Gyurcsány Ferenc még adós a válasszal, hogy miért mondott le végül 2009-ben

A magyar múltban gyökerező titkok, tabuk és közös traumák feldolgozására tett kísérletet a Századvég múltkutató konferenciája. Szóba került Medgyessy Péter ügynökmúltja, Latinovits Zoltán kultúrharcban gyökerező halála, a mai Hollywood és a magyar kommunista kultúrdiktatúra közötti átfedés és a szociáldemokraták leszalámizása, valamint az is, hogy európai szinten miért számít különösen nemzetellenesnek a hazai baloldal.

Forrás: Századvég

Meddig lehet a múlttal zsarolni valakit? – tették a fel kérdést a Miért „gumicsont” az ügynöklistázás? című kerekasztal-beszélgetés résztvevői a Századvég Titkok, tabuk, közös traumák című múltkutató konferenciáján. – A gyerek nem tehet arról, hogy mit tett az apja, nem is tudott róla. Minden tiszteletem Pokorni Zoltáné – jelentette ki Kónyáné Kurucz Katalin jogász. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára volt főigazgatója a 2002-es Pokorni-ügy kapcsán rámutatott, hogy a fideszes politikus volt az egyetlen, aki családtagja ügynökmúltja miatt lemondott a posztjáról. Ezzel szemben a szigorúan titkos (SZT) tisztként működött szocialista miniszterelnök, Medgyessy Péter nem hogy nem mondott le lelepleződése után, de ez a lépés fel sem merült nála. A beszélgetést vezető Mező Gábor, a Századvég 3T Múltkutató Kutatóintézetének igazgatója jelezte, hogy ma is kérdés, szándékosan készültek-e a Pokorni-akta kiszivárogtatására annak idején.

(Forrás: Századvég)

Hősök az asztalfiókban

– A saját hőseinket is elő kell venni a feledés homályából – hangoztatta Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese. A történész rámutatott, hogy többet kellene foglalkozni azokkal, akik megtagadták az ’56-os forradalom utáni megtorlásban való részvételt, mindemellett szerinte nagy hiányossága a hazai kutatásnak, hogy a hazánkba delegált külföldi szolgálati személyek működése nincs kellőképp feltérképezve. Felhozta példának, hogy Kádár Gyula, a Horthy-korszak végi katonai hírszerzés feje Gestapo-ügynökök ezreiről beszélt annak idején, Einhorn Vilmos, a budapesti román nagykövetség tanácsosa révén pedig több száz szekus segítette Magyarország vezetését az ’56 utáni időkben, de Szekfű Gyula dossziéi sem kutathatóak.

Máthé jelezte, hogy Európában mindenhol van valami, amivel küszködnek az ügynöklistákat illetően, és másként is állnak a helyzethez. A témával foglalkozó lengyel különleges ügyészség viszont egy bizonyos pontig halott emberek ellen is indít eljárást visszamenőleg.

Kurucok, labancok, kettészelt társadalom

A XX. századitól igen sokban különböző XIX. századi ügynökvilágba nyújtott betekintést a konferencia Kurucok, labancok, kettészelt társadalom című kerekasztala. Kedves Gyula hadtörténész, az Országgyűlési Múzeum szakmai vezetője jelezte, nem célszerű kizárólag a jelenkor szemüvegén megvizsgálni a múltbeli folyamatokat, hiszen az ügynöki tevékenységről másképpen gondolkodtak a XIX. század közepén. Mindenki tudta, hogy felsőbb adminisztrációs szinteken működött a hírszerzés, ám „a labancok akkor még érzékelték a nemzeti minimumot.”

Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár intézetvezetője elmondta, hogy az ügynökök csak a társadalom legfelsőbb köreit figyelték, akiknek hatása volt a ország ügyeire. – Klapka József édesapja, Temesvár polgármestere is az udvar ügynöke volt, de Toldy Ferenc is az volt, erről feljelentési jegyzékeinek a piszkozatai is tanúskodnak.

A kor viszonyai között, a 48-as időkben is több esetben nagyon pontatlanul működött a hírszerzés és a felderítés, kiváltképp, amikor kalandorokra, az országban járó-kelő kereskedők információira hagyatkoztak a hatóságok.

Latinovits Zoltán: normális ember egy abnormális korban

– Nagy szükség lenne ma is bátor zsenikre – hangoztatta Andor Éva a lánglelkű magyar Prométheuszról, Latinovits Zoltánról szóló kerekasztal-beszélgetés vezetője. A televíziós műsorvezető elmondta, hogy a diktatúra a kontraszelekciót tette meg működése velejének, a zseniknek így hely nem adatott. A legendás magyar színművész – aki sokak szerint pusztán egy normális ember volt egy abnormális korban – sorsa is mutatja, hogy hogyan bánt el a kommunista rendszer akkoriban a filmmel, a színházzal.

Basa Balázs filmtörténeti helyszínkutató kijelentette, Latinovits korában az emberek vágytak az igaz szóra. Ő pedig maga volt a tiszta forrás, nem hazudtolta meg önmagát, és az igazat mondta. Ez az őszinteség akkoriban nem volt jellemző.

Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet színháztörténésze emlékeztetett, hogy Latinovitsot fentről hitegették, hogy színházat fog kapni, de az ő színházeszménye egyáltalán nem felelt meg az akkori ideológiai elképzeléseknek. Egyszerűbb volt ezért őt leszerelni – tette hozzá.

Hozzátette, Latinovits korában nem volt polgári szemléletű a színház. A vitathatatlanul zseniális, arisztokrata hátterű művész pedig nehezen talált közös hangot a kollégáival, hiszen vallási neveltetése ellenére már fiatalon belekerült egy olyan „istentelen” társaságba, mint az akkori magyarországi színházi világ.

A színház a rendszer vezetői szemében másrészt veszélyes terep volt. A szakember elmondta, hogy a beadott darabok felét kihúzták. – Előzetes rendezői koncepciókat is bekértek. Végignézték a próbákat. Beleírtak, kivettek, mert elég volt egy kis mozdulat, gesztus, ami megváltoztatja az egész mű hatását. Nem volt elég a megbízható rendező, színész: egy komplex hálózat is kellett a színház működtetéséhez.

Gajdó szerint Latinovits tragikus haláláért vélhetően több egymásra rakódott esemény lehet a felelős, ezek után roppanhatott össze, ám orvosilag még mindig nincs kivizsgálva, hogy valóban öngyilkosságot követett el. Az akkori nagy hatású kritika ármánykodása is egy koporsószögnek számított a tragédiához vezető úton.

A kerekasztal beszélgetésen párhuzamot állítottak a magyar kommunista kulturális diktatúra és a mai, túlideologizált hollywoodi filmgyártás között, hiszen ki gondolta volna, hogy a XXI. században is lesznek áldozatai a művészvilágnak, ha valaki nyíltan felvállalja konzervatív nézeteit. Gondoljunk csak Mel Gibson, vagy a Passió című filmben a megváltót alakító Jim Caviezel sorsára, illetve a woke-abnormalitás egyik legfrissebb céltáblájára, Sydney Sweeneyre.

Két baloldal, két kötődés

Már Jaltában eldőlt a magyar baloldal sorsa – jelentette ki Galló Béla politológus A szociáldemokrata párt kivéreztetése című beszélgetésen. A XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa szerint Sztálin „pragmatikusan” kezelte a szocdemeket, hol kesztyűs kézzel bánt velük, hol nem. Emlékeztetett: Kéthly Anna is kijelentette, hogy világnézeti különbségek vannak a két baloldal között, a két pártot emiatt pedig nem lehet egyesíteni. Mező Gábor hozzáfűzte, hogy az emigrációban működő magyar szociáldemokrácia és ellenzék egyik legjelentősebb alakját antiszemitizmussal is megpróbálták bemocskolni az ötvenes, hatvanas években.

– Nincs olyan európai ország, ahol a szociáldemokrata pártot életben hagyták volna – mondta Schiffer András jogász. Az LMP alapítója elmondta, 1989-ben az MSZDP a nomenklaúra számára egy életveszély volt, és a mai napig kérdés, hogyan bukkan fel a szociáldemokraták között egy Csintalan Sándor, vagy egy Ruttner György. Ugyanakkor, hogy ha a Petrasovics Anna vezette szocdem párt bekerül a parlamentbe, lehet, hogy az egész MSZP-s történet „eliminálódik” 1994-re.

A Magyar Szocialista Pártról szólva Schiffer rámutatott, hogy magyar sajátosság, hogy utódpárt Európában sehol nem volt ennyire ellene a patrióta szellemnek, szemben például a román Iliescuék átmentett pártjával, és ez csak egy példa. Ennek az okát ott kereshetjük, hogy a magyar kommunista utódpárt a rendszerváltáskor maximálisan a Nyugathoz dörgölőzött. Nyugaton a szocdemek (a svédek is) ugyanúgy, mint a saját országaik, rendes imperialistaként „újgyarmatosításra” készültek, az átállni kész nomenklatúra burzsoáziára építettek. – Az újgyarmatosítóknak az is egy fontos stratégiai céljuk volt, hogyan lehessen birtokba venni ezeknek az országoknak a piacait, illetve a politikai struktúráit, mindemellett hogy ezek lehetőleg ne rendelkezzenek hatékony nemzetbiztonsággal – tette hozzá Schiffer András.

Az LMP egykori társelnöke a közelmúlt feltáratlan témai között említette, hogy Gyurcsány Ferenc miért épp 2009 tavaszán, és nem 2006-ban volt kénytelen távozni miniszterelnöki székéből. – Hogyan és miért pont Bajnai Gordon követte őt? Csak nem azért, mert új adminisztráció jött a Fehér Házba, amelyik nem szívlelte Gyurcsány különutas energiapolitikáját? – tette fel a kérdést. Hozzátéve: a mai napig adós Gyurcsány Ferenc a válasszal, hogy valójában miért mondott le akkor.

Schiffer a beszélgetésen kijelentette, hogy szerinte a baloldali politika a XXI. században szigorúan és törvényszerűen szuverenista kell, hogy legyen. Hozzátette: ahhoz, hogy egyáltalán lehessen miről beszélni, meg kell óvni a nemzetállami kereteket, mint ami a legnagyobb még elképzelhető olyan egység, amelyen belül társadalmak létezhetnek. Társadalom nélkül viszont nincsen baloldali politika.

Galló Béla meglátása szerint a nemzetközi viszonyokban nincs demokrácia. – Sokkal kívülről irányítottabbak vagyunk ma a mindennapi életvitelünkben és az egymás közötti viszonyainkban is – függetlenül a politikától –, mint akár tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt. De ez nem értékítélet, ez már szociológiai kérdés – hangoztatta.

További játékainkhoz kattintson ide!