Arató László kellőképpen nehéznek értékelte a szövegértési feladatot. Úgy fogalmazott: erőpróbát jelentett, de megoldható volt. A feladat érdemének nevezte, hogy sokféle részfeladat volt, és nemcsak a legegyszerűbbek fordultak elő, amelyek a tények visszakeresésére vonatkoztak, hanem olyanok is, amelyek bekezdések közötti logikai viszonyra kérdeztek rá, címadással lényegkiemelést kértek, vagy különböző szöveghelyeken található, de összekapcsolódó elemeket.
A Magyartanárok Egyesületének elnöke azt mondta, a szövegalkotási feladatok közül Csoóri Sándor Nomád naplója nagyon szép és gondolatébresztő szöveg, ugyanakkor kicsit elvont a témája. Hozzátette, bár ezt érvelő feladatnak nevezték, úgy volt meghatározva, hogy a kérdező gondolkodás mellett vagy az ellen kellett érveket felhozni. Arató László rámutatott: elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki azt mondja, a kérdezés nem jó, nem segíti a gondolkodást. Problémának nevezte, hogy irodalmi példából hármat kellett felhozni az állítás alátámasztására. A legkitűnőbbek bizonyára tudnak – mondta –, de nem biztos, hogy a kevésbé művelt és kevésbé irodalmár tanulók is jól meg tudják ezt oldani. Gyakran nem a jó irodalmárok választják ezt a feladatot, és ők könnyen csapdába kerülhetnek – vélekedett.
A vizsga első részében Moravcsik Gyula A papiruszok világából című könyvének egy részét kellett értelmezni. A papiruszok világából című 1942-ben megjelent könyv az ókori szövegekről szól, Moravcsik Gyula fennmaradásuk körülményeit vizsgálja. A második, szövegalkotási részben az érvelésnél Csoóri Sándor Nomád naplójából kaptak egy szövegrészletet a diákok. Emellett választhatták Tamási Áron Szerencsés Gyurka című novellájának értelmezését vagy Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez, illetve Illyés Gyula Bartók című alkotásának összehasonlító elemzését.
Kitért arra is, hogy a jövő évi érettségi-követelményrendszerben változás várható, lesz gyakorlati és irodalmi szövegalkotás is.
Közölte, a Tamási Áron-novella elemzése egészen kitűnő választás, könnyű a szöveg, mégis feladatot jelent. Kiemelte: fel kellett fedezni benne a mesei elemek megjelenését és azt, hogy ezeket miként újítja meg, alakítja át a szerző. Ez hálás feladat, szerinte minden diák tud vele mit kezdeni, s ez volt a legszerencsésebb része az érettséginek.
Az összehasonlító verselemzésről azt mondta, hogy kicsit anakronisztikus feladat, s ez a tétel a hetvenes években volt legutóbb. Hozzátette, ilyen közösségi ódákat, rapszódia jellegű, rendkívül patetikus műveket nem biztos, hogy ideális összevetésre adni. Igen hosszú versekről van szó, és vitatható a kérdés feltevése is – jegyezte meg Arató László.
Mint mondta, nagyon sok hasonlóság van a versekben, de az a kérdés, hogy a közösség érzelmeire hogyan hat a zene, illetve a zenész, nem szerencsés. A költemények – különösen az Illyés-vers – sokkal inkább arról szólnak, hogy a közösség érzelmeit, élményeit, azt a társadalmat, amelyben élünk, hogyan fejezi ki a zene és a zenész. A kérdés így szerinte rossz irányba visz. Hiányolta azt is, hogy a feladat nem kérdez rá arra, milyen jellegű zene jelenik meg ebben a nyelvezetben és a képek által.
