Van-e félnivalója annak, aki kutyával túrázik?

Ott is dördülhetnek lövések, ahol kirándulók járnak. Rossz lehet a törvény, parttalan viták zajlanak az erdőben és a bíróságon.

Legalább ennyire homályos a vadászati törvénynek az a szakasza, amelyben úgy fogalmaznak: lövést leadni kizárólag akkor szabad, ha a vadász „a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti”. E passzus fő célja, hogy a vadász felelősségét egyértelművé tegye, ha embert talál. De mi számít veszélyeztetésnek, amikor nem talál el senkit? A témával kapcsolatos hozzászólások egy része éppen arra mutat rá, hogy nem szabadna semmire lőni ott, ahol családok, kirándulók is járnak.

Csakhogy az ország – kis túlzással – bármely pontján előfordulhat, hogy egy vadász teljesen törvényesen állatra lő, fejtette ki kérdésünkre egy vadász. Igaz ugyan, hogy a már hivatkozott törvény részletesen szabályozza, mi számít vadászterületnek és mi nem. A szakember jelezte, ez csak azt rendezi, hol folyik a rendes vadgazdálkodás. Példaként említette, hogy míg a jogszabály kizárja a vadászterületek közül a reptereket, ettől függetlenül itt is folyhat az állatállomány ritkítása, sőt a légikikötők biztonsága érdekében kifejezetten fontos a repülést veszélyeztető madarak vadászata.

A példa különösen azért érdekes, mert az egyik említett kutyakilövés éppen a mátyásföldi repülőtéren történt, amely viszont már régen nem bonyolít légi forgalmat. Kérdés tehát, hogy a terület reptérnek számít-e még, vagy a törvény szerint immár vadászterület – azaz a lövést leadó vadász a rendes vadgazdálkodás részeként, vagy azon kívül eső okból volt ott, és ha az utóbbiból kifolyólag, pontosan mi volt ez az ok. A történtek miatt a kutyatulajdonos mindenesetre feljelentést tett.

Közben a francia pár pásztorkutyájának ügyében márciusban lezárult a nyomozás, és a rendőrség vádemelést javasolt az ügyészségnek a vadász ellen. Úgy tudni, a vádlott a turistáktól alig harminc méterre, a nemzetközi kerékpárút közelében oltotta ki az eb életét, az ügyészség szerint ok nélkül, majd – még mielőtt a tulajdonos odaért volna – sietősen távozott, miután terepjárójának platójára hajította a tetemet, amelyet később a Dunába dobott.

A legutóbbi esetekből és az általunk megkérdezett szakemberek véleményéből az tűnik ki, hogy a vadászok és a kutyások közötti feszültség fő forrása, hogy gumiszabályok határozzák meg, mit tehetnek a vadászok a kóborló kutyák által okozott károk ellen, illetve hogy míg szinte az egész ország vadászterület, a póráz nélküli kutyasétáltatás ügye sehol sincs megoldva – noha igény volna rá.

A viták parttalanságát csak fokozza, hogy nehezen bizonyítható, valóban fennálltak-e a lövés törvényi feltételei, például tényleg űzött-e vadat a lelőtt állat. Ezzel kapcsolatban rendszerint csak a vadász saját vallomása áll rendelkezésre. A problémát talán a technika oldhatja meg – évek óta kapható olyan rögzítőeszköz, amellyel sportkamerát lehet a fegyverre erősíteni.

A ma hatályos, legutóbb 2015-ben módosított vadászati törvény értelmében vadászterületnek minősül minden olyan külterület, amelynek kiterjedése eléri a háromezer hektárt, szemközti határvonalai pedig legalább három kilométer távolságban vannak; feltéve, hogy az ott található környezet a vadak számára élhető – azaz van táplálék és búvóhely. Ez alól jelent kivételt a közút, a vasút, továbbá a bekerített ingatlanok, tanyák, a repterek és a temetők.