Nehéz arra a kérdésre választ kapni, hogy pontosan hányan is laknak a Szabolcs-Szamár-Bereg megyei Kispaládon. Egyrészt mert az ukrán–magyar határon fekvő község tényleg kicsi: három utcája van mindössze, a Fő utca, az Új utca és az Újabb utca. Másrészt dacára annak, hogy Kispaládnak is bőven kijut a magukra hagyott északkelet-magyarországi települések problémájából, a falu lakossága valamiért folyamatosan növekszik. Míg 2010-ben 536 lakosa volt, addig idén már 1347-en mondhatták magukat kispaládinak. A jelenség nem egyedi egyébként a keleti végeken, mintegy harminc település vallhatja magáról, hogy ott nem okoz gondot az elvándorlás. Több ezer fővel nőtt az ukrán határhoz közel fekvő Szabolcs-Szamár-Bereg megyei falvak lélekszáma, de a 151 százalékos növekedést produkáló Kispalád az, amely közöttük a legjobban teljesít. Erről kérdezősködtünk, először az Újabb utcában.
– Hát olyan négyszáz körül vagyunk itt a faluban
– És a nyilvántartás szerint?
– Hát úgy valamivel többen. Vagy hát igazából jóval többen, na!
Alanyunk válaszadás közben el is mosolyodik, amihez csak azt fűzi hozzá, hogy nem tudja pontosan megmondani, mennyien jelentenek be magukhoz ukrán állampolgárokat.
– Pullba csinálják, gondolom. Tudja, sutyiban. Nyilván senki nem fog dicsekedni ezzel. De hát erről kérdezzék meg a polgármester asszonyt!
A hivatalba megyünk, amelynek ajtaján kiragasztott papírlap fogad. Rajta a jegyző, Varga Zoltán üzenete, amely arra figyelmezteti a betérőket, hogy a hatályos törvényi rendelkezések értelmében lakcímbejelentés kizárólag járási hivatalnál teljesíthető. Valamint az 1992. évi lxvi. törvény definíciója arról, hogy mi is a polgár lakóhelye.
Szerettük volna megkérdezni sok minden más mellett Magyar Sándorné polgármestertől, hogy miért kellett ezt az idézetet kifüggesztenie a jegyzőnek, de a hivatalban ülő két hölgy azt mondta nekünk, hogy a polgármester „nincs bent”, és hogy „most nem tudnak” elérhetőséget adni hozzá. Később kiderült: a polgármester asszony személyesen tagadta le magát lapunknak. Telefonon sikerült őt elérnünk, ekkor is tagadta, hogy vele futottunk volna össze a hivatalban. Az ő verziója a következőképpen festett: sokan menekültek át a háború idején Kárpátaljáról, egy ellenfele pedig valószínűleg ebből indult ki, amikor megpróbálkozott a bejelentkezős trükkel. Beszélgetésünk közben hirtelen a polgármester asszony átadta a telefont a fiának, azzal, hogy „ő is akar magukkal beszélni”. Magyar Barnabás a falugondnoki tisztséget tölti be a faluban, ami azért érdekes, mert csak 660 fős falvaknak lehet gondnokuk. Magyar szerint azonban elég jelezni kell az államkincstár felé, hogy mennyi az életvitelszerűen a faluban élő lakos, és így már lehet gondnoka például Kispaládnak is. Elismerte, hogy hozzájuk „úgy 28-30 ember” van bejelentve, „főleg rokonok”, akik szavaztak országgyűlési és önkormányzati választáson is. Amikor rákérdeztünk, hogy ők életvitelszerűen tartózkodnak-e náluk, akkor a polgármester asszony fia egyszerűen kinyomta a telefont.
Sankó József viszont szívesen mesélt nekünk arról, hogy miként lett 100 négyzetméteres háza 97 ember lakhelye. Be van jelentve hozzá „93 ukrán, akiket az életünkben nem láttunk”. Csak a vastag kötegnyi, bontatlan nemzeti konzultációs ív maradt utánuk.
– Az egész azzal kezdődött, még a 2014-es önkormányzati választások előtt, hogy Magyar Sándorné azt mondta: megkérdezte a rendőrségen, hogy be lehet-e jelenteni az ukránokat. Így tettem én is, mire a polgármester asszony megígérte, hogy bejutok képviselőként testületbe. Nem így lett, aminek igen egyszerű az oka. Mikor jöttek „a magyarul is tudó ukránok” szavazni, akkor Sankó József nevét nem mondták nekik. Így nyilatkozónk nem jutott be a testületbe, de amióta a Hír TV-nek beszélt, közmunkára sem hívják sem őt, sem senkit a családjából. Sőt aznap, amikor a Célpont stábjának nyilatkozott, a rendőrség is megjelent nála, többek között a bejelentett ukránok és az értük kapott juttatás után érdeklődve.
– Mi ezért nem kaptunk pénzt, csak csokoládét – mondja Sankó, aki biztos benne, hogy miután megjelenik a cikkünk, illetve a televízió riportja, munkát sem kap majd Kispaládon. Állítják továbbá azt is: Magyar Sándorné megüzente nekik, hogy tehetnek, amit akarnak, neki nem esik majd bántódása.
– Így van Tilki Attila országgyűlési képviselővel is – mutatja ujjait összefonva Sankó József. A fiktív bejelentkezők által felhizlalt Szabolcs-Szamár-Bereg megyei falvak további két másik választókerületben is megtalálhatók, de kétségtelen, hogy Tilki szatmári kerületét érinti a legjobban ez a jelenség.
Meg a magyar nyugdíjkasszát. Mert az ukrán–magyar kettős állampolgárok jó része nemcsak szavazni jár át a szatmári falvakba, hanem a nyugdíjáért is. Jelenleg is hatályos ugyanis az 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet, amely kihirdette a Szovjetunióval kötött szociálpolitikai egyezményt. Ennek értelmében az 1991-ben felbomlott Szovjetunió jogutódai, Oroszország és Ukrajna állampolgárai jogot formálhatnak a magyar szociális ellátásra, így például az öregségi nyugdíjra is, méghozzá járulékbefizetés nélkül. Ehhez annyit kell tenniük az igénylőknek, hogy lemondanak az ukrán nyugdíjukról, kiváltanak egy lakcímkártyát, és letelepednek Magyarország területén. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság 2015. decemberi adatai szerint közel tízezren éltek ezzel az opcióval, amiből majdnem nyolcezren kaptak öregségi nyugdíjat. 2016-ban Rétvári Bence, az Emmi államtitkára képviselői kérdésre válaszolva közölte, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodás értelmében összesen 1,117 milliárd forintot fizettek ki összesen 9288 igénylőnek. Rétvári levelében azt is írja, hogy „a magyar–szovjet egyezmény alapján a nyugdíj-megállapító határozatok száma évente változó, de általában növekedést mutat”. Ezt megerősítették szatmári forrásaink is, hozzátéve, hogy a lehetőséggel korántsem csak kárpátaljai magyarok élnek. Egy Kárpátalja közéletével foglalkozó, magyar nyelvű blog arról írt a minap, hogy több olyan ukrán náci is tüntetett a magyarok ellen november közepén Beregszászon, akik szülei hazánkból kapják a nyugdíjukat.
Talány, hogy ők miként kaptak magyar állampolgárságot. Mindenesetre sokatmondó, hogy információnk szerint több szatmári zsákfalu polgármesteri hivatalát meglátogatták már a hatóságok, mivel szemet szúrt nekik, hogy egy nap alatt hogyan tudtak 70 személynek állampolgárságot adni.
Adorján Béla, a Jobbik Szabolcs-Szamár-Bereg megyei elnöke szerint ez az összjáték egyedül a magyar adófizetőknek nem jó. Úgy látja, szükség van arra, hogy valamiféle szociális egyezség szülessen Ukrajnával és Oroszországgal, de semmi esetre sem ilyen egyoldalú. Már csak azért sem, mert becslése szerint jövőre kétmilliárd forinthoz közelít majd az az összeg, amit ki kell majd fizetni a paktum alapján a kérvényezőknek.
– Nem értem, hogy ezt a pénzt miért nem a járulékot befizető, ténylegesen Magyarországon élő nyugdíjasok kapják meg – mondta Adorján a Magyar Nemzetnek.
Ráadásul jelentős a különbség a lemondott ukrajnai nyugdíj és a Magyarországon készhez kapott öregségi nyugdíj között. Néhány példa: a magyar minimálnyugdíj körülbelül annyi, mint az átlagnyugdíj északkeleti szomszédunknál – ez körülbelül 25 ezer forint.
A magyar átlag 70 ezer forint körül van, hazánk legkeletibb csücskében viszont gyakran ennél is kevesebbet, 50-60 ezer forint visz házhoz a postás. Ám az átjelentkezők rendszerint jóval 100 ezer fölötti jutatatásban részesülnek, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy sokan valótlan adatokat adnak meg munkaviszonyukról.
A Kispalád egyetlen kocsmája előtt ácsorgók is erről panaszkodnak. – Most mondja meg: ledolgozik valaki egy életet, kap 50 ezret, aztán megjelenik itt valaki havonta, és hazavisz 140 ezret, úgy, hogy egy kapavágást nem csinált a téeszben – a férfi hangsúlyozza, hogy nem a saját példáját mondja, ő egy vállalatban dolgozta le az életét, nem a földön. – De akkor is – teszi hozzá olyan halkan, hogy közelebb kell lépni hozzá, hogy hallani lehessen a hangját.
A helyváltoztatás pillanatában SMS érkezik a mobilszolgáltatótól. „Üdvözöljük Ukrajnában.”
