A Debreceni Ítélőtábla bíráinak a Fővárosi Ítélőtáblára való kirendelése alapján eljáró Elek Balázs tanácsa szerint az ügy sajátossága volt, hogy olyan évtizedek óta létező jelenség képezte az ügy tárgyát, amely megosztja a társadalmat. A bíró elmondta: az elkövetés idején hatályos törvény szerint a bűncselekmény maximális büntetési tétele 2 évig terjedő szabadságvesztés volt. Az idő múlására és arra való tekintettel, hogy a cselekmény társadalomra való veszélyessége sem akkora mértékű, az ítélőtábla a próbára bocsátást alkalmazta a büntetési célok elérése érdekében.
A vádirat szerint vádlottak a 2007-ben Budapesten a Honvéd Kórház, a MÁV Kórház és az Országos Gyógyintézeti Központ összevonásával létrejött Állami Egészségügyi Központ szülészeti-nőgyógyászati osztályán dolgoztak közalkalmazotti státusban. Több vádlott a főállásán kívül, egyéni vállalkozókén magánrendelőt is fenntartott, két vádlott ugyanazon az osztályon szülésznőként dolgozott.
A vádlottak az osztályon úgynevezett kiskassza rendszert működtettek, amely azt a célt szolgálta, hogy azok az egészségügyi dolgozók is részesüljenek hálapénzben, akik az ellátásban részesülőktől közvetlenül nem jutnak hozzá. Az összegyűlt pénzt havonta szétosztották a dolgozók között. Ezenkívül a vádlottak az OEP által finanszírozott, a magyar állampolgárok által ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátásért a maguk vagy a szülésben közvetlenül közreműködők részére előzetesen pénzt kértek, konkrét összeg meghatározásával. A vádlottak a bűncselekmények elkövetését tagadták.
