Fórizs Ildikó elmondta: hat orvos és két szülésznő esetében az ítélőtábla mellőzte az első fokon kiszabott pénzbüntetést és a vádlottakat egy-egy év próbára bocsátotta. Három orvos esetében a másodfokú bíróság mellőzte a vagyonelkobzást, s helyben hagyta az első fokon kiszabott 1,5 millió és 2,4 millió forint közötti pénzbüntetést. Egy orvos esetében az ítélőtábla helyben hagyta a 2,1 millió forintos pénzbüntetést és a 80 ezer forintos vagyonelkobzást. Az ítélőtábla hét vádlottat felmentett a vesztegetés vétsége, illetve egy esetben a vesztegetés bűntette alól, ezért az ő ítéletük nem jogerős, esetükben a Kúria dönt harmadfokú eljárás keretében – tette hozzá a szóvivő.
– A hálapénzrendszer felszámolását nevezte egyik első és legfontosabb feladatának az egészségügyért felelős államtitkár a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Zombor Gábor a lapnak azt mondta: ehhez komoly társadalmi-szakmai konszenzusra van szükség, amely nem egyik napról a másikra fog megszületni.
Akkor lehet majd végleg kiiktatni a hálapénzt a rendszerből, amikor a szakorvosok elfogadható béreket kapnak majd – mondta Zombor Gábor az InfoRádióban. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára szerint fontos odafigyelni a rezidensekre is, hiszen külföldről rájuk „vadásznak” a legjobban.
– Dénes Tamás, a Magyar Rezidensszövetség elnöke szerint „vak, aki nem látja, mekkora a baj”. Ha nem tesznek több pénzt az egészségügyi rendszerbe, illetve nem lesz rendes bérrendezés, néhány év múlva nem lesz, aki ellássa a betegeket – nyilatkozta a Világgazdaságnak. Az elnök korábban az MNO-nak hangsúlyozta, hogy nincsenek évtizedek a rendszer megváltoztatására.
A Fővárosi Főügyészség vesztegetés miatt emelt vádat az Állami Egészségügyi Központ tizenegy nőgyógyász szakorvosa és két szülésznője ellen, mert pénzt kértek a kismamáktól 2007 áprilisa és 2008 júliusa között legalább húsz esetben. Egy orvost még az elsőfokú eljárásban felmentettek. A vádlottak tagadták bűnösségüket, többnyire úgy nyilatkoztak, hogy pénzt sosem kértek és nem is fogadtak el, és még csak nem is hallottak az úgynevezett „kiskasszarendszerről”, amelynek lényege, hogy havi rendszerességgel hálapénzben részesültek azok is, akik közvetlenül nem találkoztak a betegekkel.
A Debreceni Ítélőtábla bíráinak a Fővárosi Ítélőtáblára való kirendelése alapján eljáró Elek Balázs tanácsa szerint az ügy sajátossága volt, hogy olyan évtizedek óta létező jelenség képezte az ügy tárgyát, amely megosztja a társadalmat. A bíró elmondta: az elkövetés idején hatályos törvény szerint a bűncselekmény maximális büntetési tétele 2 évig terjedő szabadságvesztés volt. Az idő múlására és arra való tekintettel, hogy a cselekmény társadalomra való veszélyessége sem akkora mértékű, az ítélőtábla a próbára bocsátást alkalmazta a büntetési célok elérése érdekében.
A vádirat szerint vádlottak a 2007-ben Budapesten a Honvéd Kórház, a MÁV Kórház és az Országos Gyógyintézeti Központ összevonásával létrejött Állami Egészségügyi Központ szülészeti-nőgyógyászati osztályán dolgoztak közalkalmazotti státusban. Több vádlott a főállásán kívül, egyéni vállalkozókén magánrendelőt is fenntartott, két vádlott ugyanazon az osztályon szülésznőként dolgozott.
A vádlottak az osztályon úgynevezett kiskassza rendszert működtettek, amely azt a célt szolgálta, hogy azok az egészségügyi dolgozók is részesüljenek hálapénzben, akik az ellátásban részesülőktől közvetlenül nem jutnak hozzá. Az összegyűlt pénzt havonta szétosztották a dolgozók között. Ezenkívül a vádlottak az OEP által finanszírozott, a magyar állampolgárok által ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátásért a maguk vagy a szülésben közvetlenül közreműködők részére előzetesen pénzt kértek, konkrét összeg meghatározásával. A vádlottak a bűncselekmények elkövetését tagadták.
