Árvay Attila, a szerencsi német nemzetiségi önkormányzat elnöke arról szólt, hogy ártatlan civileket, nőket, tizenéves lányokat és fiúkat egyaránt elhurcoltak a Szovjetunióba. „Élnek még körünkben egykori elhurcoltak”, és élnek olyan itthon maradottak is, akiktől elszakították szüleiket, testvéreiket, rokonaikat, akik közül sokan ma is idegen földben, jeltelen sírban nyugszanak. Elhurcoltak nemcsak német nemzetiségűeket, hanem olyanokat is, akiknek pusztán a neve volt németes csengésű, sőt nagy számban olyanokat is, akiknek valójában semmi közük nem volt a magyarországi németséghez, így lettek áldozatok színmagyar falvak lakói is – hangoztatta. A hazatérők hosszú rabság után nemcsak lelkileg, hanem sokszor testileg is megnyomorodva élték tovább mindennapjaikat, arról, hogy mi történt velük, évtizedekig nem volt szabad beszélniük – emlékeztetett.
„Azért emeltünk emlékművet itt, a szerencsi vasútállomáson, ahol bevagonírozták az embereket, hogy a szomorú események soha ne merüljenek feledésbe a térségben” – jelentette ki, majd olyan idős nőket és férfiakat köszöntött név szerint, akik megjárták a gulág poklait.
Az Ekker Róbert szobrászművész készítette emlékművet a történelmi egyházak képviselői áldották meg, majd koszorúk, virágok sokasága borította el a talapzatát.
Szerencsen vasárnap óta tart a gulágkutatók ötödik nemzetközi konferenciája. Kedden az emlékmű avatása után Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára még a szerencsi várban megtartott rendezvényen mondta: voltak olyan magyar emberek is, kommunisták, akik mindent megtettek azért, hogy segítsék az oroszokat a málenkij robotra kényszerítettek összegyűjtésében, „szomorú, hogy ebben a szörnyű pusztításban úgynevezett magyar emberek is részt vállaltak”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!