A Fővárosi Törvényszék első fokon alaptalannak találta az állami tulajdonú Eximbank Lánchíd Palota-ügyben beadott keresetét. A korábban az NGM, jelenleg pedig a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő pénzintézet azért perli a Nobilis Kristóf tulajdonolta DÖB-68 Zrt.-t, mert álláspontja szerint a cég több mint két éve feltűnően értékaránytalan bérleti díjjal adta számukra bérbe a Duna-parti ingatlant tíz évre.
A felperes verziója szerint Nátrán Roland vezérigazgatósága idején Nobilis valahogy elérhette, hogy az Exim költözzön a Clark Ádám téri épületbe, miután azt cége más bankok hiteléből vásárolta meg. A megállapított bérleti díj meghaladja a törlesztőrészleteket, magyarán a milliárdos vállalkozó úgy szerzi meg a palota tulajdonjogát, hogy azt nem a saját, hanem az exportbank pénzéből finanszírozza – vélekednek. Leegyszerűsítve tehát az Eximbanknál azt sejtik, hogy a korábbi döntéshozók lepaktáltak Nobilisékkal azért, hogy a férfit hozzásegítsék egy hatalmas értékű műemléki irodaházhoz. Az ügyben feljelentést is tettek ismeretlen tettes ellen.
A polgári törvénykönyv szerint a jó erkölcsbe ütköző szerződés semmis, a feltűnő értékaránytalansággal kötött pedig bíróságon megtámadható.
A szerda reggel elhangzott alperesi perbeszéd ellenben arra hívta fel a figyelmet, hogy nem minden esetben támadható meg a kirívó értékkülönbség, az tudniillik nem élhet a megtámadás jogával, aki a szerződéskötéskor a feltűnő értékaránytalanságról már tudott, vagy azt fel kellett volna ismernie. Márpedig a felperes egy bank, amely a perben is hangoztatta, hogy jártas az ingatlanpiacon, és ez annál inkább így lehet, mert ma is finanszíroz nagy ingatlanberuházásokat – mondta a DÖB-68 jogi képviselője, utalva valószínűleg arra, hogy Garancsi István az Exim hitelével vette meg a Kopaszi-gátat.
Ettől függetlenül Nobilisék azt is tagadják, hogy lenne egyáltalán feltűnő értékkülönbség. Az Eximbank szerintük hibás számításokat közölt, a szerződésben foglalt bérleti díj nem harmincvalahány, csak tizenvalahány százalékkal lépi túl a szakértők által megállapított piaci értéket. A bírói gyakorlat pedig azt mutatja – mondta az alperes ügyvédje –, hogy feltűnő értékkülönbségről akkor van szó, ha 40-50 százalék körüli az eltérés.
Az erkölcstelen összeszövetkezés gyanúja kapcsán a jogász leszögezte, úgy semelyik befektető sem vesz ingatlant, hogy a hasznosításról, a megtérülésről egyidejűleg ne gondoskodna, sőt az ingatlanhoz hitelt nyújtó bank ennek valószínűsítése nélkül nem is finanszírozná a vásárlást. Ügyfele tehát szerinte tisztességesen, az ilyenkor szokásosnak megfelelően járt el, amikor a banki finanszírozással megvalósuló vásárlás mellett a bérlővel is megállapodott, főleg, hogy a kettő között két hónap eltelt.
Bár felperesi részről szerették volna elérni, hogy a bíróság folytassa a bizonyítási eljárást, a szerdai tárgyalási napon Kisrákói Annamária bírónő ítéletet hozott, amelyben az Exim keresetét elutasította.
A szóbeli indoklásban elmondta, nem lehet összemosni a jó erkölcsbe ütközés tilalmát a feltűnő értékaránytalanság tilalmával, amint azt a felperes tette, utóbbira külön tényállást fogalmaz meg a Ptk. Úgy látja, a szakértői vélemény nem támasztja alá, hogy a DÖB-68 és az Exim közti bérleti díj valóban feltűnően értékaránytalan volna, márpedig semmi ok nincs arra, hogy a szakvéleményt megkérdőjelezzék.
Másként gondolja az Exim jogi képviselője. Szerinte a szakértői anyag számos ponton hibás és önellentmondásos, amire érvelésükben rá is mutattak, de a bíróság nem volt hajlandó másik szakértőt kirendelni. Az indoklás során is csak annyit mondott Kisrákói, hogy a szakvéleményt érintő kifogásokra majd az írásbeli ítéletben tér ki. Ráadásul a felperes azt mondja, nem egy tanúmeghallgatási indítványát is elutasította a törvényszék, egyszóval bizonyítását ellehetetlenítették. Ezek miatt az Exim fellebbez, az ítélet nem jogerős.
