Hogyan kezelje Európa a bevándorlási krízist?

A Migrációkutató Intézet vezetője szerint távol állnak a döntéshozók a népakarattól.

Az európai politikai elitnek rugalmasabbnak kell lennie, és csökkentenie kell véleményének távolságát az átlagszavazók álláspontjától, enélkül ugyanis fennáll a veszélye, hogy az emberek a radikális pártoknál találják meg számításukat – derült ki a Migrációkutató Intézet főigazgatójának előadásából. Orbán Balázs abból indult ki, hogy a mai európai politikai elit nagyon eltérően gondolkozik a migrációról, mint az átlagemberek, főleg Nyugat-Európában. Jó példa erre az egészre Angela Merkel befogadáspárti politikája, aminek hatására nagyon megerősödött a német szélsőjobboldali, migránsellenes AfD.

Orbán szerint ugyanakkor ha az európai politikai elit rugalmassá tud válni, és képes közelíteni a véleményét az átlagszavazóhoz, akkor megőrizheti jelenlegi helyét, és gátat tud vetni az Európai Unió további erodálódásának. Véleménye szerint az idei évre tervezett három nagy, uniós tagországot érintő népszavazás – a szerdai holland, az unióból történő kilépésről szóló brit, és az őszre tervezett, kvótáról szóló magyar – is valójában az európai közösség jövőjéről fog szólni.

Orbán Balázs úgy látja, Ausztrália, Kína vagy éppen Oroszország azt vizsgálják, hogyan állíthatnák meg a kontrollálatlan migrációt, de ezt a „versenyt” Európa nem ismerte fel. Ennek lett a következménye a destabilizáció, politikai bizalomvesztés vagy éppen a különféle közösségi vívmányok összeomlása – mint például az emberek szabad mozgása a schengeni övezeten belül –, de ennek a folyamatnak még így is csak az elején-közepén tartunk. „Meg kell érteni, hogy a világ megváltozott az európai menekültrendszer kitalálása óta, a hagyományos stratégiák immár nem működnek, hosszú távú tervezésre lenne szükség” – közölte Orbán.

Mint mondta, a migrációs válság kezelésében az unió egy nézőpontnak adott kizárólagosságot, ez pedig a humanitárius nézőpont volt, kiegészülve a gazdaságival, de szerinte a történteket csak geopolitikai nézőpontból tudjuk megérteni, a szakirodalom szerint ugyanis a nagy tömegű, instabil migráció destabilitást okozhat.

Noha az amerikai muszlim közösség arányaiban jóval kisebb az európainál – csak a lakosság egy százaléka –, a felmérések alapján mégis ők a legnépszerűtlenebb vallási csoport az Egyesült Államokban – ez már Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatójának előadásából derült ki. Ismertette: az óceán túloldalán létezik a muszlimellenesség, noha az európai muszlimoknál magasabb jövedelmű rétegről van szó, vagyis nincs akkora különbség a többségi társadalom és az ő életkörülményeik között, mint Európában.

Tóth Csaba ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogy a 2001-es terrortámadások példájából kiindulva elmondható: lehetséges, hogy a mostani európai migrációs hullámot 5-10 év múlva jóval kisebb jelentőségűnek gondoljuk majd, mint most. Az amerikai terrortámadások után ugyanis bevett dologgá vált a „civilizációk harca”, megjelent a nem mainstream médiában az iszlámellenesség, ráadásul George W. Bush elnököt is teljesen más színben látta a közvélemény. 2004 után viszont megváltozott a helyzet, a Bush vezette republikánus politika kudarcossá vált, Barack Obama pedig megnyerte a választásokat a Demokrata Párt színeiben.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő szerint az Iszlám Állam térnyerése mellett a mostani európai migrációs válság is közre játszott abban, hogy a tavaly novemberi párizsi merényletsorozat ne csak megrendítse, hanem sokkolja a francia társadalmat. Az egyetemi tanár úgy látja: a múlt évben növekedett a vallási felekezetek közötti feszültség, az antiszemitizmus pedig alapvetően három csoporthoz kötődik: a szélsőjobbosok és a szélsőbalosok mellett a franciaországi muszlim közösség egy részéhez is.

Márpedig a felekezetek között jelenleg nagyon erős ellentétek vannak, negatív csúcson van a zsidóság biztonságérzete, az antiszemita támadások és az Izraelbe emigráló zsidók száma pedig nagyon magas. Soós Eszter elmondta: az utóbbi időben már nem csak a radikalizmus, hanem maga az iszlám szerepe is kérdéssé vált Franciaországban. Mindeközben előállt az a helyzet, hogy a Nemzeti Front – amelynek alapítói közt még neonácik is voltak – védelmet ígér a zsidóknak a muszlimok zaklatásától.

Az egyik legfontosabb közös pont a lengyel és a magyar kormány politikájában a Brüsszellel történő szembeszállás, aminek ugyanakkor semmi köze a migrációs válság kezeléséhez – ezt már Mitrovits Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa mondta. Szerinte a migrációs hullám kapóra jött a két kormánynak ahhoz, hogy az európai uniós döntéshozatali mechanizmusok megváltoztatásáért lépjenek fel. A közvélekedéssel szemben – bár a két ország kormánya kölcsönösen hajlamos egymásra hivatkozni – ezen a ponton kívül valójában kevés az érintkezési felület az Orbán- és Szydlo-kabinet politikájában.

Mitrovits hozzátette: a lengyelek nagy többsége ellenzi a Közel-Keletről történő bevándorlást, annak ellenére is, hogy az országukon nem halad keresztül migrációs útvonal, és nem is számítanak célországnak. Ugyanakkor hintapolitika jellemző rájuk: először a visegrádi négyekkel megállapodnak a kvótarendszer visszautasításáról, majd Brüsszelben mégis engedményt tettek: 4000-4500 szír bevándorlót ugyanis hajlandónak mutatkoztak befogadni.

A rendezvény végén Kovács László szocialista politikus, egykori külügyminiszter is hozzászólt, szerinte a menekülteket, a gazdasági migránsokat és a terroristákat az Európai Uniónak különbözőképpen kell kezelnie. Úgy véli, noha a menekültek elhelyezésére közösségi megoldás, tagállamok közti tehermegosztás kell, a gazdasági migránsok beengedéséről minden nemzetállamnak egyenként kellene döntenie – mondta ezt úgy, hogy saját bevallása szerint továbbra is közösségpárti.

Korábban az MNO-n is írtunk arról, hogy mennyire különbözőek az egyes tagországok feltételei: míg Németországban a háború után született generáció nyugdíjba vonulásával munkaerőhiány lépett fel, Magyarországon éppen a munkanélküliség okoz problémát. Hasonló a helyzet Franciaországban is, ahol évente 600 ezren mennek külföldre vagy nyugdíjba, de ezzel egy időben 800 ezren jelennek meg a munkaerőpiacon, amivel a francia gazdaság nem képes lépést tartani.