Az interjúban Párkányi Raab Péter elmondta, azért hallgatott eddig, mert szerződésében az szerepelt, hogy az emlékmű felállításáig nem ad interjút. A szobrászművész visszautasította az emlékművet és az őt ért vádakat.
A szobrászművész hangsúlyozta: Gábriel arkangyalt a Hősök terén látható szobor alapján formázta meg mint az államiság megtestesítőjét, illetve Magyarország védelmezőjét a téren látható oszlop töredékével és a királycsarnok megcsonkított, „kifordított” oszlopsorával. „Az én széttárt karú angyalom kezében van az országot jelképező országalma, amint éppen kiesik Gábriel ujjai közül. Ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, pedig ez a kicsi tárgy a főszereplő. A műleírás tehát a következő gondolatot akarta közvetíteni: az államot és ezen keresztül az áldozatokat a hazánk patrónusa, Gábriel kezéből kihulló országalma testesíti meg. Annak az arkangyalnak a kezéből, aki ezer évig védett bennünket, most viszont lehunyt szemmel tűri, ahogy lecsap rá a birodalmi sas – ami egyébként, a vádakkal ellentétben nem is birodalmi sas” – vallja a lapban Párkányi Raab Péter, hozzátéve: nem a német címerállatot vette mintának, mert nem akart egy népet megbélyegezni.
A szobrász a lapban arra kérte a német megszállás zsidó áldozatainak leszármazottait és mindenki mást, „ne hagyják, hogy bizniszpolitikusok és a művészet halálát dicsőítő művészetirányítók éket verjenek közéjük”. Kiemelte: lényeges tisztázni, hogy őt a német megszállás napjának, Magyarország szuverenitása elvesztésének megörökítésére kérték fel. „Megbízóim leszögezték: ez nem holokauszt-emlékmű” – hangsúlyozta Párkányi Raab Péter, aki szerint nem baj, hogy az emlékmű sorsa így alakult, mert köztéri műalkotás iránt ilyen sokan még nem érdeklődtek.
