Áder János hangsúlyozta: a most újjászületett emlékmű is kiváló példa arra, hogy „a jövő és a dicsőség nem a kerékkötőké, hanem az alkotóké”, „nem a rombolóké, hanem az építőké”. Mint emlékeztetett, Kossuth Lajos, Pest megye küldötte a pozsonyi Országgyűlésben 167 évvel ezelőtt ezen a napon felirati javaslatot terjesztett elő és arra kérte a képviselőket, hogy a legfőbb célokért egyesítsék erőiket.
„A feliratból nyílt követelés és március 15. után a polgári Magyarország programja lett. Önálló nemzeti kormánnyal, alkotmányértékű áprilisi törvényekkel, közteherviseléssel, az úrbéri viszonyok felszámolásával, örökváltsággal, szabad sajtóval. Megalakult Magyarország első felelős kormánya” – idézte fel az államfő.
Áder János szerint a Batthyány-kormány ekkor „kilenc különböző karakterű, de egyaránt elszánt és nagyszerű férfiúval” állt fel; „egy konzervatív birodalmi követ, egy fegyelmezett katona, ketten az Ellenzéki Pártból, egy párton kívüli nagybirtokos, hárman a liberális ellenzék szószólói és egy centralista”: Batthyány Lajos miniszterelnök mellett Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Esterházy Pál, Eötvös József és Mészáros Lázár lettek a tagjai.
„Ha végigtekintünk történelmünk e nagyszerű alakjain, olyan embereket látunk, akiknek minden személyes vitájuknál fontosabb volt a közbizalom, a közmegegyezés, a hűség, a kézfogás” – fogalmazott a köztársasági elnök, hozzátéve: az első kormány tagjait Magyarország polgárai ezért már a múlt század elején a Parlament előtt szerették volna látni.
Az államfő szerint a Batthyány-kormány tagjai kiváló szervezőmunkával kezdték élettel kitölteni a kivívott szabadság kereteit: törvényekkel, új utakkal, új pénzzel, kincstárjeggyel, új közigazgatással, iparszabadsággal, közteherviseléssel, államilag irányított oktatással, nemzetőrséggel, magyar honvédekkel. Mindezt üres kasszából, sérülékeny szabadságban, katonai fenyegetettség közepette, egy iparilag fejletlen országban.
„Amit létrehoztak, tovább élt a szabadságharcnál. Tovább Világosnál, tovább a modern nemzetállamok 19. századi útkereséseinél. Tovább élt a kiegyezésben, amely a polgári Magyarországot nemcsak remélte, de kitartó, aprólékos munkával, türelemmel, tudással sziklára építette, olyan erősre, amelyet még a 20. század viharai sem tudtak végleg eltörölni” – mutatott rá.