Kovács Béla letartóztatása fontos határkő az 1945-47-es demokráciakísérlet történetében. A súlyosan jogsértő tett pontosan mutatta, hogy a szovjet megszállás alatt álló Magyarországon semmi esélye a polgári demokratikus berendezkedés híveinek. Kovács letartóztatása után néhány hónappal a Független Kisgazdapárt vezetősége, az úgynevezett négyesfogat is széthullott. Sorsuk a mából nézve is tanulságos. Egy 2000-ben született kormánydöntés alapján Kovács Béla 1947. február 25-i letartóztatásának évfordulóján tartják a hazai oktatási intézményekben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját.
A harcot tovább kell vinni Kovács Béla kiadatásáért – döntötte el a kommunista párt politikai bizottsága a politikus letartóztatása előtt egy héttel, 1947. február 18-án. A hajsza a nemzetgyűlésben abszolút többséggel rendelkező Független Kisgazdapárt erős emberével szemben már korábban megindult. A kommunista egyeduralmi törekvésekkel szemben bátran fellépő, a demokratikus szabadságjogokat védelmező, szókimondó politikus a kisgazdapártot irányító – rajta kívül még Tildy Zoltán köztársasági elnökből, Nagy Ferenc miniszterelnökből, Varga Béla nemzetgyűlési elnökből álló – négyesfogat legnépszerűbb tagja volt. Szava mozgósító erővel bírt, hallgattak rá, a Kis Újságban megjelent vezércikkei eseményszámba mentek.
Vesszőfutása ürügyéül az 1946 végén kirobbantott úgynevezett „köztársaság-ellenes összeesküvési ügy” szolgált, amelyet, elsősorban a kisgazdapárt gyengítésére, illetve lehetőség szerinti megtörésére kívánt felhasználni a kommunista politika a Rajk László irányította belügyminisztérium és a Péter Gábor vezette Államvédelmi Osztály, az ÁVO közreműködésével.
A kommunista politikusok február közepétől szinte naponta követelték Kovács bíróság elé állítását, felelősségre vonását. A szorult helyzetben lévő kisgazdapárti vezetők beszélték rá február 19-én, hogy mondjon le az FkgP főtitkári posztjáról, s vonuljon vissza szűkebb hazájába, Baranya megyébe, míg megnyugszanak a kedélyek. Közben viszont a helyzet egyre feszültebbé vált. Kovács Béla a kezdetektől világosan látta, milyen sors vár rá. „Nem fognak békén hagyni, s ma még csak szabadságolásomat követelik, holnap már valószínűleg kikiáltják, hogy összeesküvő vagyok, és holnapután a mentelmi jogom felfüggesztését kérik.” – mondta Nagy Ferencnek. A miniszterelnök igyekezett megnyugtatni: „Nem fogjuk engedni. Az egész párt melletted áll, és melléd áll az ország népe is abban a pillanatban, amikor üldözni akarnak.”