Olyan kísérleti közfoglalkoztatási programot indított el július 1-jétől a kormány, amelybe azokat a halmozottan hátrányos munkavállalókat vonja be, akik eddig sem a nyílt munkaerőpiacon, sem a közfoglalkozatásban nem tudtak elhelyezkedni, mert mentális, szociális vagy egészségi problémákkal küszködnek – derül ki a Belügyminisztérium (BM) közfoglalkoztatási szakportálon közzétett tájékoztatójából. Az öt hónapos, négy megyére (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala) kiterjedő speciális közfoglalkoztatási kísérleti programba 300 álláskeresőt vontak be, de a cél az, hogy a tapasztalatok alapján 2017-től országossá tegyék az új projektet. Ennek érdekében már kormányhatározatot is hoztak a speciális közfoglalkoztatási programról, valamint a közmunkások bérezésére vonatkozó kormányrendeletet is módosították, alacsonyabb fizetési kategóriákat létrehozva a nehezen foglalkoztathatóknak.
Tájékoztatójában a szaktárca maga is leszögezi, hogy az intézkedés hátterében a teljes foglalkoztatás megvalósítása áll. Ennek érdekében a jelenleg a közfoglalkoztatásba is nehezen bevonható személyek foglalkoztatását és foglalkoztathatóságát kívánják fejleszteni úgy, hogy számukra a munka mellett munkaerő-piaci, szociális és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak.
A mentális, szociális vagy egészségi okból foglalkoztatásba nehezen bevonható álláskeresőknek a speciális közfoglalkoztatási programba közvetítésük után foglalkozás-egészségügyi szakvizsgálaton kell részt venniük. Ha a szakvizsgálat következtében az álláskereső „alkalmas” minősítést kap, bekerül a programba. Ha valakinek egészségi problémája van, és ennek ellenére alkalmas a munkára, a közfoglalkoztatási pont koordinálásával veszi igénybe a megfelelő egészségügyi szakellátást. Akit azonban alkalmatlannak minősítenek, azt a háziorvoshoz irányítják a megfelelő egészségügyi szakellátás igénybevétele, illetve a rehabilitálhatóság felülvizsgálata érdekében.
Azt, hogy kinek milyen szociális szolgáltatásra van szüksége, szociális diagnózis keretében határozzák meg. Ezek elsősorban a család- és gyermekjóléti szolgálatok és a központok által nyújtott segítséget, illetve pszichiátriai és szenvedélybetegeknek kezelést kínáló nappali, valamint közösségi ellátásokat jelentik.