a fővárosi operaházban, továbbá Veszprémben és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban is tartanak megemlékezéseket.
...a centenáriumról bővebben ITT olvashat.
Azt mondta: mind a mai napig kétséges, hogy az első és a második világháború valóban elválasztható-e egymástól, vagy a második világháború csak egy negyedszázados fegyverszünet utáni újrakezdése volt az első világháborúnak. A miniszter kitért arra, hogy a hadviselő felek között „mi, magyarok voltunk azok, akik nem akartak háborút, mintha megéreztük volna, hogy ez a háború az általunk addig ismert Közép-Európa végét jelenti, és elhoz egy új korszakot”. A békés együttműködést felváltotta a nemzetiségi bizalmatlanság: a gyűlölködés, a jogok megtagadása, a területi kicsinyesség és az egymás elleni uszítás – fűzte hozzá.
Emlékeztetett, „nekünk, magyaroknak az első világháborúból a békerendszer maradt örökségül, amely álnemzeti államokat hozott létre, mint például Csehszlovákia, Jugoszlávia”. Azt próbálták elhitetni, hogy ezek a valódi nemzetállamok, szemben az Osztrák–Magyar Monarchiával – mondta a miniszter, megjegyezve: holott a monarchia a valódi nemzeti integráció lehetőségét biztosította.
Navracsics Tibor arról is beszélt, hogy az első világháború nem csak a tragédiát hordozza: a magyarság felfedezhette magában az újrakezdés méltóságát. Az első világháború után ilyen mélyről nemzet még nem kezdett: elveszítette területének kétharmadát, ásványkincseit, a fővároson kívüli jelentős nagyvárosait és egyetemeit. Mindezek után az ország a két világháború közt nemcsak politikailag stabilizálódott, de gazdaságilag is ismét emelkedő pályára állt, hogy aztán a második világháború hosszú időre, 50-55 évre tönkretegyen ismét mindent – fejtegette a miniszter.
