„Új védelmi politikára van szükség”

Kósa Lajos szerint elgondolkodtató, hogy nincs megfelelő páncélosképességünk és tüzérségünk.

– Debrecenben van az ország egyik legnagyobb helyőrsége, a Bocskai István lövészdandár. Gondolom, innen ismeri a Magyar Honvédség mai állapotát is. Mi a véleménye a jelenlegi, professzionális hadseregről?
– A kilencvenes években megfogalmaztak egy új katonai doktrínát Magyarországon, és kijelöltek egy új, hosszú távú fejlesztési irányt. Sajnos azt kell mondjam, hogy ebben alapvető tévedések vannak. Tévedés volt például, hogy gyakorlatilag nincsen páncélos erőnk, és csak minimális mennyiségben vannak csapatszállító páncélos eszközeink. Csak nevetek, amikor azzal jön valaki, hogy Magyarország Ukrajnának szállít tankokat. Magyarország is csak elenyésző számban rendelkezik működőképes harckocsikkal, nemhogy másoknak szállítson ilyeneket! És vajon hol élték a világukat azok, akik olyan döntést hoztak, hogy ne legyen használható tüzérsége a honvédségnek? Nyilván újra kellett fogalmazni a haderő rendszerét a szocializmus bukása és a NATO-tagságunk után, de azt hiszem, eljön lassan az ideje annak is, hogy újragondoljuk azokat a katonai fejlesztési elveket, amelyeket a kilencvenes évek közepén megfogalmaztak.

– Ez azért sem mellékes, mert a NATO-tagsággal vállalt kötelezettségeknek vélhetőleg előbb-utóbb eleget kell tenni. Ön szerint meddig tartható, hogy meg sem közelíti a védelmi költségvetés a szövetség által elvárt mértéket?
– Hálásak lehetünk azért, hogy a NATO türelmes velünk ebből a szempontból. Nyilván belátták, hogy a szocialisták által szétzúzott magyar gazdasággal nem tudjuk teljesíteni a GDP két százalékának megfelelő honvédelmi költségvetést. Az viszont látszik, hogy jelenleg elindult egy komoly GDP-növekedés. Ha ez állandósul és felkészülünk a NATO-elvárások teljesítésére, újra kell gondolnunk azt is, hogy milyen fejlesztéseket hajtunk végre. Szigorúan azt kell figyelembe vennünk, hogy Magyarországnak alapvetően védelemre kell berendezkednie. Arra is ügyelnünk kell azonban, hogy a szövetséges katonai kötelezettségeinket teljesítsük.

– Ezek szerint az „elsősorban az országvédelemre koncentráló vagy inkább missziós feladatokra készülő hadsereg” vitában ön az előbbire voksol?
– Az nem is lehet kérdés, hogy a hadseregünknek képesnek kell lennie az ország védelmére. Az viszont egy nagyon fontos mérlegelés kérdése, hogy ezt milyen feltételekkel tudjuk biztosítani. 1990 óta csak a szomszédos országokban megéltünk két pusztító polgárháborút a délszláv válság kapcsán, most pedig láthatjuk azt is, hogy Ukrajnában szintén polgárháborús állapotok uralkodnak. Sajnos tehát felelőtlenség abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy lezárult a történelem, és feloszlik minden hadsereg magától. Ezért is mondom, hogy a védelmi képességeinket újra kell gondolni.

A teljes interjút a szombati Magyar Nemzetben olvashatja.