A kulturális emlékeket gyakorta éppen a pusztítás, az előző korszakok világi és szakrális építményeinek lerombolása menti meg az utókor számára – persze csak részben. A budai Vár ma is tele van a korábbi évszázadok lenyomataival, tárgyi emlékeken taposunk nap mint nap. Olykor szerencsére előkerül a földből egy ódon műtárgy vagy egy szenzációs lelet. A legutóbbi ilyen egy rituális zsidó fürdő, egy mikve a 13. századból, mely nagyjából a mai Szent György utca alatt rejtőzködött.
A csöppnyi, mindössze 3-4 négyzetméteres medence egy hatalmas, majdnem 1500 négyzetméteres pincerendszer mélyén helyezkedik el. A barlangszerű képződmény a régészek szerint jóval a magyarok érkezése előtt, az őskorban is lakott volt. A tatárjárást követően aztán IV. Béla rendelte el kővár építését a pincék feletti dombon. A 14. század közepén írt Képes Krónika említést tesz egy zsinagógáról a Fehérvári kapunál, valahol a mai Honvéd Főparancsnokság épülete előtti utcaszakasz alatt. A mikve létezése bizonyítja, hogy a templom igenis létezett, valahol alatta alakíthatták ki a rituális fürdőhelyiséget.
Budapesten a világháború előtt számos rituális zsidó fürdő működött, a Kazinczy utcában például egy egész mikvetömb üzemelt, melyben különböző típusú fürdőket építettek meg. 1945 után sokáig egyet sem nyitottak újra. 2004-ben két magyar származású New York-i milliomos újíttatott fel egy mikvét a Kazinczy utcában, a Szimplakert tőszomszédságában. Az épület tetején ciszternákat helyeztek el, a ház alatt pedig kutat is fúrtak, hogy biztosítsák a természetes víz utánpótlását. A fényűzően helyrehozott mikvébe még jakuzzi is került.
A Szent György utcát IV. Béla korában Zsidó utcának nevezték, a mai Fehérvári kaput pedig Zsidó kapunak, a budai zsidóság ebben a negyedben lakott az idő tájt. A Nagy Lajos uralkodása idején kitört világméretű pestisjárvány (1347–1353) jó okot szolgáltatott az elüldözésükre. Ám mivel a király is fontos szerepet tulajdonított nekik a kereskedelemben, így néhány éven belül sok család visszatérhetett, de már a mai Táncsics Mihály utcában telepedtek le.
A török megszállás idején viszonylagos békében élték életüket, vallásukat is szabadon gyakorolhatták, ebben az időszakban a mikve is betölthette eredeti szerepét. Buda 1686-os felszabadítása után viszont a keresztény sereg az itteni zsidóságot sem kímélte, sokan meghaltak, elmenekültek, velük együtt a zsidó kultúra is hanyatlásnak indult.
Az 1700-as években a Teleki-palota épült fel a mikve fölött, majd polgárházakat terveztek itt. Az ezek alatti pincékben óriási mennyiségű bort tároltak, ami a Buda környéki szőlőskertekből került ide. A mikve bejáratával szemközti, a Szent György tér túloldalán található Királyi Borház és pincemúzeum az évszázadokkal ezelőtti szőlészeti és borászati munkát mutatja be.
Miután a 20. század elején József főherceg a pincékbe döntette be a polgárházak falait és a középkori falakat, hogy díszkertet építtessen a helyükön, a különböző korok emlékei összekeveredtek. A régészek az utóbbi 30-40 év legnagyobb szabású középkori feltárását végezték el 2000-ig, melynek során járhatóvá tették a helyenként 700-800 éves folyosókat, és összegyűjtöttek megannyi felbecsülhetetlen értékű műtárgyat a márgába vájt pincerendszerben. Az egyik vájat végében például egy 20 méter mély kútra bukkantak az 1400-as évek második feléből, melynek alján egy rongylabdává csomósodott, Anjou-korabeli selyemdarab hevert. De találtak itt középkori bőrcipőket és hordódongát is. A pincerendszer Fehérvári kapuhoz közelebb eső részében, az egyik kisebb terem oldalából meredek lépcsősort találtak a kutatók, ennek aljában fedezték fel a IV. Béla korában épült mikvét.
A kézzel kivájt fürdőnek eredetileg higiéniai és vallási jelentősége is volt, de elsősorban rituális okból látogatták a budai zsidók. Férfiak és nők is használhatták. A Tóra betűje szerint az alámerüléssel megtisztulhat az ember, de csakis a szigorú előírások betartásával. A nők – akiknek házasságkötés előtt egy alkalommal meg kellett itt fürdeniük, majd az esküvő után havonta egyszer – a Talmud szerint semmilyen ruhadarabot nem viselhettek fürdés közben, sőt smink és ékszer sem lehetett rajtuk. Ha szálka ment a bőrükbe, kosz maradt a körmük alatt vagy ételmaradék volt a foguk között, a rituális fürdés érvénytelen volt. Az alámerülés csak akkor jelenthetett teljes megtisztulást, ha az illető minden porcikáját érte a víz, egy hajszál sem maradhatott szárazon. Ezt egy felügyelő (asszony) ellenőrizte.
A mikvének minimum 450 liter vizet kellett tartalmaznia, mely kizárólag természetes forrásból – esővíz vagy talaj-/rétegvíz – származhatott.
Augusztus 3-a óta a pincerendszer és a mikve is megnyílt a nagyközönség előtt. Hétfőnként egyéni és csoportos tárlatvezetést tartanak, a tervek szerint nemsokára angol nyelven is. Sokan kíváncsiak a budai Vár legújabb ékére, ottjártunkkor is összejött a maximális 15 fő, a magyar érdeklődők mellett izraeli forgatócsoport is végigjárta a pincéket.
A tárlatvezetésre a [email protected] e-mail címen lehet jelentkezni.
