Erdély ízei a szentendrei Skanzenben

Egyrészt itt autentikus népzene szólt, másrészt pedig varázslatos helyszín nagyon sokat át tudott adni a magyar paraszti kultúra szakralitásából.

A „Taste of Transylvania” szentendrei bemutatkozásának nyitónapja március 27.-én volt, a sajtót a hivatalos nyitás előtt egy órával köszöntötte a 2022-ben megnyitott erdélyi részleg kapujában Dr. Cseri Miklós főigazgató, aki egyébként a minap, a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából vehette át a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjét, valamint Trucza Adorján ötletgazda-főszervező. Mindketten hosszú távú együttműködésben gondolkodnak, amit a főigazgató igen kedvesen fejezett ki. Trucza Adorján és felesége, Réka Luca lányukat is elhozták a megnyitóra, aki kiállt szüleivel együtt a hallgatóság elé. Cseri Miklós egyenesen azt vizionálta, hogy legalább addig tartson a közös munka, amíg Luca felnő és esküvője a Skanzenben lesz.

Ezután bejártuk a pazarul elképzelt és lenyűgözően megvalósított, egy székely kisváros főterét létező marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri és sepsiszentgyörgyi épületek alapján rekonstruáló komplexum kiállításait, megismerkedhettünk többek között egy örmény család hitelesen újjávarázsolt otthonával és mindennapi eledeleikkel. Ezután pedig kezdetét vehette a kóstolás.

A felhozatal ezúttal is impozáns. A kiállítók között üdvözölhetjük többek között az egyik legjobb nagyszebeni étterem, a Pasaj csapatát, ahol életem talán legjobb pisztrángételét ettem a Kárpát-medencei étteremkalauz teszteléseinek idején, Brassó szakmailag legtöbbre tartott éttermét, a Bistro del Arte-t, az encsi Anyukám mondtát, a marosvásárhelyi Petryt, a Vineta bárt, s még sorolhatnám.

Egy hagyományos, bárki által abszolválható 7-10 tételes borkóstoló összeállítási dogmatikájának szerves része, hogy a könnyed boroktól haladunk a súlyosabbak fele, az egyszerű, közérthető tételektől a komplexebbek felé, nem utolsó sorban azért, hogy meglegyen az összélmény crescendo-ja. 

Viszont, ha a kóstolás 40-50, vagy ennél is több tételt integrál, akkor megfontolandó a legjobb, legizgalmasabb nedűket előre venni, hogy minél nagyobb mértékben birtokában legyünk ítélőképességünknek kóstolásukkor.

Jómagam ennek megfelelően a csúcson kezdtem, legalábbis ami a papírformát illeti, mert amúgy itt minden egyes műhely önmaga legjavát adja. 

 

A tatai Platán standjánál kóstoltam egy csodás, foie gras-val gazdagított gombás szárnyasterrine-t, 

 

és egy hasonlóan csúcsminőségű Eszterházy marhapofát szaftos, könnyed, négyszögletesre vágott „szalvétagombóccal”, valamint egy könnyed lúdlábvariánst. Érdemes tudni a Platán komplexumról, hogy nemcsak egy két Michelin csillagos high end éttermet és egy csúcsbisztrót integrál, hanem utóbbinak olyan cukrász-részlege van, mely a helyet odaemeli a Dining Guide étteremkalauz által „Best of the best” díjjal jutalmazott Mihályi desszertszalon s a Kolonics Zoltán-jegyezte Málna mellé.

 

A Platán házikója mellett állt a Costes Downtowné, őket sem hagytam ki. Náluk rántott disznósajtot ettem parázson utánpirított lepénykenyérben, savanyított zöldségekkel, valamint Marble Angus-nyársat szarvasgombás chimichourrival, fűszeres földimogyoróval megszórva, házi kifliben. A szarvasgombakarakter nem volt igazán határozott, de ez is két remek kompozíciónak bizonyult.

Megkóstoltam az Alex Petrician séf által személyesen felügyelt Noua gombócformájú, a mustáron kívül savanyúsággal tálalt miccs-átiratát, progresszív román konyha jeligére, valamint a Páva remek káposztás báránypacalját, annál is inkább, hogy sehol másutt nem láttam pacalt a fesztiválon. Márpedig a pacal minden kontextusban finom (a desszertfrontot leszámítva), ezt igazolta ez a fogás is.

 

Ilonka Róza, a mindenki által Róza mamaként emlegetett máréfalvi háziasszony rendszeres meghívottja a Trucza Adorján szervezte fesztiváloknak, innen sem hiányzott, nála túrós lepényt kóstoltam, míg szomszédságában Jánosi Alíz erdélyi gasztro-szakíró és Sándor Krisztina, az Almárium nevű homoródalmási étterem tulajdonosának standjánál erdélyi paprikamentes töltött káposztát. (A fotón látható zöld koriandert magam tettem rá, akárcsak a chilikarikákat, az a tapasztalatom, hogy e két fűszer jó, ha mindig van nálunk. Amúgy kaporszálakkal akarták díszíteni a tányért, de még nem érkezett meg a szállítmány. A piros-fehér-zöld színkombináció pedig a gasztronómiában is jól mutat. A látványbeli kiegészítés a házigazdák engedélyével történt.)

 

Megtisztelte a fesztivált jelenlétével a Butiq’bárból ismert Nagy Zoltán, a koktélok mágusa, nála egy Galamb névre hallgató Unicumos kompozíciót kóstoltam, ami kiválónak bizonyult, Rusu Zsoltnál, aki, mint megtudtam dolgozott a Butiq-ban is, egy almaüdítő és körtepálinka elegyére épített Tatrost, ez is jól esett. Eddig druszámat a minőségi kávéhoz és gasztronómiához kötöttem, e rovatban is volt már szó különböző általa fémjelzett csíkszeredai csúcskávézókról, de teljesen új információ volt, hogy a koktélok világában is otthonosan mozog.

 

A tartalmas kulináris kalandozás záróakkordjaképpen megkóstoltam a debreceni Jardin cukrászda kiváló, az eredetit messze felülmúló Sacher-átiratát.

A gasztro-show pedig folytatódik a mai napon.

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila