Bővüljön a házi gyermekorvosok kompetenciája – ezt javasolja a Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) annak érdekében, hogy minél magasabb színvonalon lehessen kezelni a gyerekeket az alapellátásban. Muzsay Géza alelnök lapunknak elmondta, ezt az úgynevezett ráépített házi gyermekorvosi szakvizsga bevezetésével lehetne elérni, amelynek értelmében a csecsemő- és gyermekgyógyász képesítéssel rendelkező szakemberek a jövőben házi gyermekorvosi szakvizsgát is tehetnének.
Ma Magyarországon az alapellátásban a gyerekek 75 százalékát gyermekgyógyász szakorvos, 25 százalékát vegyes praxist működtető háziorvos látja el. Emiatt a lakhely szerinti és az ellátók képzettségéből adódó szakmai különbségek jelentősek. Ráadásul az utóbbi időben a csecsemő- és gyermekgyógyász szakvizsgát tevők száma egyre csökken: míg az 1990-es években évi mintegy 150-en tettek ilyen szakvizsgát, ez a szám mostanra negyven alá csökkent.
A szakrendelési hálózat tehermentesítése érdekében fontosnak tartanánk, hogy a ráépített szakvizsgával rendelkező alapellátó gyermekorvos jogosult legyen kiszűrni a tényleges szakrendelési ellátást igénylő beteget. Ehhez diagnosztikai bővítésre, kiterjesztett ismeretekre és az eszközök bővítésére van szükség – magyarázta Muzsay Géza, hozzátéve: a rendszer átalakítása nemcsak a hosszú távú egészségmegőrzés szempontjából lenne előnyös, hanem megtakarítással is járna, hiszen az alapellátás lényegesen olcsóbb a szakellátásnál.
Az egyesület további javaslatai közt szerepel a források emelése, a kiszámítható életpályamodell kialakítása. Mielőbb meg kell oldani az utánpótlás kérdését is, mivel jelenleg a házi gyermekorvosok átlagéletkora 58 év, egyharmaduk pedig már nyugdíjas korú. A HGYE a kereslet hiányában nem értékesíthető, de működésüket befejező praxisok esetében azt szorgalmazza, hogy a fix és területi díjat további másfél évig folyósítsák az idős kolléga számára, ami lehetővé tenné számukra a tisztes visszavonulást. Az alelnök megjegyezte, a jelenleg praktizáló körülbelül 1570 házi gyermekorvossal alapvetően működőképes lenne a rendszer, ugyanakkor a praxisok országos eloszlása nem megfelelő: míg Budapesten és a nagyvárosokban a szükségesnél több működik, az ország hátrányos térségeiben óriási a hiány.
Átalakításra szorul az ügyeleti rendszer is, amelyet az egyesület az egymás mellett működő alapellátási (nem kórházi) ügyeletek összevonásával, valamint a gyermekek esetében a kijárásos ügyeleti tevékenység megszüntetésével képzel el.
