Pánikgombot használnak a gyermekotthonban

Az ombudsman újabb intézményre bukkant, amely súlyosan megsérti a kamaszok jogait.

Bár a fóti otthont felújították, és a kétágyas szobákban megfelelő élettér áll a gyerekek rendelkezésére, a kamaszok folyamatosan rongálják a környezetüket. Több ajtóra, köztük vécéajtóra is lyukat ütöttek, így át lehet rajtuk látni. A szekrényekben nem voltak polcok, a ruhák több helyiségben is a földön hevertek. A fürdőkben hiányoztak a zuhanycsövek és az ablaknyitók, a mosdókagylók instabilak voltak, ezek szintén szándékos károkozásra utaltak. Az ombudsman leszögezte: az otthon állapota több helyen balesetveszélyes, ráadásul a megrongált, rendetlen környezet a terápiás céllal ellentétes hatást kelt.

A gyermekek egymással és a felnőttekkel is agresszívak. A dolgozóknak a trágár beszéd mellett verbális fenyegetőzéseket, alkalmanként fizikai támadásokat is el kell szenvedniük. A munkatársak védekezésül pánikgombot kaptak, ami a biztonsági, vagyis a portaszolgálatnak jelzi a veszélyhelyzetet. A rendészek szerint a fiúk ereje „önkívületi” állapotban megsokszorozódik, fájdalomküszöbük extrém módon megemelkedik. A gyerekek egymás közötti kapcsolataikat többen is úgy jellemezték, hogy „értelmi fogyatékosokkal”, „kiabálósakkal” vannak összezárva. Kikészülnek, egyik-másik társuk izgágaságát elviselhetetlennek érzik. Ilyenkor előfordul, hogy megütik őket.

A jelentésben az áll, hogy a munkatársak meghallgatása során a tehetetlenség, a reménytelenség, és néha a fásultság is érezhető volt. Többek megítélése szerint eszköztelenek, így maguk is úgy vélik, két év is kevés arra, hogy eredményt érjenek el a gyerekekkel. Különösen reménytelennek látják a helyzetet, ha későn, súlyos sérülésekkel, már bűnelkövetőként vagy a nagykorúságuk előtt néhány hónappal érkeznek ide a fiúk. Ennek ellenére a legtöbb munkatárs jó kapcsolatot ápol a gyerekekkel.

A 16 éves korra leszállított tankötelezettség is problémát jelent az otthon működésében, ennek következtében ugyanis a 16 évesnél idősebb gyermekeket a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyi iskolája nem fogadja. A tanköteles korú gyermekek is magántanulók, csak vizsgázni járnak be az iskolába. Ezzel kapcsolatban az ombudsman hangsúlyozta: a kötelező magántanulói státus elveszíti védő és fejlesztő hatását, ha kizárja annak a lehetőségét, hogy a motiváltabb, jobban alkalmazkodó gyerekek esélyt kapjanak a mindennapos iskolába járásra, és ezzel jobban lefoglalják magukat. Az ombudsman szerint a céltalanság, tétlenség hozzájárul az agresszivitásra hajlamos fiatalok egymás és a személyzet ellen forduló feszültségének, a tárgyak és az állatok ellen irányuló pusztító késztetés növekedéséhez.

A gyermekek személyi szabadságát az otthonba kerülésükkor azonnal korlátozzák. Megérkezésekor a gyermek nem a gondozotti csoportba kerül, hanem a földszinten, a „befogadónak” nevezett helyiségben szállásolják el egy-két hétre. A gyermek a befogadó területét nem hagyhatja el, nem fogadhat látogatókat, és telefonon sem tarthat kapcsolatot. Csupán későbbi csoportjának nevelői és más szakemberek kezdeményeznek vele beszélgetéseket. A fiatalok közül többen állították, hogy ezalatt az időszak alatt még a szabad levegőre sem mehettek ki.

A gyerek személyes szabadságának korlátozására az otthon vezetőjének maximum 48 óra időtartamban lenne lehetősége, ennél hosszabb idejű korlátozás esetén nevelési felügyelet elrendelését kellene kezdeményeznie a gyámhivatalnál. Erre azonban az intézményben nem kerül sor. Az ombudsman szerint a „befogadóban” történő elkülönítés súlyos szabadságkorlátozást valósít meg, amelyet a szakértői bizottság javaslata nélkül nem lenne szabad alkalmazni.

Az intézményben egyébként már többször volt példa arra, hogy a dühöngő gyerekeket biztonsági elkülönítőben helyezték el, de az ilyen típusú korlátozás egyik esetben sem tartott 24 óránál tovább. A dokumentumokban az igazgató az intézkedés elrendelésével egyidejűleg a jogszabálynak megfelelően kezdeményezte a gyermek haladéktalan orvosi vizsgálatát, ám ez négy esetből mindössze egyszer történt meg. A többi esetben nem érték el a gyermekorvost, így az is előfordult, hogy az ápolónővel történt konzultáció alapján adtak erős nyugtatót a gyereknek. Az ombudsman kifejtette, alkotmányosan visszás, ha nem történik meg az orvosi vizsgálat, és az is jogsértő, ha az ápolónő csak az otthonvezetővel konzultálva dönt az agresszív gyermek gyógyszerezéséről.

Az otthonban elhelyezett gyermekek a lakóhelyük szerint illetékes Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályához tartoznak, ahol azonban a jelentésben leírtak arról szólnak, hogy ott nem szívesen fogadják őket. A kórház gyakran férőhelyhiányra hivatkozik, esetenként pedig túlságosan hosszú a várakozási idő. Ezért a gyerekeket a Gálfi Béla Nonprofit Kft. pomázi pszichiátriai szakkórházába viszik kivizsgálásra, és ha szükséges, be is fektetik őket, pedig ott nincs gyermekpszichiátriai osztály.

A gyerekeket az otthonban is az említett kórház pszichiátere látja el, aki azonban nem gyerekekre szakosodott. A kamaszok felét egyébként valamilyen pszichotrop készítménnyel kezelik, többségük többféle gyógyszert is kap. Az ombudsman szerint aggodalomra ad okot, ha a szakemberek legalább alkalmanként nem konzultálnak gyermekpszichiáterrel, a kiskorúak felnőtt pszichiátriái osztályon történő ellátása pedig jogszabálysértő.

A gyerekeknek a terápia részeként egyéni lovas terápiás órákat is biztosítanak, az otthon területén pedig állatsimogatót hoztak létre, amelyben általában birkákat, nyulakat, baromfit tartanak. Az állatokat a gyerekek gondozzák, ám többen közülük ezt nem szívesen csinálják. A közelmúltban az egyik gyerek agressziójának áldozatul estek a nyulak.

Az otthonban a gyerekek kapcsolattartását sem szabályozzák megfelelően. Öt percben maximálták a telefonbeszélgetések idejét, a fiatalok mobilt nem használhatnak. A házirend alapján ráadásul amennyiben egy szülő kifogásolhatóan viselkedik, akkor a gyermeket megfoszthatják a személyes kapcsolattartás jogától. Ennek kapcsán Székely László leszögezte: az otthon a gyámhivatali határozatnál szigorúbb szabályokat nem alkalmazhat, nem szűkítheti a kapcsolattartás feltételeit, nem tilthatja ki végleg a kapcsolattartásra jogosult látogatót, és nem maximalizálhatja öt percben a telefonbeszélgetést.

A gyermekek nemcsak családjukkal, de a gyermekvédelmi gyámmal is kapcsolatot tarthatnak, a törvény szerint a gyámoknak legalább havonta egyszer fel kell keresniük a gyerekeket. Ezt a gyámok jelentős része a nem tartja be: nyolc ellenőrzött kapcsolattartási naplóból mindössze három gyerek esetében jegyezték fel a gyámmal való kapcsolattartást, és ezek közül két gyám is csak telefonon beszélt a gyerekkel. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: ha a gyámok nem látogatják havi rendszerességgel a gyerekeket, akkor az otthon munkatársainak kötelessége lenne ezt a gyámhatóságnak jelezni, ám ők nem élnek jelzőrendszerbeli kötelességükkel, ezzel sértik a gyerekek jogait.

Székely László az ellenőrzés tapasztalatai alapján többek között azt kéri az otthont fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, intézkedjen a megrongálódott nyílászárók és használati tárgyak cseréjéről, tegye lehetővé a dolgozóknak a továbbképzéseken való részvételt, és a nevelők létszáma és képzettsége feleljen meg a jogszabályoknak. Arra is felszólította a fenntartót, hogy a jövőben ne járuljon hozzá a kiskorúak felnőtt pszichiátriai osztályon történő ellátásához, és ha a biztonsági elkülönítő használata esetén elérhetetlen a gyermekorvos, kezdeményezzen sürgősségi betegellátást. Az otthon vezetőjét arra hívta fel, hogy csak erről szóló gyámhivatali határozat esetén kezdje izolációval a gyermek befogadását, és kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, nevelési felügyelet kezdeményezése esetén korlátozza 48 órát meghaladóan a gyermekek személyes szabadságát.

Az ombudsman egyúttal – csakúgy, mint korábban a kaposvári Zita gyermekotthonról szóló jelentésében – felkérte az emberi erőforrások miniszterét, készítse elő a gyermekvédelmi törvény olyan irányú módosítását, hogy az rögzítse a személyes szabadság korlátozására vonatkozó részletszabályokat a speciális gyermekotthonokban, illetve alkosson olyan garanciális szabályokat, amilyeneket a jogszabály a hasonló helyzetben lévő, büntetés-végrehajtásban, egészségügyi, illetve szociális ellátórendszerben fogva tartottak számára biztosít. A jelenleg hatályos jogszabály ugyanis nem rendelkezik arról, mi történjen abban az esetben, ha egy gyermeknek nem a biztonsági elkülönítőben, hanem más módon korlátozzák a szabadságát, a jogszabályi hiányosságok pedig sértik a gyerekek jogait. Ezért Székely László azt is kérte Balog Zoltán szakminisztertől, hogy kezdeményezze a nevelési felügyelet eljárási szabályainak módosítását, mivel jelenleg indokolatlanul hosszú ideig korlátozhatják a gyerekek szabadságjogait. Bár a hatályos jogszabály szerint a személyi szabadság korlátozásának megkezdését követő 48 órán belül kezdeményezni kell a felügyeletet, a különböző eljárási határidőket figyelembe véve a gyermek szabadsága akár 13 napon keresztül is korlátozható anélkül, hogy erről bármilyen jogerős hatósági döntés születne. Ezenfelül akár további 15 nap is eltelhet addig, amíg ügyéről a független bíróság határozatot hozna.

Lapunk természetesen most is megkereste az ügyben az intézmény fenntartóját, valamint a fenntartót felügyelő és a fóti gyermekotthont alapító, Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériumát is arról érdeklődve, mit tesznek a jogsértő gyakorlatok ellen, de lapzártánkig egyik szerv sem reagált.