– Ön szeretné, hogy a CEU az eredeti, még a törvénymódosítás előtti formájában működhessen Budapesten?
– Ha most kellene arról dönteni, hogy Soros György alapítson-e Magyarországon a saját maga ideológiájának megfelelő egyetemet, akkor nemmel szavaznék. Ám azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egymást követő kormányok több mint két évtizeden át a jelenlegi konstrukcióban lehetővé tették a CEU működését. A Soros György által képviselt nyílt társadalom ideológiájával mi is szemben állunk, de az az eljárás, ahogyan a Fidesz ellehetetlenítette a CEU-t, egyik napról a másikra, visszaélve országgyűlési többségével, elfogadhatatlan. Ennek példáján a jövőben ez bármilyen intézménnyel megtörténhet.
– Brüsszel gyakorolhat olyan erős nyomást a kormányra, hogy visszakozzon?
– A friss hírek szerint a kormány meghátrál, hiszen Orbán Viktor azt mondta az Európai Néppárt elnökségi ülésén, hogy teljesíteni fogják az Európai Bizottság elvárásait.
– Biztos ebben? A 14 és 18 év közötti migránsokat érintő eljárásról is így tűnt, de mint kiderült, a kormány mégsem könnyít a szabályokon.
– Ez az igazi meghátrálás, vagyis a 14–18 éves migránsok automatikus beengedésének vállalása. Brüsszelben ezt a kormány is megerősítette, utána itthon ellentmondásosan kommunikál. A Jobbik álláspontja egyértelmű: se szegény, se gazdag, se fiatal, se idős migránsokat nem akarunk befogadni.
– Brüsszelben mit tapasztal, mennyire erős az ellenérzés a magyar kormány politikájával szemben?
– Az Európai Parlament légkörét tekintve rendkívül erős az ellenérzés, hiszen még a néppárton belül is jelentős az a liberális szárny, amely a magyar migránspolitikát elutasítja, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy a határok megvédése schengeni kötelezettség. A hangadó többségnek olyan mértékben nincs meg az európai identitás megőrzéséhez szükséges minimális immunitása sem, ami megdöbbentő. Morvai Krisztinával együtt mi folyamatosan próbáljuk szembesíteni őket, hogy mi a valóságos érdek, az őshonos európai lakosság érdeke.
– Viszont a liberális hangadók felszólalásai, mint amikor például Guy Verhofstadt, az európai liberális párt frakcióvezetője könyvégetést vizionál, nem éppen Orbán Viktort erősítik?
– Biztos voltam benne, hogy Orbán Viktor, aki nagyszerű vitázó, verbálisan győzelmet fog aratni az Európai Parlament színpadán, ez a meggyőződésem pedig csak erősödött, amikor Guy Verhofstadt szélsőséges felvetéseit hallottam. Az ugyanis Orbán Viktort automatikusan a vita nyertesévé tette.
– Egyetért a kormánnyal abban, hogy mindez valójában Soros Györgyről és az általa képviselt befogadó migránspolitikáról szól?
– Egyáltalán nem volt véletlen, hogy Orbán Viktor nem a CEU-ról beszélt az uniós vitában, hanem arról, hogy Soros György alapította az egyetemet, az üzletember pedig korábban mivel vált ismertté, milyen módon kívánta befolyásolni az európai országokban zajló választásokat akár pénzügyi hatalmával, akár az általa létrehozott civil szervezeteken keresztül. Osztom azt a véleményt, hogy Soros György veszélyt jelent, ezért ki is jelentettem, hogy a Jobbik szemben áll Soros Györggyel, és elutasítja a nyílt társadalom ideológiáját.
– Információi, tapasztalatai szerint az Európai Parlament tagjai mennyire állnak Soros György befolyása alatt?
– Közvetlen információm nincs, de ez nem jelenti azt, hogy ne működne a befolyása az intézményeihez köthető képviselőkön keresztül. De látni kell, hogy a Soros György által is képviselt, sokszor szélsőségesen liberális felfogás ennél szélesebb körben is tetten érhető. Úgy látom, hogy Nyugat-Európában nemzedékek nőttek fel egy hamis toleranciaeszmény jegyében.
– Mit ért ezen?
– Nem úgy épül fel ezekben az emberekben a személyes felelősségvállalás érzése, hogy van a családom, a környezetem, a hazám, van Európa, és van az emberiség. Bennük egyáltalán nem funkcionál az az érzés, hogy minél szűkebb a kör, annál nagyobb felelősséget kell érezni. Számukra az oly sokat hangoztatott emberiesség a távoli kontinenseken élők iránt sokkal erőteljesebb, mint a nemzeti, európai identitásuk.
– Soros Györgyöt mégis igen magas szinten fogadták Brüsszelben, még az Európai Bizottság elnöke is tárgyalt vele.
– Ha a CEU ügye nem kerül ennyire reflektorfénybe, véleményem szerint Soros György és az uniós vezetők találkozója sem valósult volna meg. Hiszen itt nemcsak arról volt szó, hogy a szokásos liberális értelmiségi réteg kiállt a CEU mellett, hanem csatlakoztak hozzájuk konzervatív, a jobboldalhoz sorolt akadémiai szereplők is, és tömegtüntetésekre is sor került. Ez pedig magasabb szintre emelte az ügyet.
– Nemcsak Soros György, hanem Oroszország befolyása is hangsúlyos téma a közbeszédben, még ha konkrétumokat nem tudunk is. Az Európai Parlamentben ez mennyire érzékelhető?
– Én magam nem érzékelek ilyen befolyást, de tény, hogy ez a vád elhangzik az euroszkeptikus pártokkal szemben. Az Európai Parlamentben már önmagában azt orosz befolyásnak tekintik, ha valaki az ukrán konfliktus kapcsán kezdetektől fogva kiegyensúlyozott véleményt képvisel. Én is ezek közé tartozom, mert azt láttam, hogy ebben a súlyos kérdésben nem volt az Európai Uniónak önálló politikája, hanem teljes egészében az Egyesült Államok mellé simult be.
– Az Európai Parlament képviselői többségében NATO-tagállamok politikusai. Mégis, mi lett volna így a teendő?
– Igenis tudomásul kell venni, hogy Oroszország ma nem olyan marginális geopolitikai tényező, mint húsz éve volt. A szankciók célja Putyin elnök hatalmának gyengítése volt, ehelyett viszont az történt, hogy Putyin politikailag megerősödött, a szankciók miatt pedig súlyos veszteségek értek európai országokat, így Magyarországot is. Észre kell venni, ha a NATO közvetve kitolja a határait Ukrajnán keresztül, ez az oroszok biztonságát veszélyezteti. Nem arról van szó, hogy a putyini rendszert piedesztálra kell emelni, de nem lehet egyoldalúan szemlélni a kérdést.
– A határok másként is változtak, a Krímet például Oroszországhoz csatolták.
– Nagyon jól tudjuk, hogy a Krím lakossági összetétele milyen, és hogyan került át korábban Ukrajnához. Most egy népszavazás döntött arról, hogy a félsziget hová akar tartozni, a Jobbik pedig legitimnek fogadja el ezt a döntést. Amikor olyan képviselők az Európai Parlamentben, mint például én, ezt elmondjuk, a másik oldal számára azt jelenti, hogy orosz befolyás alatt állunk. Csak azért, mert a velünk szemben állók zsigerileg oroszellenesek. Én mindenesetre még mindig bízom abban, hogy Donald Trump megválasztását követően konszolidáltabb viszony alakul ki az Egyesült Államok és Oroszország között, ahogyan abban is bízom, hogy az Európai Unió a külpolitikájában az uniós tagországok érdekeit is figyelembe vevő álláspontot fog képviselni.
– Általános vélekedés: Oroszország agresszorként viselkedik. Erről mit gondol?
– Én nem az agresszor kifejezést használnám, de ezzel együtt persze szó sincs arról, hogy Vlagyimir Putyin minden egyes intézkedésével egyetértenék. Az agresszor jelzőt leginkább a Krím ügye kapcsán szokták emlegetni, amelyet mi – ismétlem – egy népszavazáson meghozott legitim döntésnek tekintünk.
– A Krím mellett azért idetartozik az orosz demokráciafelfogás vagy éppen a hiánya.
– Kétségtelenül, Magyarország számára nem azt a típusú, tekintélyelvű államot képzelem el, mint ami Oroszországban működik. Ugyanakkor Oroszországban a történelmi örökségek, a kialakult felfogás révén máshogy vélekednek az erős vezetőről, mint például a nyugat-európai demokráciákban. Azok az intézkedések, amelyek adott esetben a nyíltan a hatalommal szemben állókat érintik, természetesen elítélendők. Nem a putyini Oroszország-típusú berendezkedést képzelem el Magyarország számára, épp elég itt nekünk az ellen a hatalomgyakorlás ellen fellépni, amit Orbán Viktor képvisel.
– Az ön képviselőtársa Kovács Béla, akinek kapcsán szintén felvetődött az orosz befolyás. Aggódik miatta?
– A Kovács Béla-ügy komolytalanságára jellemző: három évvel azután, hogy Orbán Viktor nagy nyilvánosság előtt lehazaárulózta, másfél évvel azután, hogy a mentelmi jogának felfüggesztésével teljes erővel folyhat a nyomozás, még egy vádiratot sem sikerült összehozni. Annak idején annyit tudhattunk meg, hogy a vád szerint Kovács Béla a Nemzeti Mozgalmak Európai Szövetségének elnökeként az Európai Unió intézményeinek meggyengítésére törekszik. Nos, ezek szerint ő megelőzte Orbán Viktort, mert már ekkor megálljt parancsolt Brüsszelnek. Így éppen ideje a nyomozás rétestésztaként történő elhúzása helyett köztársasági elnöki kitüntetésben részesíteni Kovács Bélát.
– A Jobbik néppártosodásával egyetért?
– Igen, és hadd tegyem hozzá, hogy az első lépés, a stílusunk finomítása, tőlem nem igényelt változtatást. Egyetértek azzal, hogy a Jobbik megpróbál tágabb értelemben vett szavazói csoportokat is megszólítani. A legfontosabb cél, hogy ezt a jelenlegi kormányt, amely cinikusan, a hatalmával visszaélve korrupt módon működik, leváltsuk.
– Lehet ezt úgy, hogy a Jobbik az eredeti, nemzeti radikális gyökereit megtartja? Párton belül is sok kritikát kapnak éppen emiatt.
– Az, hogy egy párt néppárttá válik, nem ideológiai meghatározás. Azt jelenti, hogy egy politikai párt a maga támogatottságát, programját a társadalom minél szélesebb rétegeire ki akarja terjeszteni. Én a Jobbikot és a programját változatlanul nemzeti radikálisnak tekintem, de a kifejezés eredeti értelmében, vagyis: egy cél elérése érdekében olyan megoldásokat keres, amelyek a dolgok gyökeréig nyúlnak le. Nem a vehemenciát, a hangerőt, a lehengerlő stílust kell a radikalizmuson érteni, még ha ez a mi politikusainknál is előfordult.
– Szerencsésnek tartja, hogy Vona Gábor pártelnök ennek kapcsán úgy fogalmazott, elvette a Jobbik lelkét?
– Azért volt ez nagyon szerencsétlen megfogalmazás, mert az írásában csak sorokkal utána jelentkezett valódi értelmezése. Vigyázni kell az olyan mondatokkal, amelyeket így ki lehet ragadni és önmagukban is lehet értelmezni. Vona Gábor valójában a párt fejlődését az ember fejlődésének időszakaihoz hasonlította: volt a kamaszkori lelkület a kitörő vehemenciával, de annak érdekében, hogy a Jobbik képes legyen kormányzati szerepre, a felnőttkori lelkületre van szükség. A lélek itt nem is jó szó, a lelkület a megfelelőbb kifejezés.
– Állandó kritika önökkel kapcsolatban, hogy nem látszik szakértői gárda a Jobbik mellett. Garanciát tudna vállalni, hogy pártja kormányzóképes erővé nőtte ki magát?
– Ismereteim alapján az a meggyőződésem, hogy igen. Valóban könnyebb lenne, ha a nagyközönségnek is meg tudnák mutatni a legkülönfélébb területeken mellettünk álló szakembereket, de a hatalmas egzisztenciális fenyegetettség ennek gátat szab. Magam is vettem részt olyan találkozókon, ahol volt alkalmam megismerni kiváló embereket, akik a Jobbik mellé állnak, amint a választók bizalmából kormányzási lehetőséghez jut.
– A közvélemény-kutatások szerint viszont a Jobbik nem a Fideszt szorongatja, hanem a második helyért harcol az MSZP-vel. Mitől lenne változás?
– Reményeim szerint a Jobbik erősödése a következő hónapokban már a közvélemény-kutatásokban is megmutatkozik. De a kormányváltás lehetőségének esélyét abban is látom, hogy az Orbán-kormányzat egyre inkább elveszti a hitelét. Sorra olyan ügyek kerülnek napvilágra, amelyek a bizonytalanokat abba az irányba fordítják, hogy ez a vezetés újabb négy évre nem kell. Elegendő csak Rogán Antalra gondolni. A nyugati demokráciák álságosak ugyan, de ez azt is jelenti, legalább a látszatra adnak. Ott egy ilyen pozícióban lévő miniszter, mint Rogán Antal, ennyi botrány után nem maradhatna a helyén. A Jobbiknak el kell érnie, hogy a hitelét vesztő kormánnyal szemben, erejének és néppártiságának köszönhetően, a választók többsége számára az egyetlen, a valódi alternatívát jelentse.
– A 2018-as választás kampányára hazajön?
– Természetesen részt fogok venni a kampányban, ez döntően hétvégéket jelent majd, illetve ha a kinti feladataim megengedik, akkor hétköznapokat is. Egyéni képviselőként nem indulok, mert az Európai Parlamentben a 2019-ig tartó ciklusban a feladataimat teljesíteni szeretném, de minden tőlem telhetőt megteszek a Jobbik sikeréért.
