– Miért jobb ön, mint Tóbiás József jelenlegi MSZP-elnök?
– Nem a jobbat kell keresni, hanem mást kell csinálni. Az én helyzetemet megkönnyíti, hogy a nagypolitikától távol töltött elmúlt öt-hat év után képes vagyok kicsit kívülről látni a dolgokat.
– Mit csinálna másként?
– Úgy látom, hogy eljött az a pillanat, amikor szét kell választani a parlamenti politizálást és pártpolitikát. Az Országgyűlésben nem mi szabjuk meg a játékszabályokat, és miután úgy tűnik, hogy a házelnök nincs jó mentális állapotban, kiszámíthatatlan, mikor tilt ki esetleg valakit a teremből. Ezen a pályán, ezekkel a szabályokkal mi nem tudunk eredményeket elérni. Ma úgy látom, hogy a sikerek az utcán vannak. Sokkal inkább az emberek, a civilek, az utca felé kell nyitni, és erre fordítani az energiáinkat a saját belső ügyeink helyett. Azzal úgyis az átlagosnál többet foglalkozunk.
– Az ön esetében ez azért is jelentős, hiszen nem országgyűlési képviselő, vagyis ha pártelnök is lesz, a frakciót nem tudná vezetni. Van már saját jelöltje?
– A szétválasztás azt jelenti, hogy vagy a pártelnöki, vagy a frakcióvezetői poszton változásra van szükség. Én most kínálok egy alternatívát az elnök személyére, ez pedig azt jelenti, hogy a frakcióban nem kell változtatni. Ha megválasztanak elnöknek, számítok arra, hogy Tóbiás József a képviselőcsoport élén folytatja a munkát.
– A kétéves pártelnöki ciklus egybeesik a 2018-as választási felkészüléssel is. Ön mit képvisel: önállóan vagy összefogva?
– Ez az egyik legkényesebb téma, de én azt állítom, hogy meg kell hirdetni a nyitás politikáját a politikai családunk felé. Hiszen mi egy nagy család voltunk, de 2006-ban elkezdtünk veszekedni egymással, és 2010-ben szét is váltunk. Azt szeretném, ha legalább a vasárnapi ebédekre összejönnénk újra, és elkezdenénk beszélgetni.
– Miről? Együttműködésről, kibékülésről, esetleg egy újabb összebútorozásról?
– Onnan kezdeném, hogy akik a szakítást vagy a 2014-es választások előtti tárgyalásokat átélték, azokban rengeteg a személyes indulat. Bennem ilyen nincs. Azt látom, hogy bizonyos konfliktusokat el kell rendezni, de összességében ez a kérdés nem múlhat néhány ember szimpátiáján vagy antipátiáján. Rá kell nézni a választási térképre, rá kell nézni a törvényre, rá kell nézni a támogatottsági adatokra és világossá válik, hogy kormányt csak együtt tudunk váltani. Márpedig a kormányváltás alapvető cél. Vannak, akik azt mondják, hogy az együttműködés a párt halálát jelenti, de szerintem egy 2018-as választási vereség sokkal gyorsabb és komolyabb hanyatláshoz vezethet. Az együttműködés elutasítása inkább arra jó, hogy a párt ráérősen építkezzen, azaz ne akarjon 2018-ban kormányváltó erő lenni. Ezzel nem értek egyet. Azon kell dolgoznunk, hogy az MSZP növelje a támogatottságát, és kezdeményező, meghatározó legyen a kormányváltás kialakításában. Egy erős, dinamikus, a céljait értő és a választóit képviselő párt nem oldódik fel, mert tudja, miért küzd. Olyan pártelnökre van szükség, aki ezt a kérdést nem erőből és indulatból söpri le az asztalról, hanem kész elgondolkodni az együttműködés lehetőségén és azon is, ebből következően hogyan kell az MSZP-t tovább építeni, dinamizálni és növelni a támogatottságát. Azt szeretném, ha már most mindenkinek világos lenne, én erre a megoldásra vagyok nyitott.
– Azért a személyes indulatoknál mintha többről is szó lenne, kezdve például azzal, hogy a Demokratikus Koalíció inkább neoliberálisként hirdeti magát. Ez belefér?
– Engem ez a kérdés ebben a pillanatban nem igazán izgat. Én azt mondom, hogy 2018-ra Magyarország legegyszerűbb választását kell előállítani, olyat, amelyben három lehetőség van. Az egyik, hogy menjen minden tovább úgy, ahogy most van, akkor egyértelmű, hogy kire kell szavazni. A másik, ha valaki ki akar próbálni valami újat, ami nem kiszámítható, bizonyos esetben néha még szélsőséges is, ezt is megjeleníti egy párt. Aki mást akar, annak azt mondjuk, hogy szavazzon ide! Ma ez azt jelenti, hogy a sok szereplő egyikére, de ha a választásokra jól meg tudjuk fogalmazni, hogy mit jelent az „ide”, akkor engem nem érdekel, hogy milyen értékalapon vannak ott szervezetek. Az egységesítő erőnek annak kell lennie, hogy ellene vagyunk mindennek, amit a Fidesz vagy a Jobbik képvisel, a tartalomnak pedig egy olyan részletes, de közérthető programnak kell lennie, amely megmutatja, milyen Magyarországot fogunk építeni a következő évtizedekben.
– 2014-ben ezt már kipróbálták, és a Fidesz kétharmados győzelmet aratott
– Egyrészről az a különbség, hogy akkor még nem volt a Fidesszel szemben akkora az elutasítottság, mint ma. Másrészről – finoman szólva is – a szereplők többsége abban a szakaszban volt, amikor picit fontosabb volt a saját maga és a saját szervezete sorsa.
– A Fidesz elutasítottsága az MSZP támogatottságát még nem növeli. Van valami csodafegyvere, amivel szavazókat csábíthat a párthoz?
– Az a probléma, hogy vezérelvű világot épített ki magának Magyarország, Orbán Viktor és a Fidesz csak megerősíti ezt a folyamatot. Az emberek ugyanazt a vezetőt keresik, aki mutatja az irányt és azt a programot, ami egyébként hamis ígéretekre építve olyan illúziót ad, hogy a mennyország erőfeszítések nélkül is elérhető. Lehet, hogy hasonló okok miatt szavaztak ránk is a 90-es években, és tőlünk vártak akkor sok mindent, amit nem tudtunk végrehajtani. Összegezve, csodafegyver nincs, de ha hiszünk magunkban, ha képesek vagyunk a mondanivalónkat egy irányba állítani, akkor nem maradnak el az eredmények.
– Legyőzhetőnek tartja a Fideszt?
– Nem vállalkoznék erre a posztra, ha azt gondolnám, hogy nem legyőzhető. Ehhez számunkra a legfontosabb, hogy visszaszerezzük azt a morális és hiteles képet, ami korábban ebben az országban rólunk élt. Annak az értékrendnek, amit a baloldal képvisel, nem szabadna ennyire háttérbe szorulnia. A probléma az, hogy a baloldaliság összemosódott a ’90 előtti, kommunisztikus baloldallal, majd 2006 és 2010 között morálisan megkopott.
– Szakértők szerint viszont az MSZP már nem is igazán a baloldali értékeket viseli, szemben a kormánnyal, amely viszont ennek megfelelően cselekszik, elég csak a rezsicsökkentésre gondolni
– Valóban néha úgy gondolom, hogy Kádár János legnagyobb magyarországi tanítványa mégiscsak Orbán Viktor.
– Vannak miniszterelnöki ambíciói?
– Én most elnökjelölt vagyok, erről a kérdésről június 25-e után (az MSZP elnökét megválasztó kongresszus – a szerk.) kell beszélni. De azt látom, hogy mindenki az Orbán Viktor 2.0-t keresi. Azt nézik, hogy valaki meg tudja-e verni Orbán Viktort, tud-e olyan népies fordulatokkal fogalmazni, tud-e egy hamiskás félmosollyal az arcán egyik nap gyökeresen mást mondani, mint kicsivel korábban. Szerintem nekünk nem ez a dolgunk. Ha mást akarunk, akkor mást is kell felmutatni, más személyiséget, más gondolkodásmódot.
– Ez együtt járhat az oly régóta hangoztatott megújulással?
– Mindenki azt javasolta nekem, hogy a megújulás szót véletlenül se használjam. Viszont itt meg kell jegyezni, hogy ma politikusnak lenni egy kicsit cikibb, mint bármilyen más munkát végezni. Ez viszont nem helyes így. Én azt mondom, nekünk, szocialistáknak kell javítanunk a magunkról, politikusokról szóló képet. Az emberek dolga pedig az, hogy adjanak nekünk esélyt változni, s ne úgy nézzenek ránk, mint az ördög földi leszármazottaira. Talán a kettő közelíthet egymáshoz.
– Itt sokaknak eszükbe juthat, hogy ön már ült a vádlottak padján is. Nem gondolja, hogy ez a fajta múlt az ön elnökjelölti indulásával tovább terheli a szocialista pártot?
– Ezekben az ügyekben vagy felmentettek, vagy pedig nem derült ki semmi, a jelentős részük mára lezárult. Nem bűnös, áldozat voltam ezekben az ügyekben. Ha a mi világunk normális lenne, akkor most engem az emberek inkább sajnálnának, mintsem elítélnének. Lesznek, akiknek a nevem továbbra sem fog jól csengeni, de a következő hetekben, hónapokban megpróbálok rácáfolni a kétkedőkre.
– A Kopaszi-gát melletti ingatlan ügyében felmentették. Újbuda volt MSZP-s polgármestereként hivatali visszaéléssel vádolták meg, s a Kúria csupán bizonyítottság hiányában mentette fel. Ezért lenne ön áldozat?
– Azért kellett a „bizonyítottság hiányában” jogi formulát használnia a harmadfokú bíróságnak, mert a másodfok – eljárási hibákat vétve – messze túllépte a saját hatáskörét, az első fok ugyancsak felmentő döntésével szemben elmarasztaló ítéletet hozott. Ez a klasszikus kabátlopásos eset: vagy neki lopták el, vagy ő lopott kabátot, de mindenképpen volt egy ügye. A felmentés említett magyarázata a szavak csűrése-csavarása.
– Akkor a Kúria miért kárhoztatta az ügyészséget azért, hogy a hivatali visszaélést nem tudták bizonyítékokkal alátámasztani?
– Én úgy emlékszem, hogy a másodfokú bíróságot érte kritika. Az azért mégiscsak A tanú című filmbe illő jelenet – hasonlóan ahhoz, amikor ott az ügyvéd súlyosbításért fellebbezett –, hogy az ügyészség felfüggesztett börtönt javasol, majd a bíró, kilépve a szerepéből, egyszer csak azt kezdi el magyarázni, hogy az eredeti hivatali visszaélés hűtlen kezelésként is minősülhet, majd letöltendő szabadságvesztést szab ki. Itt valami személyes kilengés történt a jogrendben.
– Tehát mindent rendjénvalónak tart abban, hogy egy nagy értékű állami ingatlant közcélokra megvesz egy önkormányzat, majd a közvagyont apportként beviszi egy magánbefektetővel közös cégbe, végül a szóban forgó terület teljes egészében az utóbbinál köt ki?
–A Kopaszi-gát fejlesztése jó projekt volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a miniszterelnök „kötélbarátja” (Garancsi István, a területet megvásárló cég tulajdonosa – a szerk.) állami hitelből, eximbankos hitelből bele is vágott ebbe az ügyletbe. Ma sem történik más, mint amire a mi projektünk irányult. Csak engem meghurcoltak ezért, mert nem a Fidesznek hajtottam fel az üzletet. Polgármesterként a saját programomat végrehajtva cégvezetőkkel beszélgettem a térség fejlesztéséről. Ha ez hivatali visszaélés, akkor a mai kormányfő és a kormány tagjai tizedmásodpercenként követik el ennek a bűncselekménynek a minősített esetét. Kapitalizmust építünk. A szocializmus idején minden közvagyonná vált, a föld, a terület is, de ezek önálló fejlesztésére nincsen pénze, tudása és embere az államnak és az önkormányzatoknak. Ezért ezeket eladja magántulajdonosoknak, akik ott lakóparkot, plázát fejlesztenek, mert ezeket nem közpénzből kell csinálni, mint ahogy szerintem stadiont sem, mert a foci egy hobbi. Metrót ellenben igen, arra való a közpénz.
– Ma is komolyan gondolja, amit 2014-es sikertelen polgármesteri kampányában mondott, hogy leváltása után itt nem történt semmi, miközben évtizedek óta ígért fejlesztések, parkfelújítások is elkészültek Újbudán?
– Polgármesterségem idején sok jó és hasznos dolog történt, többek között elneveztük és fejlődési pályára állítottuk a kerületet, amelyet ma legfeljebb csak működtetnek. Városrészünk az elmúlt években az elszalasztott lehetőségek kerülete volt.
– Ám a kerület adatai szerint hat éve több száz millió forintos kárral együtt vették át az irányítást. Társadalmi elnöke volt a csődbe vitt Újbuda Torna Clubnak, az öt éve zajló nyomozás már a Központi Nyomozó Főügyészségnél van. Ön kötötte a Bikás parki sportcentrum szerződéseit is, amelynek ügyében megszüntették a nyomozást, de ez ellen az önkormányzat nemrég panaszt nyújtott be.
– Velem szemben politikai okokból tartják fenn a nyomozást. Vagy azért, mert félnek tőlem, vagy azért, mert 2014-ben az önkormányzati választások idején is bevált. Azon top tíz vagy száz ember között vagyok, akiket tényleg többször is tetőtől talpig átvizsgáltak. Ha 2006 után az én életemben lett volna bármilyen olyan rés, amelybe vizet lehet önteni, és el lehet kezdeni fagyasztani, azt megtette volna bárki. Saját kérésemre túlestem egy vagyongyarapodási vizsgálaton. Az életem, a bevételi forrásaim transzparensek: nincs offshore-cégem, nincs balatoni ingatlanom, nincs földem, nincs vagyonom. Ötvenöt évesen van egy társasházi lakásom és egy autóm. Ez vagyok, és tisztán és nyugodt tekintettel állok az emberek elé.
