– Érdemi vita megkezdését sürgette minapi sajtótájékoztatóján, holott a korábbiakhoz képest sokkal inkább a közbeszéd része a hálapénz. Kiderült, hogy tönkreteszi a beteget, az orvost, széttépi a bizalmi hálót, elüldözi a fiatal és képzett orvosainkat. Mivel lenne elégedett?
– Hogy a hálapénzrendszer a közbeszéd része, abban a Magyar Rezidens Szövetségnek (MRSZ) fontos szerepe van, hiszen kicsivel több mint egy éve indítottuk el a Hála Pénz – Hálát a betegtől, pénzt az államtól kampányunkat. Tabudöntögetésről cikkezett a sajtó a kampány elindításakor. Az első lépést megtettük: nem tabu a hálapénz többé, nyíltan beszélünk és merünk beszélni róla. Ez nem volt mindig így. Egy probléma megoldásának első lépése, hogy beszéljünk róla, kibeszéljük és pontosan meghatározzuk, hogy miért probléma a probléma. Ez történt az elmúlt egy évben, többek között a Szinapszis Kft.-vel végzett felmérésünk kapcsán. Az első lépcsőben bebizonyítottuk, illetve igazoltuk szubjektív érzéseinket a hálapénzzel kapcsolatban: megalázó orvosnak és betegnek egyaránt, korrupció forrása, nem fenntartható, a „félelem bére”, tönkreteszi a szakképzést, és nem utolsósorban kiszámíthatatlan jellege miatt az orvoselvándorlás fő motorja is. Elégedettek azzal lennénk jelen pillanatban, ha a szakma és döntéshozók arról kezdenének vitázni, hogy milyen keretrendszer mentén lehetséges az élhető egészségügy kialakítása. Ez a következő lépcső. Pontos és biztos jövőképet kell felmutatni nővérnek és orvosnak egyaránt, mert a szakemberhiány a közeljövőben veszélyeztetni fogja a betegellátást.
– Még mindig hatalmas pénzek mozognak a szürke zónában. Tényleg azt gondolják, hogy pusztán bérrendezéssel megoldható a probléma?
– Csak a bérrendezés nem oldja meg a hálapénz problémáját, de ez lesz, ez kell legyen az alapja az új modellnek. Bérrendezés nélkül minden reform torzulni fog, és nem fogja meghozni a kívánt eredményt. Az eddigi kampánylogikánk az volt, hogy számszerűsítsük szubjektív érzéseinket a hálapénzzel kapcsolatban. Bizonyítsuk be számokkal, hogy ez a rendszer nem fenntartható. Ez megtörtént. Ahhoz, hogy a gyakorlatban is működő modellt találjunk, ahhoz érdemes megkérdezni az érintetteket. Mi ezt tettük. Megkérdeztük a betegeket, hogy miért adnak hálapénzt. A félelem és a szolgáltatásvásárlás a két fő motiváció. Félnek, hogy nem kapják meg a megfelelő ellátást. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kórházak képtelenek megfelelni a tárgyi és személyi minimumfeltételeknek már évek óta. Ezt a betegek is érzik. A hálapénzzel próbálnak egy kis pluszfigyelmet, biztonságot vásárolni maguknak. A hiány okozta félelmet csak úgy lehet kiküszöbölni, ha megfelelő bérrendezéssel itthon tartjuk a nővéreket és az orvosokat. A második motiváció a szolgáltatásvásárlás, ezen belül is a sajátorvos-választás. Meg kell vitatni, hogy van-e erre lehetőség hivatalos formában. Fontos javaslat ezzel kapcsolatban az, hogy átláthatóvá kell tenni a beteg számára az ellátást, az ellátás minőségét oly módon is, hogy az illető orvos statisztikája számára elérhető. Jelenleg csak mendemondák alapján választ a beteg orvost. Konkrét adatok nincsenek a kezében.
Pusztító zivatarok, jégeső, szél – megérkezett a hidegfront, de a java még hátravan
