A kormány 2013-ban, a gazdasági válság után a banki szolgáltatások jelentős drágulásának hatására döntött a pénzügyi rezsicsökkentés mellett. Ekkor fogadta el azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében 2014. február 1-jétől az ügyfélnek nem számíthatnak fel díjat az adott naptári hónapban végrehajtott első két készpénzfelvétel együttes összegének 150 ezer forintot meg nem haladó részére, amennyiben a pénzt kártyával, bankautomatából veszi fel. Egy évvel később, 2015 januárjában ugyanakkor az Országgyűlés hatályon kívül helyezte azt a jogszabályi rendelkezést, amely a kártyás felvételen túl a bankfiókokban is lehetővé tette az ingyenes készpénzfelvételt.
A kormány azonban a döntés meghozatalakor megfeledkezett a legelesettebbekről, a cselekvőképtelennek vagy korlátozottan cselekvőképesnek számító, gondnokság alá helyezett személyekről, vagyis főként a fogyatékkal élőkről és a demens betegekről. Nekik ugyanis nem lehet bankkártyájuk.
Székely László, az alapjogok biztosa azután indított vizsgálatot az ügyben, hogy több panaszos hozzá fordult segítségért. Egyikük, aki fogyatékkal élő fia helyett járt el, arról számolt be, hogy a pénzintézetek a gondnokoltak érdekeire hivatkozva nem engedélyezik a bankkártyahasználatot, mert ebben az esetben nem lenne azonosítható a pénzt kivevő személye. Egy másik panaszos pedig arról írt, gondnokolt testvérének havonta körülbelül kétezer forintjába kerül, hogy hozzájusson a pénzéhez, míg másnak ezért egy fillért sem kell fizetnie.
Az ombudsman a vizsgálata során megkereste Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, ám a tárcavezető megpróbálta a bankokra hárítani a felelősséget. Írásbeli válaszában elismerte, hogy súlyos probléma került a felszínre, és az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségét mindenképpen lehetővé kell tenni az érintettek számára. Leszögezte, hogy a pénzügyi rezsicsökkentés ügyében tett intézkedések semmilyen körülmények között nem eredményezhetnek hátrányt a társadalom egyetlen tagjának sem. Szerinte ugyanakkor a problémát nem a készpénzfelvétel költségeinek csökkentését célzó jogszabályok módosításával, hanem a bankok belső szabályzatainak, a pénzintézetek bankkártyaigénylésre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásával kell megoldani. Hangsúlyozta: a bankok az igénylések során egyedi döntést hoznak, és előre kikötik, hogy a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, gondnokság alatt álló személyeknek nem lehet bankkártyájuk. Varga Mihály szerint az esélyegyenlőséget sértő belső banki eljárások felszámolásával lehet megoldani a helyzetet, ehhez pedig a Magyar Nemzeti Banknak vannak megfelelő eszközei.
Az ombudsman azonban máshogy látja. Székely László megállapította, hogy a bankok a gondnokság alá helyezett személyek pénzintézeti számlájához azért nem teszik lehetővé a bankkártyahasználatot, mert így akarják elérni, hogy a készpénzfelvétel kizárólag a bankfiókokban történhessen, ahol igazolni kell a vagyonkezelői jogosultságot. Így lehet garantálni, hogy az érintett pénzét csak az arra jogosult személy vehesse fel. A pénzintézetek tehát ezzel a kikötéssel a gondnokoltak betétjeit védik, és a bankkártyával való visszaélés lehetőségét próbálják kizárni.
A biztos leszögezte: a jogalkotás egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget szavatoló megvalósítása elsődlegesen az állam feladata, a jogalkotás hiányosságának felelősségét és következményeit nem lehet a bankok belső szabályozására hárítani. Székely László szerint a jogalkotó az ingyenes bankkártyás készpénzfelvétel megteremtésének jogi szabályozásakor nem alkotott olyan részletszabályokat, amelyek megteremtik a gondnokoltak számára is a térítésmentes készpénzhez jutás lehetőségét, így a jogi szabályozás hiánya sérti az érintettek jogait. Az ombudsman ezért arra kérte a nemzetgazdasági minisztert, hogy kezdeményezze a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény olyan irányú módosítását, hogy az minden, bankkártyával nem bíró fogyasztó számára garantálja az ingyenes készpénzfelvételt.
