– Nem foglalkoztatja még a lemondás gondolata?
– Nem, szó sincs róla. De természetesen értem a kérdést. A nehéz helyzet ellenére rengeteg fontos feladat áll az általam vezetett bizottság előtt.
– Kiss Szilárd vízummutyija, a letelepedésikötvény- vagy a Pharaon-ügy, hogy csak néhányat említsek az utóbbi idők botrányaiból. Ezek az ellenzék szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, a kormányoldal szerint viszont önök csak hisztiznek. És mivel ők vannak többségben, érdemi intézkedések nem történnek.
– A nemzetbiztonsági bizottságban is a parlamenti erőviszonyok érvényesülnek. A bizottság elnökeként elmondom a véleményemet, de a szavazáskor a kormánytöbbség akarata érvényesül. Előbb-utóbb azonban mindig kiderül az igazság, hogy egy-egy ügyben például kik voltak azok, akik pártpolitikai vagy személyes érdekek alapján döntöttek.
– Ez szépen hangzik. De ha az igazság azon az áron derül ki, hogy bekövetkezik valami, amit a szolgálatok előre jeleztek, és ami elkerülhető lett volna, akkor megette a fene.
– Többször elmondtam már én is, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban képesnek kellene lennünk felülemelkedni a napi pártpolitikai szempontokon. Jelentősen csökkenhet az ország védelmi képessége, ha a képviselők az ország valós fenyegetettségének értékelése helyett azzal foglalkoznak, hogy ez vagy az az információ kinek árt többet.
– Csak az elmúlt hónapok eseményeiből kiindulva, süket fülekre találhattak a szavai.
– Alapvetően ez igaz, bár értünk el részsikereket. Előző év tavaszán hosszú egyeztetések után az MSZP módosító javaslatainak befogadásával elkészült egy terrorizmus elleni törvény, amely az orwelli világot idéző első kormányzati tervekkel szemben a jogállami követelményeknek is megfelel. Valamint létrejött egy olyan koordinatív titkosszolgálat, a TIBEK (Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemzőközpont), amely a világ számos más országában is létezik, és be is bizonyították, hogy hatékonyabbá teszik a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni védekezést.
– Milyen állapotban vannak a titkosszolgálatok? Azt hallani, hogy alig van lehallgató kapacitás; figyelőből vagy olyan szakemberből pedig, aki képes észrevétlenül behatolni mások lakásába és azt átkutatni, még nagyobb a hiány.
– Ilyen konkrétumokról értelemszerűen nem beszélhetek. De tény, hogy hasznosabb és indokoltabb lenne a presztízsberuházásokra költött milliárdok helyett a nemzetbiztonsági munka megerősítésére költeni, nem a mostani ugyanis a leghatékonyabb titkosszolgálati és rendvédelmi rendszer. A korábban sokszor bírált Terrorelhárítási Központ központjában például nincs olyan helikopter, amely bevetésre indulhatna. Szerintem a lehetőségeikhez képest a szolgálatok eleget tesznek a velük szemben támasztott követelményeknek, még úgy is, hogy – például a menekülthullám esetében – néhol a kormányzati propagandaérdekeket is ki kell szolgálniuk.