Elárasztotta hídját, hogy megmentse a pusztulástól

Szemügyre vettük, mi történt az idők folyamán a skót építész által ránk hagyott építményekkel.

Adam Clark 1811. augusztus 14-én született a skóciai Edinburgh-ben, majd tanulmányai végeztével mérnöki segéd lett. Ezután Londonba ment, itt ismerkedett össze Széchenyi Istvánnal 1834-ben. Budapestre 1839 végén érkezett – igaz, ekkor már nem először –, ugyanis a Lánchíd építése kapcsán őt nevezték ki művezető mérnöknek, illetve ő lett a névrokon, a tervezéssel és az építés fővezetésével megbízott William Tierney Clark hidrotechnikus helyettese. William T. Clark azonban bokros teendői mellett csak évi néhány hetet tudott Budapesten tölteni, így tulajdonképpen Adam Clark vezette az építést.

1847-ben a közlekedési bizottság műszaki tanácsadója, majd 1848-ban a Széchenyi vezette közmunkák minisztériumának műszaki tanácsosa lett, a szabadságharc miatt viszont később lemondott minden tisztségéről.

1849 elején az osztrákok a Lánchídon keresztül megszállták Pestet, majd fel akarták robbantani azt a magyar csapatok előtt. Clark ezért elárasztatta a horgonykamrákat, és összetörette a szivattyúkat, ezzel meghiúsítva Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy tervét.

Az osztrákok afféle B tervként a puskaporos hordókat végül az akkor még faszerkezetű hídon robbantották fel, ezzel azonban csak kevés kárt tudtak tenni az építményben, ellenben életét vesztette Alnoch Alajos ezredes, a hadmozdulat végrehajtója. Később Dembinszky is fel akarta robbantani a hidat, de erről a skót mérnök lebeszélte.

Clark 1852-ben készítette el a Váralagút terveit (az építést 1857-ben fejezték be). 1866. június 23-án halt meg tüdőbajban, a budai vízivárosi sírkertben temették el, majd a temető felszámolásával a sírt a Kerepesi temetőbe helyezték át. Nevét 1912 óta a Lánchíd budai hídfője és a Váralagút közötti tér viseli, itt található a nullás kilométerkő is.

A tér nemrég némi átalakításon esett át, ugyanis a budai fonódó villamoshálózat létrehozása miatt át kellett építeni az alatta húzódó alagutat, hogy a Ganz villamosokat váltó, alacsony padlós CAF-ok is elférjenek a Lánchíd alatt. A dolog nehézségét az okozta, hogy az alagutat nemcsak szélesíteni kellett, hanem az ívét is meg kellett növelni; annak levágására ugyanis a híd budai horgonykamrája miatt nem volt lehetőség. A szerelvények március 14. óta közlekednek ismét a Clark Ádám tér alatt.

Az említett alagútban egyébként 1907. január 31. óta járnak villamosok, noha onnan Óbuda felé már 1896 júliusától közlekedtek szerelvények. Tizenhárom évvel később dél felé is megindult a forgalom, igaz, kezdetben csak a Szarvas térig. Magán a hídon akkor még csak lóvontatású omnibusz közlekedett, az autóbuszok 1924 őszén indultak meg a Bajcsy-Zsilinszky úttól a Krisztina térig.

A Lánchidat a második világháborúban felrobbantották, a kapuzatokon és a négy kőoroszlánon kívül egyedül a budai oldalon található horgonykamra maradt épségben, ennek falazata a mai napig eredeti. Az újjáépítés 1949-ben fejeződött be, ebben az évben alakították ki a budai oldalon található körforgalmat. Ekkor bontották el a háborúban bombatalálatot kapó, Ybl Miklós által tervezett Budai Takarékpénztár épületét is, annak helyét az azóta eltelt bő hatvan évben nem építették be, noha időről időre napvilágot láttak erre vonatkozó tervek.

Legutóbb az Index írt arról, hogy már épül a Hotel Clark az említett foghíjtelken, várhatóan 2017 őszére készül el. A beruházó Unione-Clark Kft. ügyvezetője a portálnak ezzel kapcsolatban azt mondta, a 86 szobás épület modern és friss dizájnmegoldásaival elsősorban az európai üzleti és magánutazókat akarják megcélozni, a szolgáltatások színvonalát tekintve pedig a négy csillag superiorral számolnak.

De nem csak az említett foghíjtelek rontja a városképet, maga a Lánchíd is rossz állapotban van. (Tavaly nyáron hídriportsorozatunkban bejártuk a hidat, olvassa el cikkünket!)

Évek óta szó van arról, hogy felújítják a főváros legrégebbi dunai átkelőjét, mégsem történt az ügyben semmilyen látványos előrelépés. Ahogy a 24.hu cikkében emlékeztet rá, 2013 tavaszán írtak ki pályázatot a rekonstrukcióra, 2014-ben meg is történt az eredményhirdetés, ám a nyertes pályázaton azóta ülnek az illetékesek, a forrásokról pedig még mindig nem született döntés.

Pedig erről még Tarlós István is beszélt májusban az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényén. A főpolgármester akkor azt közölte, a Lánchíd és a Váralagút felújítása 18 milliárd forintba kerülne, ám határidőkről és egyéb konkrétumokról nem esett szó.

Megkerestük a Fővárosi Önkormányzatot az ügyben, és azt a választ kaptuk, hogy 2013-ban a tanulmánytervi vizsgálatok készültek el, ezáltal vált ismertté a két építmény aktuális állapota. A közlekedési hatóság által kiadott építési engedély az idén április 19-én emelkedett jogerőre, jelenleg pedig a kiviteli tervek készítése van folyamatban. Ahogy írják, „a tényleges kivitelezés megindulása a szükséges forrásbiztosítás függvényében legkorábban 2017-ben történhet meg”, ez az összeg az előzetes becslések szerint bruttó 16,2 milliárd forint.

Csak remélni tudjuk, hogy az illetékesek mihamarabb lépnek az ügyben, és nem adják át az enyészetnek Clark Ádám hagyatékát.