Egy ENSZ-jelentés szerint csaknem hatvanmillióan menekültek el eddig otthonukból, de a nagy részük megmaradt a szegényebb országokban: Etiópiába és Kenyába jóval többen érkeztek, mint mondjuk Franciaországba és Nagy-Britanniába. Bár a legtöbben a szíriai konfliktusok elől menekültek, de közülük 7,6 millióan megmaradtak az ország határain belül, míg 3,9 millióan voltak azok, akik elhagyták az országot.
Ezzel a 60 milliós adattal kezdte a vitát Meszerics és Prőhle is csütörtök este, az LMP pártalapítványának, az Ökopolisznak a rendezvényén. Az LMP képviselője is kitért rá, hogy a 60 milliónyi menekült jelentős része kontinensen belül mozog, mivel később visszatérne hazájába. Sőt, a politikus úgy gondolja, hogy sokkal több menekültet tudna befogadni Európa: „ez a kontinens 500 milliós, és ha képes lenne magát kontinensként kezelni, 3 millió menekültnek az égvilágon semmiféle problémát nem kéne okoznia. De a tízszeresének sem.” Meszerics szerint hazánk problémáját az okozza, hogy a növekvő menekültszám „milyen felkészültségi állapotban érte Magyarországot”. Leszögezte: szerinte nincs új népvándorlás, sőt, ennek még csak a közelében sem vagyunk.
Prőhle Gergely viszont úgy látja: a kulturális és vallási különbségek miatt az ide érkező viszonylag kevés menekült más hangsúllyal jelenik meg. A helyettes államtitkár szerint jó példa Skandinávia, ahol készültek a menekültek fogadására, mégis kiderült, hogy az együttélés száz sebből vérzik.
Februárban lapunk is beszámolt róla, hogy a kvótarendszer egyik szorgalmazója Svédország volt, Margot Wallström külügyminiszter úgy vélte, hogy egyáltalán nem arányos a migránsok befogadása, hiszen „néhány EU-tagállam egyáltalán nem fogad be menekülteket”. Svédországból az utóbbi hónapokban olyan híreket is lehetett hallani, hogy problémát okoz több helyütt az együttélés a menekültekkel. De már két éve is lehetett hallani a migránsok által lakott negyedekben történt zavargásokról, ahogy erről az USA Today is beszámolt 2013-ban.
Meszerics szerint ugyanakkor az ő helyzetük az integrációs politika problémáiból következik, „nem a frissen beérkezettekkel van a baj, aki menekültként érkezik, az integrálódni szeretne”. A politikus a másod- és harmadgeneráció integrálódásában látja a problémát, és „amikor alacsony a migrációs nyomás, akkor is vannak lázadások Párizs külvárosaiban”.
Emlékezetes: az év elején történt Charlie Hebdo-merénylet elkövetői sem frissen érkezett menekültek voltak, az algériai–francia kettős állampolgár Kouachi fivérek Franciaországban születtek. Prőhle ki is fejtette: szerinte mindig akadhatnak integrációs problémák, ha nem most, majd harminc év múlva. „Kiderült a legbékésebb dönerszeletelőről is, hogy veszélyes iszlamista” – mondta. Meszerics szerint ugyanakkor a radikalizálódás más kezelést igényel, mint az általános integrációs politika, és utóbbi sem fog megoldódni a határzártól. „Ha most lezárjuk az összes határt, az integrációs problémát az sem fogja megoldani.” Menekültügyben Meszerics abban látja a felelősséget többek között, hogy a magyar kormány nem készült fel, de ezért nem csak Orbánék felelősek: kárhoztatta a déli határőrizet megszüntetését is. Meszerics úgy látja, határőrizet nélkül a kerítés nem sokat fog érni.
Vita alakult ki a menekültügyben megjelent nyugat-európai nyilatkozatokról is: Prőhle szerint már Angela Merkel kancellár is arról beszél, hogy a multikulti megbukott, ez pedig szerinte jelzi: egy nyílt, toleráns társadalom türelme is véges. Másrészt Prőhle úgy látja, azt a kérdést is fel kell vetni, hogy a nyugat-európai baloldal mire jutott a toleranciájával. Meszerics viszont úgy érvelt: őt kevéssé érdekli, mit mond egy CDU-s kancellár, a tények nem ettől függenek. „Nyugat-Európában is irdatlan nagy kampány zajlik”, mondta, és szerinte a radikális jobboldali pártok egyébként is lépéskényszerbe hozzák a jobboldalt. Meszerics felvetette azt is: a radikális pártok népszerű kampányai sem oldottak meg semmit, ahogy a baloldal toleranciája sem. „Ne azt kérjük számon egymástól, hogy ki mit festett a plakátokra” – mondta, és ehhez később is tartotta magát, a kormány plakátjait kevéssé kritizálta.
Kitértek a vitapartnerek arra is, hogy összekeverednek a különböző fogalmak, miközben nem ugyanazt fedi a menekült vagy a bevándorló. Utóbbiak közé tartoznak például azok is, akik Kínából jönnek letelepedési kötvénnyel – mondta Meszerics. A fogalmi zűrzavart Prőhle is elismerte, de szerinte a problémák összefüggnek egymással. Hogy színesítse a képet, arra emlékeztetett, hogy Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó adományt vitt a menekültgyerekeknek, a kormány pedig négyezer államilag finanszírozott ösztöndíjas helyet biztosított keleti országokból érkezőknek. A beszélgetés harmadik résztvevője, Glied Viktor migrációkutató azt vetette fel: sokan nem is tudják igazából, hányan érkeznek az országba. Hallgatóitól például azt kérte, tippeljék meg, hány kínai jött Magyarországra, amire sokan azt válaszolták, hogy félmillióan-egymillióan, miközben hivatalosan csak 12 ezren érkeztek eddig. „Ha hárman-négyen vannak, az már bandának, galerinek tűnik” – mondta.
Felmerült a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkája is, ahol Glied szerint egy nap ötven-hatvan menekültkérelmet tudnak elbírálni. Van, hogy még közös közvetítő nyelv sincs, és akkor találni kell valakit, aki épp beszél mondjuk ujgurul – tette hozzá. Meszerics viszont erre azt válaszolta: akkor ne hatvan ember foglalkozzon az elbírálással, ha láthatóan nem bírnak el a beérkezett nagyszámú kérelemmel. Egyszerű matematikapélda, hogy ha 60 ember 24 óra alatt ennyit dolgoz fel, akkor 120 ember 12 alatt annyit, 240 hat óra alatt annyit – érvelt.
A beszélgetés moderátora, Káncz Csaba feltette a kérdést, hogy a kormány nem alkalmazza-e az ostromlott erőd technikáját, mire Prőhle azzal válaszolt: ha ezt bármelyik politikai erő tudja alkalmazni, akkor az azt a szomorú következtetést vonja maga után, hogy a módszer működik. Prőhle szerint ilyen volt a 23 millió románnal való riogatás is a baloldal által korábban. A helyettes államtitkár elmondta a vita végén: nálunk sok civil szervezet most azt mutatja meg, hogy a magyar társadalomban nagyfokú szolidaritás van, ezért „nincs minden remény veszve”. Meszerics ezt azzal a példával toldotta meg, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet a Magyar Evangélikus Egyház egymilliós adományából segített migráns gyerekeket. A kormányfő felesége is ennek keretében, jószolgálati nagykövetként vitt ajándékot a menekülteknek.
