Elavulttá váltak a kötelező olvasmányok

Görcsösen ragaszkodunk a nemzeti kincsnek számító művekhez. Sokkal több kortárs és populáris ifjúsági irodalom kellene az iskolába.

Mint mondja, sok esetben az a baj, hogy a tantervek rossz korosztálynak írják elő az egyébként fontos műveket, és a nemzeti hagyomány tisztelete szembekerül az életkori szempontokkal. – Bármekkora nemzeti kincs a Rege a csodaszarvasról, egy hatodikos nem érti meg. Túl misztikus, bonyolult, ráadásul tele van nemi erőszakkal. Személy szerint a Jókai-regényeket is a gimnáziumi évekre tartogatnám, és nyomasztó hangulata miatt Móricz Légy jó mindhalálig című regényét sem erőltetném nyolcadikban. Kimondottan tudom viszont ajánlani felsősöknek Louis Sachar Stanley A szerencse fia című könyvét, de szeretik a gyerekek Lois Lowry Számláld meg a csillagokat, illetve Az emlékek őre című műveit is. A hazai ifjúsági kínálatban nagyon közkedvelt Leiner Laura Szent Johanna gimije, a legkisebbek körében pedig igen népszerű a Berg Judit-féle Rumini. Nem mondom, hogy a felsoroltakat kötelezővé kellene tenni, de nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül az iskola, hogy a diákok mit szeretnek – tette hozzá a szakember.

Az ME elnöke szerint fontos lenne, hogy a tantervek némi nyitásra, újításra is biztassák a pedagógust, mert sok magyartanár megszokásból ragaszkodik az évtizedes berögzülésekhez, és nem mer váltani akkor sem, ha esetleg látja, hogy a diákok ízlése mást kívánna. – Jó ötletnek tartanánk, ha a kötelező olvasnivaló mellett megjelenhetnének az órán közös, „kölcsönös” olvasmányok is. Ennek keretében a diákok is ajánlhatnának egymásnak könyveket, esetleg osztályon belül kisebb csoportokban más-más műveket dolgoznának fel. Megjegyezte: az ME a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári tagozatával közösen tanári segédleteket, kortárs irodalmi ajánlásokat és óravázlatokat is kidolgozott, amelyekből a tanácstalan pedagógusok ötleteket meríthetnek.

A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) magyar nyelv és irodalom tagozatának elnöke szerint is gond van a tananyag elrendezésével. Hajas Zsuzsanna Margit azt mondta lapunknak: bár a NAT nem írja elő, hogy a műveket keletkezésük időrendi sorrendjében kellene tanítani, a meglévő tankönyvek többsége és a hagyományok mégis ezt a szemléletet erősítik. Így középiskolában a fiatalabbak hamarabb találkoznak régi, számukra nehezebben érthető szövegekkel, és a későbbi évfolyamokra marad a nyelvezetben és tartalomban a diákokhoz közelebb álló művek sora.

– Az iskolai évek alatt lehetne többet foglalkozni az irodalom határterületeivel is, hiszen sok diák és felnőtt nem olvas mást, mint lektűrt, ponyvát vagy krimit. Olyan társadalomban, ahol sok felnőtt évente egy könyvet sem olvas el, a diákok sem lesznek mások, az olvasási szokások egyébként is átalakulóban vannak, amihez az iskolának igazodnia kell. Gond az is, hogy az érvényes kerettanterv az iskolai órák 90 százalékára ír elő kötelező tananyagot. Egy-két óra minden tanévben elmarad szünetek, iskolai rendezvények miatt, így a tanároknak alig marad lehetőségük arra, hogy szabadon válasszanak irodalmi műveket – hangsúlyozta Hajas Zsuzsanna Margit. Szerinte az órákon csekély a multimédiás vagy digitális szövegek feldolgozására fordítható idő is.

Rámutatott arra is, az utóbbi években egyértelműen nőtt a tananyag mennyisége. Négyosztályos középiskolában például a régi tantervben 185 művet kellett tanítani, az új, 2012-től bevezetett kerettanterv szerint viszont 210-et. A nagy rohanásban kevés idő jut az olvasmányok feldolgozására, mert a kerettantervek túltervezettek. Hozzátette: az eredményesebb magyartanítás kulcsa a nagyobb tantervi szabadság, a lényegesen kevesebb tanítandó mű és a tankönyvpiac szabadsága lehet.