A menekültkérdés valóban Európát foglalkoztató, sokarcú probléma – mondta a bíboros, hozzátéve, hogy bizonyos mediterrán országok, mint például Olaszország vagy Görögország lakossága és részben egyházi vezetői is „látnak abban fantáziát, hogy osszuk el a bevándorlókat” és más országok is vegyenek át „egy bizonyos kontingenst”. Ugyanakkor érzik azt a problémát is, hogy valahogy meg kell határozni, ki léphet be, és ki nem – fűzte hozzá.
Természetesen az államoknak joga és kötelessége, hogy biztosítsák a közrendet és igyekezzenek az általuk képviselt közösség igazi javát szolgálni. Ez azonban a konkrét és nagyon közvetlen szeretetparanccsal együtt kell, hogy működjön, amely szerint „ha találkozunk az éhezővel és tudunk enni adni neki, tegyük meg!” – fogalmazott.
Ugyanakkor ez önmagában még nem oldja meg ezt a hatalmas, világméretű problémát – hangsúlyozta Erdő Péter –, ezért a másik feladat megszüntetni a kétségbeesett elvándorlás okait, és lehetővé tenni, hogy mindenki békében élhessen a saját, eredeti hazájában.
Ez persze sokkal nehezebb, mint a közvetlen humanitárius segítség, mert ehhez valóban a gazdasági világrendet kellene igazságosabbá és a politikai viszonyokat békésebbé tenni egész kontinenseken. Ez igen nagy feladat, amelyben a vallási közösségek „csak prófétai jelek lehetnek, de önmagukban elintézni nem tudják” – tette hozzá.
