Később a Kongsberg ideiglenes engedélyt kapott a magyar rejtjelfelügyelettől a rádiókra. Ezek azonban még mindig őrzött polgári raktárakban voltak addig, amíg megkaphatták a hatóságtól a végleges engedélyt. Eközben kiderült, több esetben a mobiltelefonjaikon kommunikálnak a katonák a mindennapos gyakorlataikon, mert korszerű rádiók hiányában egyes alakulatoknál szinte teljesen ellehetetlenült a tábori hírszolgáltatás. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Kongsberggel kötött megegyezés alapján közösen kellett volna bevizsgálni a készülékeket, mielőtt újra engedélyt kérnek rájuk az Országos Rejtjelfelügyelettől. A cég azonban azt a módszert választotta, hogy olyan anyagi igényeket nyújtott be a szaktárcának a bevizsgálás költségeiről, amit már nem tudtak elfogadni. A beszerzési megállapodás aláírása után évekkel is csak 455 rádió csapatpróbáit tudták elvégezni, és összesen 789 hordozható járműfedélzeti és kézi rádiót sikerült vásárolnia a szaktárcának több mint hárommilliárd forintért.
Aztán elérkezett a 2006-os választás, az új Gyurcsány-kormányban pedig a honvédelmi tárcát a szocialista Szekeres Imre vette át, aki felülvizsgáltatta a beszerzést. Ehhez persze megfogalmazták egy hivatalos indokot is. A felülvizsgálat során úgy döntöttek, hogy az előrelátható igények kielégítésére a tervezett mennyiségnek kevesebb mint a fele is elegendő. Juhász minisztersége idején tehát valamilyen megfontolásból túltervezték a beszerzés mértékét, a beszerzési hivatal átalakításával azonban fény derült a turpisságra. Katonai körökben azóta is azt gyanítják, hogy a rádiók nagy részéről azért kellett lemondania a honvédségnek, mert azokat a hibáik miatt nem kívánták használni a NATO-val folytatott kapcsolattartásra a katonák.
Az új megállapodás már csak alig több mint négyezer rádió beszerzéséről szólt, összesen 16 milliárd forintért 2013-ig. A szerződésben viszont kikötötték, hogy a norvégokat kárpótolni kell az árbevétel-kiesésükért, hogy ne követeljenek több tíz milliárdos kártérítést. A HM ugyanakkor arról kezdett el tárgyalni, hogy a fennmaradó összeg (mintegy 19 milliárd forint) fejében a Kongsberg 2013 után újabb fejlesztéseket hajtson végre a honvédségnél. Ezt a kompenzációs megállapodást azonban nem sikerült megkötni 2009 végéig, ezért a Kongsberg – élve a szerződésmódosításban biztosított lehetőségével – választottbírósághoz fordult. Az első tárgyalást 2010. augusztus 10-én tartották, de ezen nem született döntés. Mivel a tárgyalások nem nyilvánosak, nem lehetett megtudni, hogy a Kongsbergnek pontosan milyen kártérítési, illetve kompenzációs igényei vannak az elmaradt szállítások után, illetve miről kíván megállapodni a céggel a minisztérium.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!