Mivel újabb és újabb leveleire az önkormányzat nem reagál, a Nemzeti Örökség Intézethez, a Kegyeleti és Emlék Bizottsághoz, az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékeseihez, az '56-os megemlékezések kormánybiztosához, a honvédelmi miniszterhez, a Magyar Nemzeti Múzeum vezetőihez, európai parlamenti képviselőkhöz, és Lázár János miniszterhez fordult észrevételével, ám az ügyet szerinte mindenhol lesöpörték az asztalról. Ha kapott is választ, az azt tartalmazta, hogy az önkormányzat illetékes a kérdésben.
– A méltó körülmények megteremtése senkinek sem érdeke. A kérésemnek nem lehet érvényt szerezni, holott ezek a hősök teremtették meg a forradalommal a mai döntéshozók hatalmát. A demonstrációm miatt senki nem bántott, nagyon udvariasak velem a hivataloknál, igyekeznek észre sem venni – osztotta meg tapasztalatait velünk Kling Béla. Az idős férfi elmondása szerint azt is megtudta, hogy a Corvin közben évi 320 ezer forint bérleti díj miatt jött létre az áldatlan helyzet. Ennyi pénzért csúfolja meg szerinte a hősök emlékét az önkormányzat.
November első napjaiban kimentünk a helyszínre. Többen is megálltak a mécseseknél, emléktábláknál, hogy emlékezzenek. Néhány márványtábla most is a fel nem húzott napernyők takarásában volt. Tényleg zavaróak a körülmények. A Corvin köz itthon és határainkon túl is arról nevezetes, hogy itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja akkor, amikor a beözönlő szovjet tankok a magyar forradalom eltiprására megérkeztek. A Corvin köz és a szomszédos sarkon elhelyezkedő Kilián laktanya fontos stratégiai ponton helyezkedett el: ellenőrizte az Üllői utat, amely felől a szovjet tankok délről közelíthették meg a belvárost, illetve a körutat, melyen keresztül a Budáról a Petőfi hídon keresztül érkező és a Boráros téren gyülekező tankok indítottak támadásokat.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!