A lap pénteki számában közölt interjúban azt mondta, hogy a hálapénz kiszolgáltatottá teszi, megalázza, állandó bizonytalanságban tartja a beteget és az orvost is. Hangsúlyozta: fel kell számolni ezt a torz rendszert, amely nem csak az orvos-beteg kapcsolatot mérgezi meg, de jelentős mértékben hozzájárul az orvosok külföldre távozásához is, márpedig jelenleg a szakemberhiány a leggyengébb láncszem. Az elnök korábban az MNO-nak hangsúlyozta, hogy nincsenek évtizedek a rendszer megváltoztatására.
Ha valóban eltökélt a kormány abban, hogy felszámolja a hálapénzrendszert, ahhoz először rendeznie kell a béreket. Ehhez egyrészt muszáj a jelenleginél legalább egy, de inkább két százalékkal többet költeni az egészségügyre a GDP-ből. Ha nem lesz béremelés, hiába alakítják át néhány év alatt a rendszert, nem lesz orvos, aki dolgozzon benne – jelentette ki.
A rezidensszövetség elnöke szerint nettó 275-300 ezer forint az alapbér, amit egy kezdő orvosnak, 450 ezer, amit egy szakorvosnak és 550 ezer forint, amit egy főorvosnak legalább havonta fizetni kell. Ehhez kell még hozzátenni azokat a pluszösszegeket, amelyeket megkereshet az, aki ambiciózus, több szakvizsgát szerez, oktat, kutat, éjszakáját-hétvégéjét beáldozva ügyel. Ezt azonban nem csak a központi források növeléséből képzelik el, hanem például a saját orvosválasztás legálissá tételével – tette hozzá. A lényeg egy olyan rendszer kialakítása, hogy a befizetett járulék fejében mindenkinek biztosítsák a gyógyulást, ám aki extra szolgáltatást szeretne, az legálisan meg tudja venni. Annak például, akinek nem felel meg az a kórház, illetve orvos, ahová tartozik, fizethessen jogszerűen meghatározott összeget azért, hogy az operálja, akiben megbízik.
A valódi orvosválasztáshoz átláthatóvá kell tenni az intézmények működését, nyilvánossá tenni olyan mutatókat, amelyek a betegek számára is eligazodást jelentenek arról, melyik intézményben melyik orvos milyen hatékonysággal, eredményességgel dolgozik. A betegek most azért sem bíznak meg az egészségügyi rendszerben, mert nem látják, hogyan működik. A központi források növelésével és például az orvosválasztással már meg lehetne teremteni egy kiszámítható orvosi életpálya alapját. „Világosan kell látni, hogy Magyarországnak nem a gazdasági teljesítőképességéhez mérten, hanem a fölött kell megfizetnie az orvosokat, ha nem akarjuk, hogy néhány év múlva ne legyen, aki ellássa a betegeket” – fogalmazott Dénes Tamás.
