Legalább ennyire homályos a vadászati törvénynek az a szakasza, amelyben úgy fogalmaznak: lövést leadni kizárólag akkor szabad, ha a vadász „a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti”. E passzus fő célja, hogy a vadász felelősségét egyértelművé tegye, ha embert talál. De mi számít veszélyeztetésnek, amikor nem talál el senkit? A témával kapcsolatos hozzászólások egy része éppen arra mutat rá, hogy nem szabadna semmire lőni ott, ahol családok, kirándulók is járnak.
Csakhogy az ország – kis túlzással – bármely pontján előfordulhat, hogy egy vadász teljesen törvényesen állatra lő, fejtette ki kérdésünkre egy vadász. Igaz ugyan, hogy a már hivatkozott törvény részletesen szabályozza, mi számít vadászterületnek és mi nem. A szakember jelezte, ez csak azt rendezi, hol folyik a rendes vadgazdálkodás. Példaként említette, hogy míg a jogszabály kizárja a vadászterületek közül a reptereket, ettől függetlenül itt is folyhat az állatállomány ritkítása, sőt a légikikötők biztonsága érdekében kifejezetten fontos a repülést veszélyeztető madarak vadászata.
A példa különösen azért érdekes, mert az egyik említett kutyakilövés éppen a mátyásföldi repülőtéren történt, amely viszont már régen nem bonyolít légi forgalmat. Kérdés tehát, hogy a terület reptérnek számít-e még, vagy a törvény szerint immár vadászterület – azaz a lövést leadó vadász a rendes vadgazdálkodás részeként, vagy azon kívül eső okból volt ott, és ha az utóbbiból kifolyólag, pontosan mi volt ez az ok. A történtek miatt a kutyatulajdonos mindenesetre feljelentést tett.
Közben a francia pár pásztorkutyájának ügyében márciusban lezárult a nyomozás, és a rendőrség vádemelést javasolt az ügyészségnek a vadász ellen. Úgy tudni, a vádlott a turistáktól alig harminc méterre, a nemzetközi kerékpárút közelében oltotta ki az eb életét, az ügyészség szerint ok nélkül, majd – még mielőtt a tulajdonos odaért volna – sietősen távozott, miután terepjárójának platójára hajította a tetemet, amelyet később a Dunába dobott.
