Kétségbevonhatatlanul a szétesés határára sodródott a baloldal az elmúlt időszakban. A legnagyobb vesztes egyértelműen az MSZP, amely már a tavaszi országgyűlési választások idején, de a májusi európai parlamenti voksolás eredményeként végképp elveszítette hegemón szerepét. A látványos gyengülés pedig egyre inkább felszínre hozta a belső feszültségeket is.
Kiszelly Zoltán politológus: Egyértelműen látszik, hogy sem a Tóbiás József vezette MSZP, sem pedig a Szigetvári Viktor által irányított Együtt–PM nem tudja Gyurcsány Ferencet kikerülni. A volt miniszterelnök egyértelműen megpróbálja maga alá gyűrni a baloldalt, és így érvényesíteni saját akaratát. Abban bízik, hogy a vasárnapi választáson az MSZP-vel legalább azonos eredményt tud elérni a baloldali fellegvárakban, ezután pedig a vízió és a „szenvedély” erejével meg tudja előzni a leszálló ágban lévő szocialistákat. Ugyancsak az MSZP rovására igyekszik erősödni az Együtt–PM is, habár Falus Ferenc mint „húzónév” távozása után a fővárosban kiugró eredményben már nem bízhatnak. A szocialista párt közben látványosan töpörödik, politikusai a túlélésre játszanak. Jelenleg egyébként vihar előtti csend van, mindenki a választás estéjét várja, hogy kiderüljön, a baloldali pártocskáknak hol és mennyi képviselője, polgármestere lesz. Ezek a tényszámok jelentik majd a kiindulópontot a baloldal újraszervezéséhez, ám azt fontos látni, hogy nincs új a nap alatt. 2017-ben várhatóan ugyanúgy egy csónakban ülnek majd, mint a tavaszi és a mostani a választások előtt.
Mráz Ágoston, Nézőpont Intézet: Jól jellemzi a magyar baloldal jelenlegi helyzetét, hogy politikusai jól láthatóan nem a választásokra, hanem az azt követő időkre koncentrálnak. Alapvetően két forgatókönyv körvonalazódik: az első a baloldal tartós megoszlása a Gyurcsányhoz fűződő viszony törésvonala mentén, a második Gyurcsány teljes térfoglalása, a baloldali pártok egyesülése. Ha a 2010-es eredménynél kisebb a baloldal veresége (azaz néhány várost vissza tudnak hódítani az MSZP-s jelöltek), vagy legalább az akkori szintet tartani tudja a párt, vezetői győzelemként fogják tálalni, és ez a Gyurcsány nélküli baloldal fennmaradását elősegítheti. Ha rosszabb eredmény születik, az MSZP tartós válsága akár pártszakadáshoz és a párt elsüllyedéséhez is vezethet. Gyurcsány ebben az esetben már a választási estén bejelentheti igényét a baloldal teljes képviseletére, és az elmúlt napokban kiszivárgott értesülések alapján baloldali versenytársaitól átcsábított politikusokkal megkezdheti a „Demokrata Párt” építését. Bár Gyurcsány aktívabb lesz, mint valaha 2009-es bukása óta, de ez nem jelenti azt, hogy formálisan is a baloldal vezetője kíván lenni, előfordulhat, hogy a „Szakasits-szerepre” mást fog javasolni.