Egy romániai üzlet miatt került megvesztegetés gyanújába a norvég állam résztulajdonában lévő Kongsberg hadiipari konszern a napokban. Úgy tudjuk, hogy a cég ellen a román és a norvég rendőrség is nyomoz.
Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy Magyarországon 2003-ban a szocialista Juhász Ferenc akkori honvédelmi miniszter személyes döntése nyomán, egy 2002-es pályázat alapján szerződtek a Kongsberggel katonai rádiók beszerzésére, az ügylet azonban sokáig elhúzódott és pereskedéssel zárult, mert az eszközök egy része használhatatlan volt. A beszerzést már a kezdetekkor perelték a vesztes cégek, a francia Thales és a Siemens. Mint később kiderült, a konkurensek kritikája nem volt teljesen alaptalan, hiszen a magyar szakértők már az első, norvégiai katonai bevizsgáláskor rögzítették, hogy a kézirádiók nem felelnek meg egyes paramétereknek, és emiatt nem kérik a szállítást, de a norvégok mégis elküldték az első szállítmányt. A Kongsberg elismerte, hogy a kézirádiókon szoftvermódosítást kell elvégeznie, így ezeket visszaszállították Norvégiába.
A szerződés 9312 darab katonai rádióról szólt, amelyeket 2013-ig kellett volna leszállítania a Kongsbergnek, a Honvédelmi Minisztériumnak (HM) pedig 36 milliárd forintot kellett volna ezért fizetnie. Azért csak kellett volna, mert később a szocialista Szekeres Imre honvédelmi minisztersége idején a felére módosították a beszerzés mértékét a sorozatos műszaki és jogi problémák miatt, illetve azért, mert kiderült, hogy valójában nincs is szüksége a honvédségnek ennyi új rádióra.
A szállítások első darabjai 2004-ben érkeztek Magyarországra, de ezt szoftverhibára hivatkozva viszsza kellett utasítania a HM-nek, így az eszközöket Székesfehérváron, egy polgári telephelyen, a Videoton gyár területén őrizték. A norvégok válaszul azzal fenyegetőztek, hogy ha a HM kockára teszi a NATO rejtjeleit, lejáratódik mint szövetséges, ezért meggondolás tárgyává teszik, hogy a 36 milliárd forintos tender 180 millió eurós ellentételezését egyáltalán véghezvigyék-e Magyarországon. Azt állították, hogy a közbeszerzési tenderen vesztes francia cég, a Thales lobbizni kezdet a HM-nél, hogy a norvég társaság azonnal fordítsa vissza a szállítmányt Németországból.
Később a Kongsberg ideiglenes engedélyt kapott a magyar rejtjelfelügyelettől a rádiókra. Ezek azonban még mindig őrzött polgári raktárakban voltak addig, amíg megkaphatták a hatóságtól a végleges engedélyt. Eközben kiderült, több esetben a mobiltelefonjaikon kommunikálnak a katonák a mindennapos gyakorlataikon, mert korszerű rádiók hiányában egyes alakulatoknál szinte teljesen ellehetetlenült a tábori hírszolgáltatás. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Kongsberggel kötött megegyezés alapján közösen kellett volna bevizsgálni a készülékeket, mielőtt újra engedélyt kérnek rájuk az Országos Rejtjelfelügyelettől. A cég azonban azt a módszert választotta, hogy olyan anyagi igényeket nyújtott be a szaktárcának a bevizsgálás költségeiről, amit már nem tudtak elfogadni. A beszerzési megállapodás aláírása után évekkel is csak 455 rádió csapatpróbáit tudták elvégezni, és összesen 789 hordozható járműfedélzeti és kézi rádiót sikerült vásárolnia a szaktárcának több mint hárommilliárd forintért.
Aztán elérkezett a 2006-os választás, az új Gyurcsány-kormányban pedig a honvédelmi tárcát a szocialista Szekeres Imre vette át, aki felülvizsgáltatta a beszerzést. Ehhez persze megfogalmazták egy hivatalos indokot is. A felülvizsgálat során úgy döntöttek, hogy az előrelátható igények kielégítésére a tervezett mennyiségnek kevesebb mint a fele is elegendő. Juhász minisztersége idején tehát valamilyen megfontolásból túltervezték a beszerzés mértékét, a beszerzési hivatal átalakításával azonban fény derült a turpisságra. Katonai körökben azóta is azt gyanítják, hogy a rádiók nagy részéről azért kellett lemondania a honvédségnek, mert azokat a hibáik miatt nem kívánták használni a NATO-val folytatott kapcsolattartásra a katonák.
Az új megállapodás már csak alig több mint négyezer rádió beszerzéséről szólt, összesen 16 milliárd forintért 2013-ig. A szerződésben viszont kikötötték, hogy a norvégokat kárpótolni kell az árbevétel-kiesésükért, hogy ne követeljenek több tíz milliárdos kártérítést. A HM ugyanakkor arról kezdett el tárgyalni, hogy a fennmaradó összeg (mintegy 19 milliárd forint) fejében a Kongsberg 2013 után újabb fejlesztéseket hajtson végre a honvédségnél. Ezt a kompenzációs megállapodást azonban nem sikerült megkötni 2009 végéig, ezért a Kongsberg – élve a szerződésmódosításban biztosított lehetőségével – választottbírósághoz fordult. Az első tárgyalást 2010. augusztus 10-én tartották, de ezen nem született döntés. Mivel a tárgyalások nem nyilvánosak, nem lehetett megtudni, hogy a Kongsbergnek pontosan milyen kártérítési, illetve kompenzációs igényei vannak az elmaradt szállítások után, illetve miről kíván megállapodni a céggel a minisztérium.
Az ügy szóba került később a 2010-es kormányváltás után, Orbán Viktor norvégiai tárgyalásain is, és sikerült kimozdítani a tárgyalásokat a holtpontról. A céggel új megállapodás született, amely alapján csak a honvédség igényeinek megfelelő számú berendezést vesszük meg, a program határidejét pedig az eredeti 2013-ról 2018-ra tolták ki, ami változatlan ár mellett kedvezőbb költségvetési tehertételt jelent.
