Hiába az igazi tavaszi idő, sokan kétszer is meggondolják, hogy erdei kirándulásra a kutyájukkal induljanak, főként az elmúlt hónapok eseményei után, melyek – már nem először – egymásnak feszítették a vadászokat és az ebtartókat. E két csoporton kívül is sokakhoz eljutott, és sokakat megdöbbentett a februárban a mátyásföldi reptéren lelőtt kutya híre, valamint azoknak a francia turistáknak az esete, akiknek képzett juhászkutyáját ugyancsak egy vadász sebesítette meg halálosan tavaly ősszel Szalkszentmárton mellett. Közös a két esetben, hogy az állat gazdája a közelben tartózkodott, így – amellett, hogy a kutyák kilövésének szabályait tisztázni érdemes – felmerül az kérdés is, hogyan repkedhetnek halálos lövedékek ott, ahol kiránduló családok is megfordulhatnak.
A mátyásföldi eset kapcsán februárban az Országos Magyar Vadászkamara főmunkatársa, Földvári Attila hívta fel a figyelmet az Inforádió adásában arra, hogy lakott területen kívül tilos elengedni a kutyát, ez szabálysértésnek számít. Szavait az egyik fővárosi kutyaiskola lapunk által megkérdezett, jogász végzettségű oktatója is megerősítette. Mint mondta, a saját ingatlanokat és a kijelölt kutyafuttatókat leszámítva gyakorlatilag nincs olyan terület az országban, ahol a póráz használata ne volna kötelező. Az önkormányzati rendeleteknek megfelelően sok kutyánál a szájkosár is előírás.
A fenti szabályok megszegése legfeljebb bírságolást vonhat maga után, de önmagában senkit sem jogosít fel arra, hogy az állatot elpusztítsa. A vadászati törvény ugyanakkor megfogalmaz három olyan esetet, amikor – szigorúan a vadvédelem érdekében – a kilövésre törvényes lehetőség nyílik: ha a kutya vadat űz, ha fertőzés terjedésének veszélye áll fenn, illetve ha az eb támadása másként nem hárítható el. A már idézett kutyás oktató azt mondta, az iméntiekre hivatkozó vadászok rendszerint nem túloznak; sokan nem is gondolnák, mennyire gyakran előfordul, hogy a sétáltatott kutyából előbújik az igazi ösztönlény, és vadállatot kezd kergetni az erdőben vagy a mezőn. A törvény azt is rögzíti, az ebre lőni csak akkor lehet, „ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség”. A kutyaiskola dolgozója abban is egyetértett a vadászokkal, hogy miközben a kutya üldözi a vadat, aligha van idő a gazdáját keresgélni; illetve hogy ez a jogszabályi megfogalmazás nem kellően egyértelmű.
Legalább ennyire homályos a vadászati törvénynek az a szakasza, amelyben úgy fogalmaznak: lövést leadni kizárólag akkor szabad, ha a vadász „a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti”. E passzus fő célja, hogy a vadász felelősségét egyértelművé tegye, ha embert talál. De mi számít veszélyeztetésnek, amikor nem talál el senkit? A témával kapcsolatos hozzászólások egy része éppen arra mutat rá, hogy nem szabadna semmire lőni ott, ahol családok, kirándulók is járnak.
Csakhogy az ország – kis túlzással – bármely pontján előfordulhat, hogy egy vadász teljesen törvényesen állatra lő, fejtette ki kérdésünkre egy vadász. Igaz ugyan, hogy a már hivatkozott törvény részletesen szabályozza, mi számít vadászterületnek és mi nem. A szakember jelezte, ez csak azt rendezi, hol folyik a rendes vadgazdálkodás. Példaként említette, hogy míg a jogszabály kizárja a vadászterületek közül a reptereket, ettől függetlenül itt is folyhat az állatállomány ritkítása, sőt a légikikötők biztonsága érdekében kifejezetten fontos a repülést veszélyeztető madarak vadászata.
A példa különösen azért érdekes, mert az egyik említett kutyakilövés éppen a mátyásföldi repülőtéren történt, amely viszont már régen nem bonyolít légi forgalmat. Kérdés tehát, hogy a terület reptérnek számít-e még, vagy a törvény szerint immár vadászterület – azaz a lövést leadó vadász a rendes vadgazdálkodás részeként, vagy azon kívül eső okból volt ott, és ha az utóbbiból kifolyólag, pontosan mi volt ez az ok. A történtek miatt a kutyatulajdonos mindenesetre feljelentést tett.
Közben a francia pár pásztorkutyájának ügyében márciusban lezárult a nyomozás, és a rendőrség vádemelést javasolt az ügyészségnek a vadász ellen. Úgy tudni, a vádlott a turistáktól alig harminc méterre, a nemzetközi kerékpárút közelében oltotta ki az eb életét, az ügyészség szerint ok nélkül, majd – még mielőtt a tulajdonos odaért volna – sietősen távozott, miután terepjárójának platójára hajította a tetemet, amelyet később a Dunába dobott.
A legutóbbi esetekből és az általunk megkérdezett szakemberek véleményéből az tűnik ki, hogy a vadászok és a kutyások közötti feszültség fő forrása, hogy gumiszabályok határozzák meg, mit tehetnek a vadászok a kóborló kutyák által okozott károk ellen, illetve hogy míg szinte az egész ország vadászterület, a póráz nélküli kutyasétáltatás ügye sehol sincs megoldva – noha igény volna rá.
A viták parttalanságát csak fokozza, hogy nehezen bizonyítható, valóban fennálltak-e a lövés törvényi feltételei, például tényleg űzött-e vadat a lelőtt állat. Ezzel kapcsolatban rendszerint csak a vadász saját vallomása áll rendelkezésre. A problémát talán a technika oldhatja meg – évek óta kapható olyan rögzítőeszköz, amellyel sportkamerát lehet a fegyverre erősíteni.
A ma hatályos, legutóbb 2015-ben módosított vadászati törvény értelmében vadászterületnek minősül minden olyan külterület, amelynek kiterjedése eléri a háromezer hektárt, szemközti határvonalai pedig legalább három kilométer távolságban vannak; feltéve, hogy az ott található környezet a vadak számára élhető – azaz van táplálék és búvóhely. Ez alól jelent kivételt a közút, a vasút, továbbá a bekerített ingatlanok, tanyák, a repterek és a temetők.
