Szenvedélybetegeken segítene a lottónyertes hajléktalan

Miután befuccsolt Andraschek László és felesége vállalkozása, semmi mást sem akarnak, csak élvezni az életet.

Unyatyinszki György
2017. 03. 30. 11:43
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az egykor hajléktalan és szenvedélybeteg Andraschek László és felesége, Anikó 2013-ban nyert hatszázmillió forintot meghaladó összeget a lottón, mesébe illő történetüket akkor számos sajtóorgánum bemutatta. A későbbiekben is nagy érdeklődéssel követték sorsukat, amelynek egy kevésbé szerencsés szakaszáról számolt be a napokban a Kisalföld és a Blikk. Az értesülések szerint a házaspár két éve Győrben nyílt kávézója jelentős veszteséggel működött, így egymillió forintos járuléktartozást halmozott fel, végül az adóhatóság behajtást kezdeményezett. A tulajdonosok szerint azonban sokkal árnyaltabb a kép.

Minden olyan volt a kis kávézóban a napokban tett látogatásunk során, mint mindig: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által állítólagosan lefoglalt televízió, fagylaltpult és a csokiszökőkút is a helyén volt. Az üzletet holnap zárják be végleg. A környékbeliek elmondása szerint nem volt túl nagy forgalom a kávézóban, az ott dolgozó hölgy szűkszavúan annyit árult csak el, hogy a gyerekektől a nyugdíjasokig minden korosztály látogatta az üzletet, de csúcsidőszakuk különösebben nem volt.

A sajtóhírekkel ellentétben nem vitte el a győri kávézójuk gépeit a NAV, erősítette meg tapasztalatainkat Andraschekné. A házaspárt hosszas kutatás után értük el, ugyanis a megjelent cikkek óta nem szívesen nyilatkoznak, elmondásuk szerint nem úgy történtek a dolgok, mint azt az egyik újság lefestette. Andraschekné elismerte, hogy a NAV-nak jogos követelései voltak az elmaradt járulékok miatt, ám kifogásolta, hogy nem hagytak elég időt a tartozás rendezésére. – Nem szeretnénk a jövőben vállalkozásba fogni – mondta csalódottan, kifogásolva a hatóságok vállalkozókkal szembeni magatartását. Elmondása szerint becsületesen fizettek az alkalmazottaknak, azonban a kávézó nem termelte ki maradéktalanul a járulékokat.

A bulvárhírekkel szemben cáfolta azt is, hogy ez a kávézó testesítette volna meg az álmaikat; csak egy befektetésként gondoltak rá, amely segítő szándékkal helyi művészek alkotásainak is helyet adott. Az egykori hajléktalan felesége igazságtalannak tartotta azokat a véleményeket, amelyek szerint hozzáértés nélkül vágtak volna bele az üzletbe, holott könyvelővel és ügyvéddel egyeztetve nyitották meg a helyet, ám az veszteséges volt. Az sem igaz szerinte, hogy a pénzükre hajtó vállalkozók vonták volna be őket az üzletbe.

Bár csalódottak, de úgy érzik most jött el az ideje, hogy elutazzanak és pihenjenek. – Élvezni szeretnénk az életet, ültetni, szépítgetni környezetünket – mondta az asszony. A kávézó helyéül szolgáló ingatlant eladják vagy kiadják. Andraschekné szerint anyagi problémáik továbbra sincsenek. – Szeretnénk létrehozni egy alapítványt szenvedélybetegek számára – árulta el igazi álmukat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.