A török XVII. század végi kiűzése és a Rákóczi-féle szabadságharc elbukása óta erősen behatárolt, de meglévő önállóságban éldegélt Magyarország a Habsburg Birodalom részeként. 1723-ban a Pragmatica Sanctio nevű dokumentum rendezte a hazai „közigazgatás” és a Habsburg centrum viszonyát, amelyet mindösszesen az 1791-es X. törvénycikk pontosított, biztosítva az ország függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben. Mindeközben amikor II. József 1790-ben meghalt, a végrehajtó hatalom a megyéket uraló köznemesség kezébe került, és az országon egyfajta eufória lett úrrá. A mindennapokban valóban „magyaros” lett az élet, egyre többen tudtak tényleg magyarul az országban (hála a középiskolai magyartanítás bevezetésének is), viselték büszkén magyaros öltözéküket, és mind népszerűbb, elérhetőbb lett az emberek számára a magyar nyelvű kultúra is.
A Habsburgok viszont, ahogy véget értek a nagy energiákat lekötő napóleoni háborúk, pénzrontást hajtottak végre, ami ellen a rendi országgyűlés hiába tiltakozott, azt csakhamar évekre berekesztette a hatalom, ami visszavetette a normalizálódott közhangulatot. 1825–27-ben hosszú évek után volt újra országgyűlés, és az ekkor kezdődő, pezsgő közéleti időszakban nagy hatású figurák emelkedtek ki.
A fiatal Széchenyi István mai ésszel felfoghatatlan felajánlással „kezdte” a korszakot. Arisztokrata közegének hedonizálását megelégelve birtokai egyéves jövedelmének kamatát adta egy nyelvápoló tudós társaság megalapítására, ebből nőtt ki a Magyar Tudományos Akadémia. A harmincas évektől aztán terjedelmes reformdokumentumokat írt össze, és 12 pontban foglalta össze az ország előtt álló legfontosabb feladatokat, a folyami szabályozástól a törvény előtti egyenlőségen át a magyar nyelvű törvénykezésig. A közvéleményre a harmincas években mégis talán Kossuth Lajos volt a legnagyobb hatással, ő a politizáló nemességet igyekezett megnyerni Országgyűlési Tudósítások című lapja hasábjain. 1841-ben az új Pesti Hírlap élére került a börtönből szabadult Kossuth, az akkor alig 60-as példányszámú lapból azonnal 4000-eset csinált. Folyamatosan követelte a jobbágyok államilag támogatott örökváltságát is. A polgári tulajdonviszonyok törekvésében és más egyebekben is eltért véleménye Széchenyiétől. Batthyány Lajos eleinte Széchenyi megfontolt politikáját osztotta és önzetlen hozzáállását is magáévá tette, de az 1847-es országgyűlésben már a főrendi ház ellenzéki vezéreként szerepelt, míg az alsóházban partnere, Kossuth Lajos volt az ellenzék vezetője. Báró Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Szemere Bertalan, Eötvös József és Deák Ferenc szintén ezekben az évtizedekben tett szert méltán országos ismertségre.