„Szóval nézzük itt egymást mi, idősek, és itt élünk teljesen elfelejtve”

Csillagtelepen évtizedek óta nincs fejlődés a lakók szerint. Németh Szilárd most 1,7 milliárdos „ajándékot” küld nekik.

Hideg szél csap arcon, amikor Csillagtelep központjában leszállok a 36-os buszról, szürke beton és szürke ég, ameddig a szem ellát. A Vénusz utca kopott négyemeletesei között alig van mozgás, de a Csillag büfé kirakata mögött moccanó árnyak, a zöldséges nyíló-csukódó ajtaja jelzi, hogy az élet azért nem állt meg. Mintha egy western díszletfőutcáján járnék pár perccel a pisztolypárbaj előtt.

Itt, Csillagtelepen készül most nagyszabású szociális rehabilitációra a csepeli önkormányzat. Hogy mit kellene fejleszteni, az eseményről szóló rövidke meghívóból nem derül ki – a járókelők szerint nagyjából mindent fel kellene újítani a városrészben. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó lakók a piszokra, az egyirányúsított utcákra panaszkodnak, a rosszul szigetelt, beázó panellakásokat emlegetik. Többször merül fel a „betelepített” cigányok ügye is: ötből négy megszólaló szerint a tíz éve Ferencvárosból áthozott családokkal csak a baj van, sok a balhé, a betörés a Merkúr és a Rakéta utca környékén, amit szintén a romák számlájára írnak.

A helyiek jellemzően nem vállalják a nevüket – sőt sokan azt sem, hogy a telepen laknak, még akkor sem, ha beszélgetésünk után rutinosan fordulnak be a postára.

Egy boltosnő azért kér névtelenséget, mert fél, hogy elveszik tőle az üzlethelyiséget; „ott fent dönthetnek így is”. Anna a közbiztonság miatt aggódik, mint mondja, este nyolc után az utcára sem szívesen megy ki, annyi az iszákos, gyanús alak odakint.

A művelődési ház előtt megszólított Ibolya már bőbeszédűbb, és összefoglalja, mi a probléma a Csillagteleppel – tulajdonképpen maga a kilátástalanság. „Több mint ötven éve lakom itt, és semmilyen fejlődés nem történt azóta, inkább romlottak a dolgok. Nincs szórakozási lehetőség, bezártak a régi kávézók, éttermek, az egyetlen cukrászdában nem lehet leülni – meséli az idős asszony. – Még a könyvtárat szeretjük, de folyton attól félünk, hogy azt is bezárják az alacsony látogatottság miatt.”

Szóval nézzük itt egymást mi, idősek, és itt élünk teljesen elfelejtve. Na, persze négyévente mindent megígér a politika.

Hogy ez mennyire így működik, azt Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke is bizonyítja, aki aztán a művelődési házban a csepeli polgármester társaságában jelenti be: a kerület 1,7 milliárd forintot nyert egy uniós pályázaton, a forrást pedig a „leromlott településrészeken élő, alacsony státusú lakosság” támogatására, jelen esetben a csillagtelepiekre fordítják.

Hogy a támogatás túlnyomó része egy uniós alapból – a Fidesz szerint Magyarországot támadó, álnok Brüsszeltől – érkezik, egy szóval nem hangzik el a sajtótájékoztatón. Borbély Lénárd polgármester inkább a kormánynak és Némethnek köszön meg minden támogatást, azt is, hogy a képviselő lobbizott a kerület mellett – mintha normális lenne, hogy a kormánypárt alelnöke befolyásolhatja egy uniós pályázat eredményét. Borbély emlékeztet: amióta a csepeli és a fővárosi vezetés is fideszes, „tökéletes az együttműködés”, Csepel sorra nyeri a bölcsődefejlesztésre, kerékpárút-építésre igényelt pályázatokat.

A sajtótájékoztatón ezután központi szerepet kap a betelepített családok témája: Borbély Lénárd szerint

Csillagtelepet szó szerint tönkretették, amikor a ferencvárosi rehabilitáció során 2008-ban 37 családot költöztettek át lakásvásárlás útján – „azóta pedig generációváltás is történhetett”.

Németh Szilárd mindezt az előző szocialista városvezetésnek rója fel. Ha kimegyünk a közérthez a kocsma mellé, láthatjuk az elődök mulasztásának következményeit – mondja a csepeli politikus, aki azért hozzáteszi: sajnálja is a beszuszakolt családokat, ismer például olyan 28 fős famíliát, amely dolgos, taníttatja a gyerekeket, de 52 négyzetméteren kell együtt éljen, ami egyszerűen kilátástalan.

Hogy a lármás, népes családok kapcsán végig a cigányokról van szó, azt nem nehéz kitalálni. Németh egy megjegyzéssel egyértelművé is teszi, kik a problémás lakók. Mint mondja, a telepi cigány óvoda, a Majd Megnövök óvónői példaértékű munkát végeznek –

az intézmény környékén nincs dorbézolás, kosz, rendre, fegyelemre nevelik a gyerekeket és rajtuk keresztül a szülőket is.

A most megítélt 1,7 milliárdból jut a problémás családok felzárkóztatására, amit Németh Szilárd szoft rehabilitációnak nevez, de 11 társasházat, a művelődési ház épületét és parkrészét is felújítják az összegből. Csillagtelep emellett térfigyelő rendszert kap, hogy így szorítsák vissza a tömbházak árnyékában sarjadó bűnözést – hogy pontosan mikor, az egyelőre nem tisztázott, úgy tudjuk, hogy még nem dolgozták ki a felzárkóztató program részleteit.

Az eredmények bejelentése és a korábbi szocialista városvezetés pocskondiázása után a csepeli önkormányzat váratlanul rövidre zárja a sajtótájékoztatót. Kérdezni nem lehet, és hiába loholok a kifelé igyekvő Németh Szilárd után, a Fidesz alelnöke lapunknak nem akar nyilatkozni. „Két kérdést tennék fel. – Nem lehet, megyek a parlamentbe. – Akkor elkísérném az autóig – Nem tud elkísérni” – vág szavamba Németh, igaz, a polgármesternek azért sikerül az újságírók számára lehetetlen küldetés.

Így csak annyi derül ki, hogy a Fidesz alelnöke egy furgonba ugrik be, úgy tűnik, azzal jár az Országházba is.

Suhan a fehér furgon szürke betonon, és hordozza azt a felső akaratot, amelytől egy egész kerület boldogulása, jó vagy rossz sorsa függ – várhatóan még hosszú éveken keresztül.