Nehéz arra a kérdésre választ kapni, hogy pontosan hányan is laknak a Szabolcs-Szamár-Bereg megyei Kispaládon. Egyrészt mert az ukrán–magyar határon fekvő község tényleg kicsi: három utcája van mindössze, a Fő utca, az Új utca és az Újabb utca. Másrészt dacára annak, hogy Kispaládnak is bőven kijut a magukra hagyott északkelet-magyarországi települések problémájából, a falu lakossága valamiért folyamatosan növekszik. Míg 2010-ben 536 lakosa volt, addig idén már 1347-en mondhatták magukat kispaládinak. A jelenség nem egyedi egyébként a keleti végeken, mintegy harminc település vallhatja magáról, hogy ott nem okoz gondot az elvándorlás. Több ezer fővel nőtt az ukrán határhoz közel fekvő Szabolcs-Szamár-Bereg megyei falvak lélekszáma, de a 151 százalékos növekedést produkáló Kispalád az, amely közöttük a legjobban teljesít. Erről kérdezősködtünk, először az Újabb utcában.
– Hát olyan négyszáz körül vagyunk itt a faluban
– És a nyilvántartás szerint?
– Hát úgy valamivel többen. Vagy hát igazából jóval többen, na!
Alanyunk válaszadás közben el is mosolyodik, amihez csak azt fűzi hozzá, hogy nem tudja pontosan megmondani, mennyien jelentenek be magukhoz ukrán állampolgárokat.
– Pullba csinálják, gondolom. Tudja, sutyiban. Nyilván senki nem fog dicsekedni ezzel. De hát erről kérdezzék meg a polgármester asszonyt!
A hivatalba megyünk, amelynek ajtaján kiragasztott papírlap fogad. Rajta a jegyző, Varga Zoltán üzenete, amely arra figyelmezteti a betérőket, hogy a hatályos törvényi rendelkezések értelmében lakcímbejelentés kizárólag járási hivatalnál teljesíthető. Valamint az 1992. évi lxvi. törvény definíciója arról, hogy mi is a polgár lakóhelye.
Szerettük volna megkérdezni sok minden más mellett Magyar Sándorné polgármestertől, hogy miért kellett ezt az idézetet kifüggesztenie a jegyzőnek, de a hivatalban ülő két hölgy azt mondta nekünk, hogy a polgármester „nincs bent”, és hogy „most nem tudnak” elérhetőséget adni hozzá. Később kiderült: a polgármester asszony személyesen tagadta le magát lapunknak. Telefonon sikerült őt elérnünk, ekkor is tagadta, hogy vele futottunk volna össze a hivatalban. Az ő verziója a következőképpen festett: sokan menekültek át a háború idején Kárpátaljáról, egy ellenfele pedig valószínűleg ebből indult ki, amikor megpróbálkozott a bejelentkezős trükkel. Beszélgetésünk közben hirtelen a polgármester asszony átadta a telefont a fiának, azzal, hogy „ő is akar magukkal beszélni”. Magyar Barnabás a falugondnoki tisztséget tölti be a faluban, ami azért érdekes, mert csak 660 fős falvaknak lehet gondnokuk. Magyar szerint azonban elég jelezni kell az államkincstár felé, hogy mennyi az életvitelszerűen a faluban élő lakos, és így már lehet gondnoka például Kispaládnak is. Elismerte, hogy hozzájuk „úgy 28-30 ember” van bejelentve, „főleg rokonok”, akik szavaztak országgyűlési és önkormányzati választáson is. Amikor rákérdeztünk, hogy ők életvitelszerűen tartózkodnak-e náluk, akkor a polgármester asszony fia egyszerűen kinyomta a telefont.