Hálapénz: ez így egy kegyetlen rendszer

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Nem tabu az egyén felelőssége sem, a hálapénzrendszer lebontásában a társadalomnak is részt kell vennie. Interjú.

Lippai Roland
2014. 05. 14. 11:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rendszerváltásra van szükség az egészségügyben

 

A rezidensek háborút hirdettek a hálapénz ellen


Szócska még nem végzett a tabumentesítéssel

 

Perverz motivációs eszközök az egészségügyben?

 

Kiskirályok és csicskák az ágazatban

 

Egészségügy: csak kiválasztottaknak?

 

Ez a rendszer is megbukik egyszer

– A bérek kérdése csak az egyik aspektusa a paraszolvencia jelenségének. Mit gondol: kellően ki van beszélve a paraszolvencia jelentésének társadalmi háttere? Elsősorban arra gondolok, hogy a betegeknek és a társadalomnak milyen felelőssége van ebben a kérdésben, mert az azért látszik, hogy rendszeresen az egészségügyi dolgozókon verik el a port. Holott többszereplős a történet, és a rendszer „parát” elutasító és odaadással dolgozó szereplőit is megbélyegzik, főleg egy-egy hálapénzbotrány miatt.
– Az előző válaszomban utaltam rá, hogy a beteg részéről van egy igény a szolgáltatásvásárlásra. Ha erre nem adunk megfelelő választ, akkor feketén próbálkozik majd, vagyis megpróbálja megvesztegetni az orvost. Fontos kiemelni, hogy hiszünk a szolidaritásalapú egészségügyi rendszerben. Egy betegnek akkor is minden esélyt meg kell adni a megfelelő ellátásra, gyógyulásra, ha nincs pénze „extra” szolgáltatásokra, vagy nem kívánja igénybe venni azokat. Az erős társadalmak kötőanyaga a szolidaritás, ezért is tartanak fent szolidaritásalapú egészségügyet. A mai Magyarország egy erős társadalom, a magyar nemzet irányában elkötelezett. A hálapénzrendszer a szolidaritást rombolja: beteg-orvos, beteg-beteg, orvos-orvos, társadalom-orvos és társadalom-beteg vonatkozásában. Az államnak még sokat kell tenni egy fenntartható egészségügyért. Az nem tartható, hogy jóval kevesebbet költünk az állampolgárok gyógyítására, mint a környező országok, és körülbelül feleannyit, mint az Európai Unió átlaga. Itt nem konkrét összegekről beszélünk. Prioritásról. Arról beszélünk, hogy az illető államnak mennyire fontos az állampolgárainak az egészsége. Az állam felelősségén kívül fontos hangsúlyozni az egyén felelősségét is. Az egyén felelőssége legalább akkora – ha nem nagyobb – egy jól működő egészségügyi rendszerben, mint az államé. Meg kell találni a módját annak, hogy ráébresszük az embereket, hogy elsősorban ők tehetnek azért, hogy egészségben éljenek (az egészségtudatosságról itt olvashat – a szerk.). A betegséget megelőzni kell. Ezért is nagyon fontosak az elmúlt ciklusban bevezetett intézkedések, amelyek a prevenciót helyezték előtérbe.

– Erős függőségi viszony van a betegek és az orvosok között. A beteg, a közösség, a társadalom mit tehetne annak érdekében, hogy segítsen a doktoroknak megoldani ezt a problémát?
– Támogassanak bennünket lehetőségeik szerint. Akkor tudunk gyorsan és hatékonyan eredményeket elérni, ha van társadalmi támogatottságunk. Fontos, ha megkérdezi egy közvélemény-kutató cég, hogy min kellene változtatni, akkor az első háromba bekerüljön az egészségügyi rendszer. A politika azzal fog elsősorban foglalkozni, ami az embereket is érdekli. Tudjuk, hogy mindenkinek nehéz, kevesebbet keres, mint amennyit szeretne, és amikor azt mondjuk, hogy egy kezdő orvos bére 275 ezer forint kell legyen, akkor az visszatetszést kelt. Ezt az összeget az elmúlt ciklusban sakkozta ki a döntéshozó, hiszen körülbelül ennyit vihet haza az a szerencsés rezidens, aki megkapja a Markusovszky-ösztöndíjat és a hiányszakmás pótlékot is. Ez az az összeg, ami lassította – de meg nem állította – a rezidensek elvándorlását. Azt világosan látni kell: ha nem sikerül megállítani a szakemberek elvándorlását, akkor a közeljövőben komoly gondot fog jelenteni. A szegényebbek kirekednek majd az ellátásból. Aki megteheti, akinek lesz rá pénze, az mindig megtalálja majd a módját, hogy ellátáshoz jusson.

– Ön azt mondta, hogy a hiány szüli a korrupciót, mert a kórházak nem felelnek meg a tárgyi és a személyi minimumfeltételeknek, és így hiánygazdálkodás alakul ki. Nem arról van szó inkább, hogy „fizetek”, hogy legalább ne ordítozzanak velem? Felmérésük szerint is a megkérdezettek 45 százaléka attól fél, hogy nem kap megfelelő ellátást. Ez a félelemérzet pedig tapasztalat útján alakul ki.
– Igen, így van. A félelem az elsődleges motiváció. Félnek, hogy nem kapják meg a megfelelő szintű ellátást. Ezt a hiány indukálja. Csak a nővérek és orvosok itthon tartásával lehet ezt a hálapénzadási motivációt megszüntetni. Azt hisszük és valljuk, hogy nem vetíthetjük ki betegeinkre a saját frusztrációnkat. Nem elfogadható semmilyen körülmények között, hogy egy beteggel kiabáljunk vagy tiszteletlenül bánjunk. Nem hibáztathatjuk a beteget azért, mert keveset keresünk. Ez a mi felelősségünk elsősorban, hogy ezidáig nem tudtuk az érdekeinket megfelelően képviselni. Tudja, beszéltünk az egyén felelősségéről. Ugyanez a helyzet itt is. Mindannyian felelősek vagyunk amiatt, hogy itt tartunk.

– A megkérdezettek 76 százaléka azt mondja, hogy a „parával” a kiszolgáltatottságát szeretné csökkenteni. Önmagában nem abnormális állapot, hogy egyáltalán kiszolgáltatottságról kell beszélni úgy, hogy ez szinte társadalmi szinten jelenik meg?
– Egyetértek: abnormális. Ez is minket igazol. Nincsenek évtizedek a változtatásra. A legsebezhetőbb állapotunkban vagyunk a legkiszolgáltatottabbak: betegen. Ez nem elfogadható, ez így egy kegyetlen rendszer.

– Azt tudjuk, hogy a magyar társadalom erős bizalmi deficittel bír, igen magas anómiaszinttel. Van arról valós információjuk, hogy az orvostársadalom miképpen küzd meg ezzel a bizalomhiánnyal, a paraszolvenciával, s hogy milyen állapotban van?
– Az anómiaelmélet ráhúzható a hálapénzes mai magyar egészségügyre. A hálapénzrendszer perverz, nem világos szabályai miatt a társadalmi normák elvesztették befolyásukat az egyének, egyes orvosok viselkedésére. Eljutottunk arra a szintre, hogy normálisnak gondoljuk azt, hogy egy betegtől pénzt követeljünk feketén, és az ellátást pénztől tegyük függővé.

– Levélben fordultak a legfőbb ügyészhez jogértelmezésért, merthogy nem látszik tisztán, hogy az előre nem kért, ám utólag elfogadott hálapénz büntethető-e. Megjött már a válasz?
– Válasz még nem érkezett eddig.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.