Jelentene ön a szomszédjáról egy új lakásért?

A Szabadság térre látogattunk, hogy megnézzük, hogyan gyógyítja a Közös Halmaz a magyarság XX. századi sebeit.

Egy másik ajtó mögött már nem csak történelmi kérdés rejlik: „Te mit érzel, ha meglátsz egy nagy-magyarországos matricát?”

– Büszkeséget! – vágja rá Csaba, aki egy olyan vállalkozásnak dolgozik, amely turistákat visz ajtótól ajtóig az országban. Ő már Angliában, Bristolban él, de ha meglátja a történelmi Magyarország térképét, azonnal az jut az eszébe, hogy nagy nemzet vagyunk. Persze ez csak egy válaszlehetőség, a Közös Halmaz kiállításán a matricát látva szánalmat, dühöt, félelmet, örömet, szomorúságot is választhat a látogató – vagy egész egyszerűen csak azt, hogy nem érdekli a kérdés, hiszen mindez régen volt. A válaszok sokfélesége és az, hogy jól megférnek egymás mellett egy ajtó mögött, mintha azt üzenné a szemlélőnek: lehet, hogy másképp gondolkodunk fontos kérdésekről, de mégiscsak egyek vagyunk, magyarok, akik a kérdéseket olvassuk, majd válaszokat adunk.

A Közös Halmaz Alapítvány missziója valójában éppen ez. Mindannyiunk családjának életén végigsöpört a XX. század, a traumák feldolgozásához, a megbékéléshez meg kell értenünk a másik fájdalmát is, nem csak a sajátunkat. „Ahelyett, ami elválaszt, azt keressük, ami összeköt: a közös halmazt” – fogalmaz a csoport, amely eredetileg egy baráti társaságból alakult. A projektvezetés, a rendezvényszervezés és az oktatás terén kellő tapasztalatú csapatban jól kiegészíti egymást a történészhallgató, az iparművész, a közgazdász, a politológus, a szerkesztő, a formatervező és a grafikus. Ők úgy látták, meg kell végre szabadulnunk attól a gyűlölködéstől, amely a történelmi traumáinkról szóló közbeszédet uralja, legyen szó Trianonról, a holokausztról, a világháborúkról, a diktatúrákról, 1956-ról vagy a rendszerváltásról.

Mik a tapasztalatok, mennyire tudja egy kezdeményezés megbékíteni egymással a magyar embereket? – tettük fel a kérdést Gárdos Tamásnak, a Közös Halmaz Alapítvány kuratóriumi elnökének. – A visszajelzések szerint rengetegen gondolkodtak el a magyarság történetén, amelyet sokan máshogy ismertek. Volt, aki azt mondta a kiállítás megtekintése után, hogy eddig toleránsnak gondolta magát, de most rájött, hogy nem eléggé az – mondja az elnök, aki szerint naivitás lenne azt hinni, hogy gyors változások indíthatók így el, az viszont bizonyos, hogy mindez elindít egy folyamatot az emberek fejében. Gárdos Tamás elárulta: jövőre több iskolába is elvinnék a kiállítást, órákat is tartanának, amiben óriási segítségükre lennének a további önkéntesek, akik hozzájuk hasonlóan segíteni szeretnének a magyarság sebeinek gyógyításában.

A kiállítás az Eleven Emlékmű Torlódó múlt című program záró eseménye, a november 13-ig tartó kiállításról bővebben a Közös Halmaz honlapján olvashatunk.