A török megszállás idején viszonylagos békében élték életüket, vallásukat is szabadon gyakorolhatták, ebben az időszakban a mikve is betölthette eredeti szerepét. Buda 1686-os felszabadítása után viszont a keresztény sereg az itteni zsidóságot sem kímélte, sokan meghaltak, elmenekültek, velük együtt a zsidó kultúra is hanyatlásnak indult.
Az 1700-as években a Teleki-palota épült fel a mikve fölött, majd polgárházakat terveztek itt. Az ezek alatti pincékben óriási mennyiségű bort tároltak, ami a Buda környéki szőlőskertekből került ide. A mikve bejáratával szemközti, a Szent György tér túloldalán található Királyi Borház és pincemúzeum az évszázadokkal ezelőtti szőlészeti és borászati munkát mutatja be.
Miután a 20. század elején József főherceg a pincékbe döntette be a polgárházak falait és a középkori falakat, hogy díszkertet építtessen a helyükön, a különböző korok emlékei összekeveredtek. A régészek az utóbbi 30-40 év legnagyobb szabású középkori feltárását végezték el 2000-ig, melynek során járhatóvá tették a helyenként 700-800 éves folyosókat, és összegyűjtöttek megannyi felbecsülhetetlen értékű műtárgyat a márgába vájt pincerendszerben. Az egyik vájat végében például egy 20 méter mély kútra bukkantak az 1400-as évek második feléből, melynek alján egy rongylabdává csomósodott, Anjou-korabeli selyemdarab hevert. De találtak itt középkori bőrcipőket és hordódongát is. A pincerendszer Fehérvári kapuhoz közelebb eső részében, az egyik kisebb terem oldalából meredek lépcsősort találtak a kutatók, ennek aljában fedezték fel a IV. Béla korában épült mikvét.
A kézzel kivájt fürdőnek eredetileg higiéniai és vallási jelentősége is volt, de elsősorban rituális okból látogatták a budai zsidók. Férfiak és nők is használhatták. A Tóra betűje szerint az alámerüléssel megtisztulhat az ember, de csakis a szigorú előírások betartásával. A nők – akiknek házasságkötés előtt egy alkalommal meg kellett itt fürdeniük, majd az esküvő után havonta egyszer – a Talmud szerint semmilyen ruhadarabot nem viselhettek fürdés közben, sőt smink és ékszer sem lehetett rajtuk. Ha szálka ment a bőrükbe, kosz maradt a körmük alatt vagy ételmaradék volt a foguk között, a rituális fürdés érvénytelen volt. Az alámerülés csak akkor jelenthetett teljes megtisztulást, ha az illető minden porcikáját érte a víz, egy hajszál sem maradhatott szárazon. Ezt egy felügyelő (asszony) ellenőrizte.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!