Nem büszkélkedett el Oroszországban frissen nagyjavított Mi–17-es helikoptereivel a honvédelmi tárca szerdán, amikor sort kerítettek a hazánkban egy hónapon át zajló, Fekete Hattyú fedőnevű nemzetközi kommandós hadgyakorlat bemutató napjára a szolnoki bázison. A rendezvényen, melyet Áder János köztársasági elnök is megtekintett, négy amerikai Black Hawk, valamint egy szlovén és két magyar felségjelzésű forgószárnyas szállította a különleges műveleti katonákat, akik a képzeletbeli ellenség által megszállt repülőtér ellen hajtottak végre rajtaütést.
A bemutatóról hiányzó, a repülőtér egyik távoli szegletében leponyvázva parkoló harmincéves gépek azok, melyekről lapunk írta meg, hogy a milliárdos munkálatok ellenére továbbra sem váltak túlélőképessé valós harci körülmények közepette, és csak néhányuk alkalmas éjjellátós repülésre, a még szocialista kormány idején, 2007–2008-ban végrehajtott modernizációnak köszönhetően.
A Honvédelmi Minisztérium annak ellenére nem mutogatta a Novoszibirszkből májusban hazaszállított gépeket, hogy értesülésünk szerint már lezajlott berepülésük és átvételük az orosz javítócégtől, és több helyütt – ironikus módon szerdán is, a Dunántúl felett – látták repülni ezeket. A gépek modernizációjának, illetve új nyugati gépek korábban ígért beszerzésének elmaradása azért is érthetetlen, mert Simicskó István honvédelmi miniszter épp a rendezvényen jelentette be, hogy a szolnoki 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezredet a jövőben dandárrá fejlesztik. Egy ilyen típusú alakulat eredményes alkalmazásának ugyanis a korszerű, különleges képességekkel rendelkező helikopterflotta a kulcsa, ennek hiányában más nemzetekre, jelen esetben az Egyesült Államok segítségére szorul a honvédség. Erre a közelmúltban volt már példa.
Az amerikai bábáskodással létrehozott szolnoki alakulat bővítéséről annak parancsnoka, Sándor Tamás ezredes válaszolt lapunk kérdésére. Eszerint „szeptember 1-i kezdéssel számolnak”, és a dandár egy speciális szervezeti struktúrában jönne létre, ami a hagyományos zászlóalj-század szervezeti felépítéssel való szakítást és a haderőnemhez jobban illő osztagok és kötelékek bevezetését jelenti. A lépés létszámban nem jelent radikális növelést: háromszáz fővel lesznek többen, velük olyan képességeket erősítenek meg, melyek feltétlenül szükségesek a sikeres feladat-végrehajtáshoz, például a műveletek felderítő támogatását.