A személyi gondozás kategóriájába tartoznak az „intenzív” szükségletet kielégítő gondozási tevékenységek és az ápolási feladatok, amelyek csak megfelelő szociális vagy egészségügyi szakképesítés birtokában láthatók el. Hogyha valaki mindkét tevékenységre jogosult, akkor is csak legfeljebb napi négy órában kaphat segítséget.
Az elmúlt öt évben egyébként javult a rászorulók hozzáférése, de még mindig nincs megoldva minden településen az alapvető ápolási feladatokat ellátó házi segítségnyújtás, holott ez kötelező minden település számára. Mint arról lapunk a múlt héten beszámolt, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint házi segítségnyújtást 2014-ben a települések 95 százalékában lehetett igénybe venni. Ez előrelépést jelent az öt évvel korábbi állapothoz képest (2009-ben 81 százalék volt ez a mutató), de még mindig nem értük el a teljes lefedettséget, bár házi segítségnyújtás biztosítása valamennyi települési önkormányzat számára kötelező feladat. A kisebb településeken ráadásul az átlagosnál lényegesen rosszabb a helyzet: az 1000 fő alatti falvaknak kevesebb mint 90 százalékában van lehetőség a segítségnyújtás igénybevételére.
A napokban közzétett keretszámok szerint egyébként a települések nem bővíthetik az időseknek otthonukban segítséget nyújtó falugondnoki és tanyagondnoki hálózatot, ahogy a rászorulóknak napi egyszeri meleg ételt biztosító szociális étkeztetést sem. Utóbbit – ami szintén kötelező önkormányzati feladat – 2014-ben a településeknek még mindig csak 89 százalékában vehették igénybe a rászoruló lakók. Ezenfelül nem növelhetők a férőhelyek a fogyatékossággal élők lakóotthonaiban és a többnyire idős, beteg embereket ellátó, ápolást, gondozást nyújtó intézményekben sem.














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!