Változik a rehabilitációs időszak számítása is, ez azonban a korábbinál kedvezőtlenebb lesz. Eddig legkorábban a kérelem benyújtásának napjától állapíthatták meg az ellátásra való jogosultságot, legfeljebb a folyósítás kezdetétől számított 3 évre. A jövőben azonban csak akkortól jár majd az ellátás, amikor az ügyben a hatóság meghozta az érdemi döntést, és ettől az időponttól kell majd számolni a legfeljebb hároméves jogosultsági időszakot is.
A tervezett törvénymódosítás ugyanakkor az eddigieknél komolyabb szankciókat alkalmazna azokkal a megváltozott munkaképességű személyekkel szemben, akik az eljáró hatóság szerint nem működnek együtt megfelelően. Amennyiben a rehabilitációs ellátásban részesülő személy az együttműködési vagy a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti, akkor az ellátás folyósítását 3 hónapra fel kell függeszteni – áll az előterjesztésben. A folyósítás felfüggesztésének időtartamát ráadásul bele kell számítani a jogosultság időtartamába. Új elem az is, hogy a rehabilitációs hatóság a biztosításban töltött idő és a havi átlagjövedelem számításához szükséges adatok beszerzése céljából nyilatkozattételre hívhatja fel az ügyfelet, a foglalkoztatótól vagy más adatszolgáltatásra kötelezettől adatot kérhet, de akár helyszíni szemlét is tarthat, illetve „más bizonyítási eljárást” folytathat le. A megváltozott munkaképességűeknek rövidebb idejük lesz bejelentési kötelezettségük teljesítésére is: az eddigi 15 helyett csak 5 napot kapnak arra, hogy a hatóságnál bejelentsék, ha az egészségi állapotukban tartós javulás vagy rosszabbodás következett be, keresőtevékenységet folytatnak, vagy munkájuk megszűnt, illetve jövedelmük 3 hónapon keresztül meghaladta a minimálbér 150 százalékát.
