Noha tizenötmillió euróért, azaz nagyjából négy és fél milliárd forint közpénzért vásárolta vissza Magyarország a Seuso-kincsek hét darabját, a tárgyalásokkal kapcsolatos adatok egy részét titkosította a Miniszterelnökség. Lapunk csaknem fél éve fordult közérdekűadat-igényléssel a tárcához, arról érdeklődve, hogy ügyvédként kik és mekkora illetményért vettek részt a IV. században készült dísztárgyegyüttes visszavásárlásáról szóló tárgyalásokon. A Lázár János vezette tárca azonban megtagadta az információk kiadását.
A Miniszterelnökség közölte, a kormány jelenleg is tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy a 15 darabból álló, késő ókori műkincsegyüttes hiányzó darabjai is Magyarországra kerüljenek. A tárgyalások pedig különleges körültekintést igényelnek. Mint írták, a kormány meggyőződése szerint jelentősen rontaná pozícióikat és esélyeiket, ha a korábbi vagy a folyamatban lévő tárgyalások bárminemű részletéről a Miniszterelnökség tájékoztatná a nyilvánosságot. Ezért – tették hozzá – az egyeztetések sikere érdekében nem áll módjukban részletesebb információkat adni. Mivel a kincsek visszaszerzését teljes mértékben közpénzből finanszírozták, lapunk a Fővárosi Törvényszékhez fordult az ügyben, azt kérve a bíróságtól, hogy kötelezze a tárcát a kért adatok kiadására.
Az első tárgyaláson azonban a Miniszterelnökség meglepő nyilatkozatot tett. Kiderült, hogy Lázár János 2013-ban minősítette a kért iratokat. A minősített adat kiadása, nyilvánosságra hozatala pedig bűncselekmény, ezért a tárca lapunk keresetének elutasítását kérte. Ugyanakkor a Miniszterelnökség semmilyen irattal nem bizonyította, hogy a kért adatok kiadását jogszerűen tagadta meg, ezért lapunk titokfelügyeleti hatósági eljárást kezdeményezett az ügyben. Az eljárást a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) folytatja, amely kötelezheti is a minisztériumot a minősítés megszüntetésére, ha az nem felel meg a jogszabályoknak. Úgy tudjuk, hogy a kért adatokat 10 évre titkosították, ám értesüléseinket tegnap lapzártánkig nem erősítette meg a Miniszterelnökség.
Mint ismert, a Seuso-kincsek darabjait az 1970-es évek közepén találta meg Sümegh József, a Fejér megyei kőszárhegyi kőbánya kisegítő munkása. Ma sem tudni, pontosan hol bukkant a felbecsülhetetlen értékű késő római kori ezüsttárgyegyüttesre, pedig ez az információ létfontosságú volna a kincs magyarországi eredetének bizonyításához, és a még külföldön lévő darabok visszaszerzéséhez. A talált tárgyakat négy-öt évig rejtegette, közben többet elcserélt vagy eladott. A helyiek többször látták őt magas rangú magyar és orosz katonatisztek társaságában. Sümegh Józsefet 1980 decemberében meggyilkolták, de a bűncselekményt az ügyben eljáró katonai ügyészek öngyilkosságnak állították be.
A kincsek legutóbb akkor kerültek a közbeszéd homlokterébe, amikor áprilisban bemutatták Dézsy Zoltán dokumentumfilmjét. Ebben a filmrendező Jüllich Ádám üvegiparban érdekelt nagyvállalkozót nevezte meg mint azt az embert, akinek információi lehetnek a Seuso-kincsekről, és talán még birtokolhat is pár darabot belőlük. Jüllich a Népszabadsággal közölte, minden alapot nélkülöz az állítás. A vállalkozó akkor azt mondta, megfontolja, tegyen-e jogi lépéseket Dézsy Zoltánnal szemben. A dokumentumfilmes válaszul közölte, áll minden per elé.
