– Ismerve ennek a generációnak a hatalmi gondolkodását, el tudom képzelni, hogy vissza akarnak venni azoknak az intézményeknek az erejéből, amelyek a parlament hatalmát korlátozzák – kezdett bele élesebb kijelentéseinek sorába az alkotmánybíró. A 2010-es kormányváltás utáni első konfliktus az volt, amikor Orbánék politikai aprópénzre akarták váltani a „pofátlan végkielégítések 98 százalékos megadóztatásának” ígéretét, de ezt az akkori alkotmány nem engedte meg a javaslat visszamenőleges hatálya miatt. A második súlyos történet az előzetes választási regisztrációé volt, ami szintén nem emelkedhetett jogerőre. A további esetekből aztán Kövér Lászlónak annyira elege lett, hogy kikelt „a parttalan jogászkodás” ellen, amire az alkotmánybíró a „visszaélésszerű alkotmányozásról” szóló dolgozattal válaszolt.
– Mindenképpen szerencsétlennek tartom, hogy ötszörös mulasztásos alkotmánysértésben van a magyar parlament. Vagyis: négy alkotmánybíró hiányzik, és nincs elnöke a testületnek. Az engem nem vigasztal, hogy ugyanilyen a helyzet Horvátországban, vagy még rosszabb a lengyeleknél. A tizenegy fős létszám még elegendő is lehetne, de akkor az Alaptörvényt kellene módosítani. Nem dolgom, hogy bíráljam ezt az állapotot, egyszerűen tény, hogy ez egy szerencsétlen helyzet, de a nagy bölcsességű parlamentnek a dolga, hogy hogyan tudja megtalálni a kétharmadot ennek a helyzetnek az orvoslására – szögezte le Stumpf.
A migrációs helyzetre és a jövő nagy kérdéseire áttérve úgy látja, amit tapasztalunk, az csak felszíni jelenség, és egyetért a Tesla atyjával, Elon Muskkal abban, hogy az emberiség nem fog tudni fennmaradni, ha nem talál még egy olyan bolygót, amit be tud népesíteni. – És ez tíz éven belül nem lesz vicc – figyelmeztette a fiatal kereszténydemokratákat Stumpf István, aki szerint a föld megtelt, nem tud több embert eltartani. Talán nem mellékes, hogy ezek a gondolatok mennyire egybevágnak Áder Jánosnak a globális zöldproblémákban történő tündöklésével, miközben Orbán Viktor véleményét egy rövid félmondatból ismerhetjük: „a környezetvédelem baloldali issue”.
A Fidesz szerinte a rendszerváltozástól azt képviselte, hogy a posztkommunista struktúrákat el kell takarítani, és egy új világot kell felépíteni; meg kell csinálni a rendszerváltást egy új középosztállyal. Ennek a látványos következménye, hogy szpáhibirtokok épülnek, ami kiveri a biztosítékot az emberek többségénél. De ahhoz képest, milyen kicsi ország vagyunk, megnövekedett a mozgásterünk – vélte a jogász. Saját szerepéről elmondta: ő azért szegődött alkotmánybírónak, hogy az Alaptörvényt védje, akár annak az árán is, hogy szembekerül azokkal, akik megalkották.
Az MNO erről alkotmánybírósági forrásokból megtudta, az Ab-n simán, elsöprő többséggel döntöttek a jegybanktörvény parlamenti módosításának megakadályozásáról. Kormányközeli forrásaink szerint ennek a rosszul megfogalmazott törvénytervezetnek már Trócsányi László igazságügy-miniszter szintjén sem szabadott volna átkerülnie, Matolcsy Györgyöt pedig valaki megvezethette a javaslattal. Hasonló helyzetekből akár további problémái is adódhatnak a kormánynak.
Stumpf István fiatalkoráról, pályája előzményeiről, kezdeteiről is beszélt. Hosszan mesélt a szakkollégiumi elgondolás bölcsőjéről, az egykori harcostárs Kéri Lászlóról és másokról, majd a Bibó István Szakkollégium megalapításáról „a Viktorékkal”, körülbelül a nászéjszakával egy időben. Anekdotázott a Soros Alapítványon keresztül Oxfordba vezető lehetőségekről és a Fiala János társaságában tett amerikai körútról, de a nyolcvanas években még „radikális, liberális, alternatív Viktorra” mindig vissza-visszatért.
A rendszerváltozás táján aztán úgy döntött, nem vállal politikai szerepet, noha az MDF környékén még ott sertepertélt a második lakitelki találkozón, ami miatt az MSZMP-tag Stumpf Istvánnal szemben még fegyelmi eljárás is indult. A Fidesszel évekre megszakította a kapcsolatot. 1992-ben Boston felé, a Harvardra vette az irányt. Röviddel ez után hazajött, majd létrehozva a Századvég Alapítványt újra közel kerül Orbánékhoz, akiknek az 1998-as választások közeledtével felhívta a figyelmét arra, hogy elméletben és gyakorlatban is lassan fel kellene készülni a kormányzásra. Pincétől a padlásig átvilágították a Horn-éra alatti minisztériumi struktúrát, és megtalálták – ahogy mondta – „az akkori Habonyt” Wermer András személyében.
Stumpf szép időszakként emlékszik vissza a kancellária élén töltött évekre az ezredfordulón, de a 2002-es választások után visszatért a Századvéghez. Pártvonalon pedig újra „feketeseggűvé” vált, az újbóli kormányzásra már nem is vele, hanem Navracsics Tiborral (politika) és Matolcsy Györggyel (gazdaság) készült fel Orbán Viktor. A 2010-es kurzusváltáskor az Amerika-rajongó Stumpfot először Washingtonba akarta kiküldeni a kormányfő, de ez nem izgatta annyira, mint az alkotmánybírói feladat, így ezt a felkérést fogadta el.
