Bundaper: csalók, balfácánok, szivarárusok

A kínai tőkével működő nemzetközi bűnbanda behálózta a világot, manipuláltak labdarúgó-mérkőzéseket.

A kínai-szingapúri szervezet nem volt válogatós, nemcsak magyar közvetítőkkel, játékvezetőkkel dolgoztak, hanem bolgár, líbiai, kenyai vagy Sierra Leone-i bírók, afrikai, bolgár, olasz vagy grúz játékosokkal is. Előfordult, hogy csak a jó kapcsolatépítés céljából rendeztek tornákat, hogy később a már meglévő kontaktok révén manipulálhassanak találkozókat. Argentínában azonban nemcsak megbundáztak egy meccset, de magyar bírói hármast is alkalmaztak.

Az Argentína-Bolívia utánpótlás mérkőzésen Dan Tan terve az volt, hogy a hazaiak a 80. perc után lőjenek egy gólt. Ezért a magyar bíró a második félidőben nem adott meg egy szabályos gólt, ami után kis híján megverték a hazai játékosok. Végül kénytelen volt indokolatlanul tíz percet hosszabbítani, hogy végül tizenegyest tudjon adni a hazaiaknak, amit értékesítettek is. Ekkor a bolíviaiak akarták meglincselni a magyar játékvezetőt.

A bundára szánt pénz Szingapúron keresztül Kínából, ottani befektetőktől származott, akik mind fogadási csalásokból tollasodtak meg. A fogadásokra is a Távol-Keleten került sor, mert ott lazábbak a fogadási feltételek, és nagyobb téteket lehet tenni, mint Európában. Perumal úgy emlékezett, hogy Tan havonta 2-4 alkalommal manipulált mérkőzéseket 2009 és 2012 között.

Egy finn bajnokin 20-500 ezer euró volt a fogadási összeg, ám például az Egyiptom–Ausztrália mérkőzésre 1 millió szingapúri dollárt is feltett Dan Tan. A „nyereményekről” szólva Perumal kifejtette: a téli felkészülés során lebonyolított Észtország–Bulgária 2-2-es mérkőzésen 600 ezer eurót kaszáltak a költségek levonása után (itt is magyar játékvezetők bíráskodtak, négy tizenegyest ítéltek). Általában pedig annyit lehetett nyerni, amennyi a tét volt, vagyis egymillió euróra egymilliót.

Perumal elmondása alapján csak Tan 2010 és ’12 között 10 millió dollárt keresett tisztán, ám az összbevétel ennél is több lehetett, mivel többek is részt vettek a csalásban, feltételezhető, hogy a nyereség akár a 60 milliót is elérhette. Ugyanakkor Tan gyakran ködösített a tekintetben, valójában mekkora tétekkel fogadott, és mennyi volt a nyereség, így akár még ennél is több lehetett a szindikátus, illetve azon belül a főnök teljes haszna. Tan Seet Eng a nyereséget ötfelé, ritkán hat részre osztotta. Perumal egy Costa nevű férfit (aki Görögországban élt és gyakran manipulált bolgár bajnokikat), Vinko Sakát, Dino Lalicot, Admir Suljicot és magát említette, mint akik a Tan alatti szintet alkották.

Tan egyébként nem személyesen fogadott, hanem egy ügynököt bízott meg, aki további ügynökökkel állt kapcsolatban. Ázsiai fogadási portálokon, így például az SB1888-on vagy a PronetGamingen fogadtak. Ezek az ügynökök már nem tudtak arról, hogy az adott mérkőzés manipulált.

Dan Tan kínai cégekkel állt kapcsolatban, amelyeknél alkalmanként akár 2-3 millió dollárért is tudott fogadni, ráadásul úgy, hogy nem kellett pénzt letennie. Ezt úgy kell érteni, hogy az illegális irodáknál egyesek hitelt kaphatnak, amelynek alapját a maximális bizalom képezi. Az irodák lényegében az összes nagy manipulátorral kapcsolatban állnak. Akadt olyan konstrukció is, amelyben valaki megbízta Tant, hogy a nevében fogadjon. Ilyenkor a megbízó 1 millió euróját Tan saját szakállra megtoldotta 500 ezerrel, amihez az illegális kínai fogadóiroda is hozzátette a maga félmillióját.

A pénzmozgások készpénzben történtek, ezért Tannak szüksége volt futárokra, akik keresztbe kasul járták a világot pénzes táskákkal. Szingapúrban Perumal elmondása szerint laza a pénzkiviteli szabály, legálisan 30 ezer dollárt is ki lehet vinni az országból, de ha nagyobb összeggel lebukik valaki, nem kobozzák el tőle mind, csak minimális büntetést vonnak le a megtalált pénzből.

Persze a bunda komoly költségekkel is jár. Hogy a bíróknak mennyit adtak, az attól függött, mennyire számított fontosnak egy találkozó, alkalmanként akár 20 ezer euró is lehetett az összeg. Emellett vagy helyett természetesen a játékosokat is meg kellett kenni, az utazási és tornaszervezési költségeket ugyancsak Tan állta. Ugyanakkor telefonszámláját Perumal fizette, valamint ha nem sikerült a manipuláció, vissza kellett fizetnie Tannak a befektetett összeget.

A Fővárosi Törvényszéken 2014 elején kezdődött perben már akár születhetett is volna ítélet, ám változott a bíró személye, és az addig keletkezett több ezer oldalnyi irat ismertetése vontatottan halad. A Pesti Központi Kerületi Bírságon (az eljáró bíróság továbbra is a Fővárosi Törvényszék) számítástechnikai rendszer elleni bűntett miatt zajlik a per. A tanú, Wilson Raj Perumal éppen Finnországból tartott volna Londonba, amikor a finn hatóságok lekapcsolták. Szingapúrban jogerősen elítélték, ezért hazájába nem térhet vissza, jelenlegi tartózkodási helye nem publikus.