Teljes a káosz a baloldalon

Széttartó utakon az ellenzéki pártok, továbbra sem világos, milyen szerep jut Botka Lászlónak. Helyzetkép.

– Ha Botka László lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje, akkor még a választókerületi koordinált indulás sem jön majd össze a baloldali ellenzék pártjainak. – Nem is Botka László lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. – Botka László lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, és végül a Demokratikus Koalícióval (DK) is sikerül majd megegyezni.

Hogy mi a közös a fenti kijelentésekben? Az, hogy mindegyik valamelyik baloldali párt vezető politikusától származik, és a következő hetek, hónapok történéseit próbálja előre jelezni.

Az időnként abszurd fordulatokat produkáló ellenzéki útkeresés egyik új fejezete volt, amikor Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje éppen akkor szólította fel a politikától való visszavonulásra Gyurcsány Ferencet, amikor a volt kormányfőt pártja, a Demokratikus Koalíció 98 százalékos szavazataránnyal ismét pártelnöknek választotta. Botka szerint Gyurcsány és Orbán is megosztja az embereket, ráadásul hazudtak is, ezért el kellene tűnniük a közéletből. Különben nincs esély a politikai konszolidációra.

A felvetés akár legitim gondolat, akár jól hangzó politikai szlogen is lehet, de a helyzet mégiscsak az, hogy a Fidesz messze a legerősebb támogatottsággal rendelkezik, a DK-vezér pedig minden bizonnyal önállóan is bejut majd a parlamentbe. Vagyis innen nézve az MSZP-s jelölt felszólítása irreleváns.

Információink szerint ezért sem volt véletlen, hogy a DK részéről kifejezetten visszafogottan reagáltak rá. Gyurcsány Ferenc annyit jegyzett meg egy rövid Facebook-posztban, hogy majd a választók eldöntik, kinek van helye a magyar politikában. Ő úgy gondolja, mindketten elférnek. Úgy tudjuk, a pártelnök nem is tervezi, hogy a továbbiakban kommentálja Botka szavait. – Nem tudjuk, igazából mi volt Laci (Botka – K.A.) célja ezzel a beszéddel, hiszen biztos lehetett benne, hogy ennek hatására Gyurcsány Ferenc úgysem fog visszavonulni. Ráadásul elvileg tárgyalásban állunk egymással. Az, hogy éppen akkor szólította fel, hogy hagyja abba, amikor újraválasztották, csak arra jó, hogy a DK-s szavazókat maga ellen hangolja. Egy Gyurcsány Ferenc nélküli DK? Ez olyan, mintha Angela Merkel egyszer csak azt mondaná, a jövőben csak akkor hajlandó tárgyalni a magyar kormánnyal, ha nem Orbán Viktorral kell szóba állnia, hanem mondjuk Fazekas Sándorral – mondta egy DK-s forrásunk, aki szerint ennek ellenére a megszólított volt kormányfő, éppen azért, mert biztos benne, hogy pártjával bejutnak a parlamentbe 2018-ban, „nem aggódik, és kifejezetten nyugodtan várja a fejleményeket”. – Lehet bármit mondani a DK-ra, de mostanra van egy pár százezres szavazótábora. Ezt nem fogjuk hagyni elveszni – fogalmazott a már idézett vezető.

Botka szavai azért is hatnak különösen, mert Molnár Gyula pártelnököt még az MSZP-n belül is azért kritizálták, mert „túlságosan közeli kapcsolatban áll Gyurcsánnyal”. Ehhez képest a szegedi polgármester most Molnár és a szélesebb pártvezetés teljes támogatásával csúszott rá páros lábbal ellenfelére. – Ez csak azért érdekes, mert Molnár Gyulánál az együttműködési szándék erősödését éreztük, Botka Lászlóval most nyilvánvalóan a távolodásé jön, miközben a pártvezetés támogatja Lacit – mondta a DK-s politikus.

Tény, hogy Botka László fellépése tavaly decemberben annyiban meglepetés volt, hogy az MSZP és a DK részéről is volt igény arra, hogy egy „pártok fölött álló személyiséget” nevezzenek meg miniszterelnök-jelöltként. Ugyanakkor egy szocialista elnökségi tag szerint idővel az MSZP vezetése arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen el kell kerülni azt a kínos castingot, melyet Gyurcsány Ferenc lemondása után produkáltak a szocialisták. Ezzel párhuzamosan Botka Lászlóra is egyre nagyobb nyomást helyezett a párt, hogy „végre vállalja el”. A szegedi polgármestert 2010 óta többször is hírbe hozták a pártelnöki poszttal és a miniszterelnök-jelöltség kapcsán is felmerült időnként a neve, de végül sosem állt kötélnek. Ezért is kezdett ráragadni az MSZP-ben a „Laci, aki az utolsó pillanatban jól nem vállalja” jelző. Ez a két tényező is hozzájárult, hogy amikor Botka László végül elhatározta magát, a párt elnöksége rövid, másfél órás tanácskozás után egységesen beállt mögé. Ez másfél nappal azelőtt történt, hogy a 168 Óra online kiadásán megjelent interjújában Botka nyilvánosan is felvállalta a miniszterelnök-jelöltséget.

Egy vezető szocialista politikus szerint Botka László a párt tagságában is széles támogatást élvez, és nyilvánvalóan a Gyurcsány Ferencet támadó mondatai is a pártvezetés tudtával és támogatásával hangzottak el. A rendezvény időzítéséről egyébként a fentebb már idézett DK-s képviselő csak annyit mondott: direkt akarták Orbán Viktor és a többi pártvezető évértékelője utánra tenni az eseményt, hogy nagyobb figyelem irányuljon az elhangzottakra.

Ez kétségtelenül sikerült, de hogy a DK elnöke elleni politikai támadásnak milyen következményei lehetnek majd, azzal valószínűleg egyik pártban sincsenek tisztában. A DK részéről azt sem zárják ki, hogy végül nemcsak közös ellenzéki lista nem lesz (ez Botka László egyik legfontosabb feltétele), de a koordinált egyéni indulás is veszélybe kerülhet. A DK médiában szereplő politikusai maradhatnak visszafogottak, ettől függetlenül a választóinkat nyilván felháborítja, ha ilyeneket hallanak Botka Lászlótól. Előállhat akár egy olyan helyzet is, hogy egy DK-s választó azt mondja: ha az én körzetemben szocialista jelölt lesz, arra inkább nem is szavazok. Ez nyilván extrém forgatókönyv, de az biztos, hogy nem segítik az ilyen megnyilvánulások a két szavazótábor közötti idegenkedés feloldását – mondta DK-s forrásunk.

A már idézett szocialista elnökségi tag szerint ugyanakkor távolról sem ilyen súlyos a helyzet. – Laci nem csinált mást, mint kijelölte a tárgyalási kereteket. Mindenki tudja, hogy elhaltak az előválasztásról szóló, tavaly elkezdett megbeszélések. Ha egyáltalán akarnánk előválasztást, akkor is újra kellene kezdenünk az egészet, hiszen elég sokat változott azóta a politikai helyzet. De azt is mindenki tudja, hogy szükség van egyeztetésre, és persze az is világos, hogy ezek egyáltalán nem lesznek könnyűek, így a felek jó előre megpróbálják leverni a cölöpöket. Aztán a tárgyalások majd éppen arról szólnak, hogy ezeket a most még láthatóan távoli álláspontokat hogyan közelítjük egymásoz. Eszerint tehát Botka László megnyilvánulása akár „blöffízű” is lehetett. Ezt persze senki nem állítja az MSZP-ben, de forrásunk arról hosszan beszélt, hogy informális kapcsolat, nem nyilvánosság előtt folyó kommunikáció már eddig is volt egy leendő választási együttműködés (az „összefogás” kifejezést a jelek szerint még háttérbeszélgetésekben sem használják most már a baloldalon) szereplői között, és ez alapján „korántsem annyira feloldhatatlan ez a helyzet, mint amilyennek tűnik”. Igaz, a kérdésre, hogy miért nem, még informálisan sem akart válaszolni egyetlen szocialista politikus sem, nyilvánosan pedig egyelőre senki nem tudta megnevezni azt az algoritmust, mely feloldaná a „DK-val együtt akarunk működni, de egy Gyurcsány Ferenc által vezetett DK-val nem” képletet.

És akkor még nem is beszéltünk a többi pártról, hiszen minden szándéknyilatkozat szerint előbb-utóbb az Együtt és a Párbeszéd is az együttműködés részévé válna, de lenne igény akár még Bokros Lajos nehezen észrevehető formációja, a Modern Magyarországért Mozgalom bevonására is. Igaz, ezekkel a pártokkal most sem a DK-ban sem az MSZP-ben nem foglalkoznak komolyan. Egy befolyásos szocialista politikus erről még korábban azt mondta a Magyar Nemzetnek: „elsősorban személyi kérdésnek” tartják az együttműködéseket, vagyis az említett politikai erők ismertebb és népszerűbb tagjainak felajánlhatnak egy-egy egyéni körzetet, vagy befutó listás helyet, de pártként nem számolnak sem az Együttel, sem a Párbeszéddel. Ráadásul Juhász Péterék eleve deklarálták, hogy nem akarnak részt venni az előválasztásban, a Párbeszéd által kezdeményezett online előválasztás pedig teljes érdektelenségbe fulladt, így jelenleg nem is erőlteti a témát senki.

Egyelőre működhet a Fidesz retorikája: „míg a párt kormányoz, és az ország gyarapodik, az ellenzéki térfélen marakodnak”. Nagyjából ez volt Orbán Viktor kommunikációs taktikája is a parlamenti tavaszi nyitányon. A miniszterelnök napirend előtti felszólalásában egy szót sem vesztegetett az ellenzékre, csak a frakcióvezetői válaszokra adott viszontválaszában jött elő az említett retorikai fordulattal. Amiben persze nincsen semmi új, de mint azt egy fideszes forrásunk elmondta, nincs is szükség másra. „Egyelőre szándékosan nem foglalkozunk az ellenzékkel, ezzel is azt a képet erősítve, hogy a 2018-as választások lefutottak, a kormány számára nem az ellenzéki pártok jelentenek politikai kihívásokat, hanem például a Brüsszelből érkező támadások, melyek miatt megindítottuk a nemzeti konzultációt” – vázolta forrásunk a taktikát. Igaz, a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtő akciójának nem várt sikere láthatóan okozott azért némi zavart a kormánypártokban. Úgy tudjuk, azzal semmiképpen sem számoltak, hogy a kormány kénytelen lesz visszavonni a pályázatot. A 266 151 aláírás láttán azonban mégis előtérbe került az a vélemény, hogy a visszavonás még mindig a kisebbik rossz. Annál legalábbis mindenképp jobb, mint lehetővé tenni az ellenzék számára, hogy népszavazási ügyben mozgósítson. Csakhogy mind a Momentum, mind az ellenzéki pártok úgy reagáltak ezekre a hírekre, hogy „a kormány gyáva és megfutamodik”, ez pedig információink szerint személyesen is érzékenyen érintette a kormányfőt. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy a parlamenti vitában Orbán Viktor gyakorlatilag „lemelegezte” az őt gyávasággal vádoló Vona Gábort, ami információink szerint nem volt a fideszes forgatókönyv része, a kormányfő egyszerűen kijött a sodrából és kiesett a szerepéből. Török Gábor politológus is kommunikációs hibának nevezte ezt az affért később a Hír TV-ben.

Ettől függetlenül a Fideszben egyelőre biztosak benne, hogy 2010 után immár harmadszor is az lesz a legfontosabb kérdése a választásoknak, hogy „csak” erős, egyszerű többséggel nyernek-e, vagy meglesz a kétharmad. Főleg hogy a pártban csak „ciklusmenedzsmentnek” nevezett miniszterelnöki stratégia működni látszik, idén az elemzők szerint akár tíz százalékkal is nőhetnek a bérek, és négy százalékkal bővülhet a gazdaság.

A kormánypártban a Momentumtól sem tartanak. Egy fideszes forrásunk szerint „kétségtelen, hogy van egy urbánus, elégedetlen réteg” a magyar társadalomban, amely fogékony lehet a mozgalomra, és ez akár be is juttathatja őket a parlamentbe, de a támogatás többre nem lenne elég. Érdekes, hogy ezzel kapcsolatban a Fideszben és a baloldalon is az LMP-t hozzák fel példaként, mint amelyik szintén képes volt bejutni ugyan a parlamentbe önállóan, de a párt még így sem tudott országos tényezővé válni. A már többször idézett DK-s politikus megjegyezte: „a momentumosok most azt mondják, amíg megszámlálják az aláírásokat, ők negyvenöt napos országjárásra indulnak. Így akarnak országos hálózatot építeni. Mi évekig vért izzadtunk azért, hogy ezt kiépítsük, és még ma is van olyan tízezres városa az országnak, ahol nincs alapszervezetünk. Ez egyszerűen nem így megy. Hogy fog a Momentum Barcson, Balmazújvárosban olyan embert találni, aki hajlandó lesz mostantól az ideje jelentős részében helyi ügyekkel foglalkozni momentumosként?” A DK-s politikus azt is hozzátette, hogy a maga részéről még így is örül a Momentum kezdeti sikerének, mert „minden olyan tényező, mely afelé hat a társadalomban, hogy ez a kormány leváltható, legyőzhető, pozitív a többi ellenzéki párt számára is”.