„Természetesen mindenkit meg kell védenünk Magyarországon, és nyilván hogyha valaki ennek valamilyen kárát szenvedi, akkor azon segíteni kell.” E szép szavak Németh Szilárdtól származnak, a Fidesz alelnöke mindezt annak kapcsán mondta a Hír TV-nek, hogy él Röszkén egy pár, amely azt szeretné, hogy a rendőrség sajátítsa ki a házát. Ám ezek csak szavak.
Ugyanis Mihók Gáborék röszkei, a határzártól néhány lépésnyire álló ingatlana több szempontból is élhetetlenné vált: az akár már szélfújástól és a rászálló madaraktól is beinduló „okoskerítés” nyolc nyelven mondja el a határsértésre készülő migránsoknak, hogy ne kövessenek el bűncselekményt, és ne másszanak át a kerítésen. Ez zárt ablak mellett is jól hallható. Mihók Gábor élettársa, Börcsök Éva szerint olyan ez, mint müezzint hallgatni.
A párnak tűrnie kell azt is, hogy az éjszaka közepén egyebek között angol, pastu és arab nyelven szólítja fel a magyar állam a migránsokat arra, hogy fáradjanak a tranzitzónához. A „röszkei müezzin” egyébként most hallgat, egy hónapja nem kántál a migránsoknak, ám a rendőrség leveléből kiderül: csak finomhangolásról, azaz átmeneti időszakról van szó.
Ezenfelül, amint azt a múltkori cikkünkben megírtuk, igazán amiatt aggódnak a Felszabadulás utca utolsó házának lakói, hogy a rendőrség közérdekű használati jogot jegyzett be a házukra és a telkük felére. Így jelentősen csökkent az ingatlanjuk értéke, elvégre ki vásárolná meg, tudva azt, hogy még a jelenlegi tulajdonosok sem merik beépíteni a kocsibejárójuk kapuját, mert könnyen lehet, hogy a kerítéshez tartozó demarkációs vonal épp ott húzódik majd.
Adódik a lehetőség, hogy a pár kérje telkük és házuk kisajátítását, de nem jártak sikerrel sem a csongrádi kormányhivatalnál, sem pedig az ORFK-nál. A kormányhivatal szerint ugyanis ameddig be tudnak jutni az ingatlanjukba, és ameddig fizikailag nem veszi valamely szerv vagy hatóság birtokba – tehát nem építenek rá semmit –, addig nem sérül Mihókék használati joga.
A rendőrség most válaszolt a párnak. Hosszú, négyoldalas levelük lényege, hogy nem sajátítják ki az ingatlant, vagyis nem veszik meg a telket, hogy a pár a kapott pénzből elköltözhessen. Az ORFK álláspontja ugyanis az, hogy az ingatlan „tényleges igénybevétele” nem valósult meg, magyarul nem építettek rá semmit a hatóság emberei, nem közlekednek ezen a területen, és nem is tervezik ezt. Indoklásukban megjegyzik: „az önök által tapasztalt hatások a környező ingatlanok igénybevételéből fakadnak, emiatt a kisajátítás törvényi feltételek mellett nem volt lehetséges”.
A válaszlevélben kétszer is Mihókék tudtára adják, hogy 2015 szeptemberében, amikor megvették a telküket, tudniuk kellett róla, hogy a környék „jelentős mértékű migrációs nyomás alatt áll”. Sőt, a rendőrség közli, hogy jelenleg szerbiai területen több száz illegális migráns tartózkodik, aki arra törekszik, hogy illegálisan bejusson Magyarország területére, ezért az ideiglenes biztonsági határzár őrzésénél szolgáló állomány folyamatosan készenlétben van, állandóan nyomás alatt áll. „Tevékenységükkel, éberségükkel az önök nyugalmát, biztonságát is védelmezik” – üzeni Mihókéknak az ORFK. A hatóság ügyintézője azt elismeri, hogy a környéken „jelentős változások és építkezések történtek”, amelyek „jelentősen igénybe vették az állampolgárok türelmét”, de kártérítésre nincs mód. A levél is úgy zárul: „A Magyarország védelme, mindannyiunk érdeke ügyében tanúsított szíves türelmüket és megértésüket ezúton is köszönöm.”
A Felszabadulás utca lakói válaszlevelet írtak a hatóságnak, ebben sérelmezik, hogy a tapasztalataikat a rendőrség próbálja elbagatellizálni, mikor ezeket fényképekkel, videókkal és hivatalos papírokkal is tudják igazolni. Sőt, jelezték a hatóságoknak mintegy segítségképpen azt is, hogy milyen ügyszám alatt találják meg azokat a dokumentumokat, amelyekről a hatóság azt írta Mihókéknak, hogy nem találják őket a nyilvántartásban.
Ezenfelül pedig a pár Strasbourg-hoz, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, ahol nem ilyen szűken értelmezik azt, hogy mit jelent egy ingatlan használata. Ott az is számít, hogy egy házban vagy lakásban „kibontakozhat-e a magán- és családi élet”.
