Nyelvvizsgabotrány: a védők méltányos ítéletet kértek

Négy vizsgáztatót, egy közvetítőt és tucatnyi vizsgázót vádolnak vesztegetéssel és okirat-hamisítással.

Az ügyészség négy vizsgáztatót, egy közvetítőt és tucatnyi vizsgázót vádol vesztegetéssel, okirat-hamisítással, mert 2010-ben és 2011-ben 300 ezer forintért – valós teljesítmény nélkül – adták-vették a nyelvvizsgákat. A vizsgázók kenőpénzért előre megkapták az írásbelihez a megoldásokat, a szóbelire pedig már el sem mentek, vagy beavatott tanárok előtt vizsgáztak. A szabálytalan vizsgákat az elsőrendű vádlott intézte.

A történtek egy másik eljárásban folytatott felderítőmunka eredményeként jutottak a hatóságok tudomására.

Perbeszédében tavaly az ügyész az elsőrendű vádlottra letöltendő, néhány másikra felfüggesztett szabadságvesztést, a vádlottak többségére pedig pénzbüntetés kiszabását indítványozta, míg három vizsgáztató esetében a vesztegetés ügyében már felmentést tartott indokoltnak.

A vizsgáztató esetében a vádban szereplő, bűnszövetségben és kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette a törvény szerint akár tízéves szabadságvesztéssel is sújtható, a vizsgázók cselekménye pedig az ügyészség szerint vesztegetés, ami a törvény szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A vádlottak között vannak rendőrök, mérnökök és gazdálkodók is.

Szerdán több védő is enyhítő körülményként hivatkozott arra, hogy ügyfele büntetlen előéletű, nem bűnöző életvitelű és cselekményének csekély veszélyessége van a társadalomra. Az eset szerintük leginkább arról szól, hogy a vádlott munka mellett képtelen volt másként megszerezni a családja eltartásához, boldogulásához szükséges diploma feltételéül szabott nyelvvizsgapapírt.

„A törvényi előírás zsákutcába terelte az embereket” – fogalmazott az egyik ügyvéd.

Több védő elmondta, hogy ügyfele az eljárás során beismerte és megbánta cselekményét. Ráadásul voltak olyanok, akik semmiféle előnyhöz nem jutottak. Egyikük – védője elmondása szerint – erkölcsi okokból, mindenféle külső nyomás nélkül döntött úgy, hogy nem használja fel a nyelvvizsga-bizonyítványát. Akad olyan is, aki csak azért próbált törvénytelen úton nyelvvizsgát tenni, mert a párkapcsolatában konfliktushoz vezetett, hogy neki nincs diplomája, a botrány kirobbanása azonban véget vetett a féltett kapcsolatnak.

Több ügyvéd megemlítette, hogy védencét az évek óta folyó büntetőeljárás miatt már számos hátrány érte: többen elvesztették a munkájukat és azóta sem tudtak elhelyezkedni. A védők szerint már csak ezért is indokolatlan lenne őket további szankciókkal sújtani.

Mindezzel összefüggésben több védő szóvá tette azt is, hogy egy másik, ehhez hasonló, nemrég bírói szakba került ügyben a vádhatóság több száz gyanúsítottal szemben elhalasztotta a vádemelést, így nekik nem is kellett bíróság elé állniuk.

Ők megúszták, mert egy nagyobb hálózat tagjaiként kerültek a hatóságok látókörébe, de nem lehet egyforma ügyekben gyökeresen eltérő az ügyészségi gyakorlat, csak azért, mert az igazságszolgáltatásnak így kényelmes – vetette fel az egyik ügyvéd, arra célozva, hogy ezek az ügyészi döntések igazságtalan megkülönböztetést eredményeztek hasonló ügyek elkövetői között.

Az elsőrendű vádlott ügyvédje méltányos ítéletet kért: az ügyészi indítvánnyal ellentétben nem letöltendő, hanem felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Továbbá azt mondta, hogy védence – aki a bíróságon beismerő vallomást tett – három gyermekét egyedül nevelő özvegy, a kenőpénzeket a családjára fordította, abból semmiféle vagyont nem halmozott fel, ezért az ügyészi indítványban szereplő vagyonelkobzás is indokolatlanul eltúlzott, megtorló jellegű szankció, csakúgy, mint a tanári hivatástól eltiltás.

A vádlottak egy része tagadta bűnösségét, az ő védőik felmentést kértek.

Több ügyvéd vitatta a nyomozás törvényességét is, részben a védő nélkül lezajlott gyanúsításokat, részben pedig a telefonlehallgatással szerezett bizonyítékok felhasználhatóságát.

Az ügyet a nyilvánosságban korábban a Budapesti Corvinus Egyetemmel hozták összefüggésbe, ám az intézmény többször jelezte, hogy csupán a helyszínt biztosította a vizsgáztatásokhoz. A vádbeli esetekben a szervező az ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ volt.

A nyelvvizsgákkal kapcsolatos, kevesebb mint egy éve indult büntetőperben a Fővárosi Törvényszék várhatóan február elején hirdeti ki elsőfokú ítéletét.