Sorozatosan alázzák a nőket alakjuk miatt

Rendre előkerül a félreértés, hogy aki teltebb, az egészségtelenebb életet is él, pedig ez nem feltétlenül igaz.

Szezonja van a nyílt leveleknek: egymástól függetlenül két vékonyabb modell is egyszerre döntött úgy, hogy a nyilvánosság előtt védi meg a mainstream szépségideált és tesz hitet a vékonyabb alkat, egyúttal az „egészségesebb élet” mellett. Cheryl Tiegs a Huffington Poston írt Ashley Graham plus size modellnek, kijelentve: nem örül neki, hogy többen is kilépnek a komfortzónájukból, és teltebb nők is előtérbe kerülhetnek. Magyar részről pedig lényegében beelőztünk: Sarka Kata három nappal korábban esett neki az Origóhoz tartozó Life.hu-n Nótár Ilona kulturális antropológusnak, szebb és egészségesebb életet kívánva neki. A magyar üzletasszony-modell sérelmezte, hogy Nótár korábban az oldalán üzent neki, felhíva Hajdú Péter feleségének figyelmét az ő és a média felelősségére a testszégyenítésben.

Lényegében mindkét modell az egészséget hozta fel példaként, azt állítva: valójában ezt tartják a lényeges kérdésnek, és itt egyáltalán nem a szépségről alkotott felfogásról, esztétikai kérdésekről van szó. Sarka ezt brutálisabban fogalmazta meg, gyakorlatilag Nótár alakját pellengérre tűzve:

„Nem tartom azt sem jó példának, hogy amikor az ideális női testről beszélgetünk, te odaülsz tíz kiló súlyfelesleggel."

A két nő ugyanis korábban együtt szerepelt a TV2 műsorában, ami után a kulturális antropológus úgy érezte, a saját oldalán kell megosztania gondolatait a testszégyenítésről, illetve a társadalmilag elfogadott szépségideálról. Nótár egyrészt problémásnak találta, amikor egy teltebb nőt úgy állítanak be, mintha alkata miatt kevésbé lenne vonzó, másrészt bírálta, hogy sokan az evést a bűn fogalmával kötik össze. „Őszinte leszek: egyáltalán nem érdekel Kata lelki és fizikai állapota, önmagához és testéhez való viszonya. Az érdekel, hogy az én gyermekem, és vele a tiéd, kedves olvasó, és még vagy tízezer másik anya egyetlen szeme-fénye, őt nézi a tévében, mint közszereplőt, és lájkolja a képeit. A nő képét, aki mindig elégedetlen magával, aki mindig küzd maga ellen, aki fél megenni egy szelet tortát, aki a műsorában a cukorral édesített ételre vagy sütire úgy hivatkozik, mint amitől óvakodni kell: »Vigyázat, finom/édes percek következnek« a sütievéshez, vagy csokifalatozáshoz pedig egyenesen és minden kertelés nélkül magát a BŰN fogalmát köti: »néha meg lehet engedni, hogy BŰNÖZZÜNK«, de egyből hozzáteszi: »De akkor azt másnap, vagy még aznap délután le kell edzeni/mozogni«” – olvasható a bejegyzésben.

Sarka válaszában sérelmezte, hogy Nótár arról elmélkedett: a modellnek persze van ideje rá, hogy hat órát kondizzon. A modell lényegében azt írta le, hogy szerinte a kulturális antropológus nem elégedett az alakjával, ezért támadta őt. Vagyis valójában irigykedik. Hozzátette ehhez azt is, hogy ugyanakkor szerinte a vékonyság fontosságának hirdetésével semmi probléma: „A média pedig tökéletes irányba megy, hiszen mindenhol a tudatos táplálkozásról és a sportról hallani.” Sarka szerint egészségügyi kérdésről van szó, „a te felelősséged, ha azt hangoztatod, rendben van, amikor egy ember 10-20 pluszkilót hurcol magán. A cukor sokkal több áldozatot szedett eddig, mint az anorexia”.

Kerestük Sarka válaszával kapcsolatban Nótár Ilonát, aki az MNO-nak elmondta: „nem lehet az egészség védelmére fogni a testszégyenítést és a torz ideálképek erőltetését”. Nótár rendelkezésünkre bocsátotta megjelenés előtt álló válaszát is. Ebben többek között azt írja:

„ez NEM a te testedről és az én testemről szól. Kata, el kell szomorítsalak: ez a téma túlnő a személyeden. Mi nem rajtad különböztünk össze. Nem érdekel a külsőd."

Később hozzáteszi: „örülök, hogy a sport az életed fontos része, önmagában egészségesnek hangzik, de mint tudjuk, sem a modellélet nem épp az egészséges életmódjáról híres, sem a súlyos és a testre nagyon káros vízmegvonó és végsőkig hajszolt fitneszversenyek világa sem épp pozitív perspektíva (tudod: jó opcionális lehetőség) a fiataloknak. Mindezek káros hatásait éppen te vázoltad egyik interjúd során.” Sarka felvetette azt is, hogy a gyermekeinek mindig felajánlja a paleosütit, mire Nótár rákérdezett: „szerinted Tiszaburán hol lehet kapni paleosütit? És szerinted mennyibe kerül?” Valamint: „És azzal tisztában vagy, hogy a legtöbb létminimum alatt élő elhízott, túlsúlyos gyermek és felnőtt nem a jólét és a mozgás hiánya, hanem a nagyon rossz minőségű, de egyetlen elérhető táplálék fogyasztása miatt lett molett?” A személyeskedésre válaszul hozzátette, hogy ő szereti és elfogadja a testét.

Az amerikai üzletasszony-modell, Cheryl Tiegs a Huffington Poston megjelent írásában rögtön azzal is nyitott: őt valójában leginkább az egészségügyi kockázatok aggasztják. Mint azt a nemrég a Sports Illustrated címlapjára első plus size modellként felkerülő Ashley Grahamnek írta: őt elsősorban a cukorbetegség, a szívügyi megbetegedések és a rák érdekli, és „ennek semmi köze a szépséghez”. Furcsa ezt épp egy modelltől olvasni, Tiegs viszont emiatt aggódott: szerinte ha még több plus size modell kerül előtérbe, „ez válik a normává”, akkor még inkább növekedni fog a cukorbajjal és a rákkal küzdők száma. Őt csak az egészség érdekli és az, hogy mindenki éljen hosszú életet – zárta sorait.

Nos, ez esetben Tiegs nem nyugodhat meg: nyílt levelének megjelenése előtt egy nappal a Quartz írt arról, hogy ha a testtömegindexet (BMI) vesszük alapul, Ashley Graham statisztikai esélye nagyobb a hosszú életre, mint Cheryl Tiegsé. Miért hisznek az amerikaiak még mindig abban a hamis tudományos feltevésben, hogy a testesség egyenlő az egészségtelenséggel? – tette fel a kérdést a portál, a Journal of American Medicine-ben 2013-ban megjelent tanulmányra hivatkozva. Eszerint ha csak a BMI-t nézzük, a túlsúlyos kategóriába tartozók lényegében kevésbé vannak veszélyben, mint azok, akiknek a testalkata „normálnak” mondható. A helyzet a Quartz szerint az: egyáltalán nem lehet az alapján megmondani, hogy valaki orvosi értelemben elhízottnak számít-e, hogy pusztán ránézünk.

A testtömegindex fogalmát a XIX. században alkotta meg egy belga matematikus-statisztikus, Adolphe Quetelet, és három fokozatot tartalmaz: az 1-es alacsony kockázatú elhízottságot jelent, és 30-35 közé eső BMI-re lehet átszámítani, a 2-es és 3-as pedig közepes és magas kockázatút, és a 35 fölötti BMI-re vonatkozik. Ez ugyanakkor az egészségről még nem sokat árul el: az 1-es fokozatba tartozó Ashley Graham a statisztikák tanúsága szerint kevesebb kockázatnak van kitéve, mint a vékonyabb Tiegs.

A BMI kevésbé alkalmas az egészség mérésére, mivel figyelmen kívül hagy olyan tényezőket, mint a zsírszövetek aránya, mint hogy egy ember aktív vagy székhez kötött életet él-e, illetve egyáltalán személyesen milyen egyéb méretekkel rendelkezik. A derékbőség például leginkább csak a magassággal összevetve árulkodhat bármiről is. Az obezitás-paradoxont pedig már régóta vizsgálják: eszerint a teltségnek még jótékony hatása is lehet bizonyos betegségekkel szemben. A Time számolt be róla: az Annals of Internal Medicine-ben tavaly publikált vizsgálat szerint a teltebb vagy elhízott embereknek nagyobb eséllyel voltak szívvel kapcsolatos problémáik, ugyanakkor akik teltebbek voltak, de nem elhízottak, azok nagyobb valószínűséggel éltek tovább, mint a „normál”, illetve sovány alkattal rendelkezők. Valójában a legrosszabb kilátásaik ezen kutatás alapján a vékonyaknak voltak.

A Quartz cikke szerint valójában álságos az egészségügyi kockázatokat kiemelve, úgy téve, mintha valaki, adott esetben a média puszta altruizmusból űzne gúnyt egy nő alakjából. (Férfiak valamiért kevésbé kerülnek elő ilyen kontextusban.) A lap szerint nem jellemző például, hogy ha egy modellt egy üveg pezsgővel ábrázolnak, az internetet rögtön elárasszák az alkoholistákra vonatkozó statisztikákkal és azzal, milyen betegségeket okozhat az alkoholfogyasztás. Pedig pont ezt láthatjuk a plus size modelleknél, akik adott esetben elhízottnak egyáltalán nem mondhatóak, mégis sokan az egészségtelen életmód propagandájáról beszélnek.

Árulkodó ez például akkor, amikor a világhírű magyar modellt, Palvin Barbarát kritizálják a Sports Illustratedben megjelent fotói miatt, mondván: Palvin alkatával gond van, ő sem mondható elég vékonynak. „Kövér vagy, Barbara, bocs” – a Bummm szerint hasonló kommentek tucatját címezték a 22 éves modellhez, és a bulvárportál által megszólaltatott szakemberek is sulykolták, hogy nem elég jó a nő alakja. „Egy átlag lánynak tökéletes ez a forma, de divat és commercial területen nem az. Egy modellt azért fizetnek, mert tökéletes” – adott például érdekes értelmezéseket a tökéletesség fogalmáról a Visage Models Managementet vezető Kajdi Csaba. A modell ugyanakkor Twitter-oldalán úgy vélte: bár már nem olyan vékony, mint 18 évesen, de kövérnek nem tartja magát.

Említhetjük továbbá a kiskorától fogva a média kereszttüzében élő Gáspár Evelint, valamint testvérét, Gáspár Virágot, Gáspár Győző médiaszemélyiség lányait. Evelin fogyókúrázókba öntött lelket – számolt be róla pénteki sajtóközleményében a Royal Shape, közölve: a lány 14 éves kora óta diétázik, 16 évesen kezdett edzeni, és harminc kilótól szabadult meg. „Ami még rajtam van, az nagyjából öt kiló, de ezt már nagyon nehéz leszedni, iszonyatosan keményen küzdök érte” – jelentette ki a közlemény szerint Gáspár Evelin, és ezen nem is csodálkozhatunk. Amint egy kicsit is felszed ugyanis a fiatal lány vagy 13 éves húga, rögtön ott van a bulvár- és kereskedelmi média, hogy lesújtson. A Blikk például 2011-ben az akkor 11 éves lány alkatán csámcsogott, már a címben veszélyes túlsúlyt emlegetve. Sokatmondó volt az is, amit Gáspár Győző akkor képes volt nyilatkozni a saját kiskorú lánya alkatáról cikket író bulvárlapnak:

„Virág még kicsi, de pár év múlva biztos, hogy diétára utasítom, mert nem maradhat dagi."

A Quartz cikkét azzal zárja: „nem kellene tovább hazudni magunknak”, senki nem altruizmusból szólja le egy ismeretlen ember alakját, hanem azért, hogy megszégyenítse őt. „Ha a nők felnéznének Ashley Grahamre, csak tegyék. Egészségesebb is lehet, mint bármelyik modell, aki valaha ékesítette a Sports Illustrated címlapját.”