Kovács Béla elhurcolása

Hogyan tartóztatta le az NKVD a kisgazda politikust, és mi történt vele a Szovjetunióban?

Mégis engedték; nem állt mellé senki. Egyedül a mentelmi jogát nem vonták meg. A kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselői 22-én az ÁVO követelése ellenére elutasították Kovács Béla kiadatását. Aznap este Rákosi gyújtó hangú rádióbeszédet tartott, amelyben bejelentette, a Magyar Kommunista Párt, ha nem változik a helyzet, a „néphez fordul” és új választások kiírását követeli.

A kisgazda vezetőkkel zajló folyamatos háttértárgyalások végül eredményt hoztak, 24-én este pedig a kompromisszumra mindig kész Tildy Zoltán személyesen beszélte rá Kovácsot, hogy egyezzen bele a kialkudott feltételekbe, vesse alá magát önként az ÁVO vizsgálatának. Ígéretet kapott, hogy a kihallgatásról szabadon távozhat, képviselői védettsége továbbra is megmarad.

Másnap reggel az Andrássy út 60-ban megjelenő politikust személyesen Péter Gábor fogadta, majd udvariasan bemutatta egy tisztnek, aki a kihallgatásra kísérte. A teremben a vallatók durva stílusban, szitkozódva faggatták, ám délben a hírhedt épületet szabadon elhagyhatta, s Nagy Ferenc miniszterelnöknél ebédelhetett – utoljára.

Este az Andrássy út 60-ba visszatért politikust az NKVD letartóztatta; Váci utcai lakására szállították, házkutatást tartottak, majd elhurcolták. A szovjetek által nyilvánosságra hozott vádak jól ismertek a későbbi koholt perekből: részt vett Budapesten földalatti szovjetellenes fegyveres terrorista csoportok alakításában, és a Szovjet Hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében.

Politikustársai, a négyesfogat maradék három tagja gyakorlatilag pártjuk túlélése érdekében szemet hunytak Kovács Béla elhurcolása fölött. Tiltakozásul felmerült ugyan Nagy Ferenc lemondásának a lehetősége, ám a vélt politikai praktikum felülírta az elképzelést. Sőt, Kovács Bélát utóbb még a kisgazdapártból is kizárták.

Néhány hónapot nyertek mindössze: a miniszterelnököt május végén kisebb államcsínnyel döntötték meg a kommunisták, s kényszerítették emigrációba. Az akcióhoz Tildy köztársasági elnök csöndben asszisztált. A puccsot, a könnyen kezelhető kisgazda Dinnyés Lajos kormányelnöki kinevezését követően néhány nappal a letartóztatás elől Varga Béla házelnök is külföldre menekült – a Független Kisgazdapárt gyakorlatilag összeomlott.

A négyesfogat egyetlen pozícióban maradt tagja, Tildy Zoltán hamarosan mindannyiuktól elhatárolódott. Államelnökségének utolsó egy és negyed évében szó nélkül végrehajtott mindent, amit a kommunisták kívántak tőle. A gyenge akaratú, Rákosi által „bizonytalan szövetségesnek” nevezett államfőt 1948. július 31-én veje, Csornoky Viktor koholt bűnügyével zsarolva mondatták le. Tildy búcsúnyilatkozatában elítélte Csornokyt, majd Isten áldását kérte a népre.

A törvénytelenül lefogott Kovács Bélát előbb Sopronba, majd Ausztria szovjet zónájába hurcolták. A neunkircheni fogolytáborban értesült a kékcédulás választásokról. Hamarosan a Szovjetunióba, egy Moszkva melletti börtönbe vitték, 1952-ben különös eljárás részeként 25 évi börtönbüntetést kapott. Nem bántották, nem dolgoztatták, egészségi állapota viszont drámaian megromlott rabsága idején. 1955 őszén adták át a magyar szerveknek, többek között volt kisgazda politikustársai, Dobi István és Bognár József közbenjárására. A jászberényi börtönben durván bántak vele, verték többek között a súlyos beteg, 47 éves férfit. Amikor 1956 tavaszán kiszabadult, hazatért Baranyába.

Tildy Zoltánt 1948 augusztusában, lemondását követően egy Budakeszi úti több hektáros kertben álló villába költöztették, 1956 májusáig házi őrizetben tartották. Kertészkedett, s hogy elüsse az idejét, a ház alagsorában babaházakat faragott.

A politikai életbe mindketten a forradalom alatt tértek vissza: Tildy a Nagy Imre-kormány államminisztere, Kovács Béla – bár még napokig Baranyában maradt – földművelési miniszter (november 3-tól államminiszter) lett. A szovjet inváziót, Kádár hatalomra jutását követően rövid ideig mindketten a kibontakozás útját keresték. A reménytelen helyzetet látva Kovács Béla hamarosan visszautazott Baranyába, Tildy pedig behúzódott a Budakeszi úti villába, s csak néha tárgyalt a kisgazda balszárny prominens képviselőivel. A volt köztársasági elnököt 1957 májusában tartóztatták le, a Nagy Imre-perben hat évi börtönre ítélték, ám gyenge egészségi állapota miatt 1959 áprilisában szabadlábra helyezték. Kovács Béla néhány hónap múlva, 1959 júniusában halt meg. Előtte 1958 novemberében a ránehezedő politikai nyomást elhárítani képtelen súlyos szívbeteg férfi a megalakuló új Országgyűlésben képviselőséget vállalt. Összesen egy napot töltött az Országházban: az alakuló ülés után néhány órával tüdővérzéssel kórházba került. Temetésének időpontját, félve egy szimpátiatüntetés lehetőségétől, nem hozták nyilvánosságra.

Tildy Zoltán 1961. augusztus elején halt meg teljes visszavonultságban. Nagy Ferenc 1979-ben először látogatott volna haza Magyarországra. Az indulás előtt nem sokkal állt meg a szíve az egyesült államokbeli Herndonban, ahol saját farmján gazdálkodott. A négyesfogatból egyedül Varga Béla élte meg a rendszerváltozást, s tért haza 1990-ben; mint volt házelnök felszólalt az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén.