Miután Brüsszel ott támadta a magyar energiastratégiát, ahol csak tudta, most hirtelen – legalábbis részleges – fordulatot vett az Európai Bizottság, azonban ez még messze van teljes felismerésről. Ursula von der Leyen, a testület elnöke kedden ugyan arról beszélt Párizsban, hogy stratégiai hiba volt lemondani az atomenergiáról, szerdán azonban az orosz fosszilis energiával kapcsolatban kijelentette: stratégiai hiba lenne ahhoz visszatérni.
A kijelentésekkel kapcsolatban érdemes felidézni: az Európai Unió 1990-ben a villamos energiájának egyharmadát atomenergiából fedezte, míg ma ez az arány már csak közel 15 százalék. Hortay Olivér, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletágának igazgatója a közösségi oldalán reagált Ursula von der Leyen kijelentésére az atomenergia kapcsán. A szakértő szerint a mostani hangnemváltás nehezen értékelhető, mivel az európai nukleáris ipar leépítése már komoly gazdasági és munkaerőpiaci következményekkel járt, rengetegen vesztették el az állásukat. Úgy fogalmazott:
nehéz méltányolni Von der Leyen és a német politikai elit mostani beismerését azok után, hogy szerinte éppen ezek a döntések vezettek Európa nukleáris iparának leépítéséhez.
Míg az Európai Bizottság elnöke arról beszél, hogy egyesek a jelenlegi válságban azzal érvelnek, hogy fel kellene adni a hosszú távú stratégiát, sőt vissza kellene térni az orosz fosszilis energiahordozókhoz, és hogy szerinte ez stratégiai hiba lenne, fontos felidézni a nyugat-európaiak elszálló rezsiszámláit és a több tízezer csődbe jutott ipari vállalatot. A német cégek már hónapok óta hangoztatják, hogy a csődök fő oka a magas energiaár. Mondták ezt akkor, amikor még nem volt szó a közel-keleti háborúról és annak hatásairól.
A szakmai érveket, miszerint az atomenergia megfelel a klímacéloknak és elengedhetetlen az ellátásbiztonsághoz és a növekvő áramigények kielégítéséhez, Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő korábban számos alkalommal hangoztatta. Nemrégiben rámutatott arra,
Európa-szerte egyre többen ismerik fel, miszerint a zöldátállás jelenlegi formájában és ütemében nem tartható fenn.
Ezt a felismerést a valóság kényszerítette ki: számos országban lazítják a klímacélokat, halasztják a határidőket és újraértékelik az addig kőbe vésett klíma- és energiapolitikai irányokat. Figyelmeztetett is, amikor az energiaárak veszélyeztetik az ipar versenyképességét, a lakosság megélhetését és az állami költségvetések egyensúlyát, a politikai mozgástér is beszűkül. Noha ez a valóságban nem csak az atomenergiára igaz, továbbra sem ismerik fel a csővezetékes kőolaj- és földgázszállítás árelőnyét, starégiai jelentőségét.
Ami a nukleáris energiát illeti, azok az országok, amelyek időben felismerték a rendszerlogika jelentőségét, ma stabilabb helyzetben vannak.
Franciaország az atomenergiára épülő villamosenergia-termelésével alacsony szén-dioxid-kibocsátást, ellátásbiztonságot és exportképességet biztosít. Svédország és Finnország az atomenergia és a vízenergia kombinációjával stabil, kiszámítható rendszert működtet. Ehhez képest érdemes nézni és értelmezni Németország energiapolitikáját, amely az uniós irányvonalat is nagyban meghatározta. Ennek kapcsán pedig nem az Európai Bizottság elnöke az első, aki az ideológiai alapú zöldítés kudarcáról beszélt. A közelmúltban Friedrich Merz nyilvános megszólalásaiban már elismerte, hogy az atomenergia kivezetése stratégiai hiba volt, amihez nem műszaki vagy ellátásbiztonsági kényszer vezetett, hanem politikai és ideológiai döntések. A kancellár kimondta: Németország saját magának okozta a rekordmagas energiaárakat, és ma Európa egyik legdrágább energiapolitikai átmenetét fizeti meg. Ráadásul – mutatott rá Hárfás Zsolt – azért fontos mindez, mert ez nem ellenzéki kritika volt, hanem kormányoldali felismerés. Igaz, a földgáz esetében ez a ráébredés nem történt meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!