Végjátéktaktika a baloldalon: a nagy pálfordulások éve volt az idei

Nem volt mentes a fordulatoktól a „demokratikus ellenzék” pártjainak idei produkciója.

Katona Mariann
2017. 12. 30. 12:32
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Néhány hónap van csak hátra a parlamenti választásig, a baloldalon pedig továbbra sincs megegyezés arról, hogy milyen konstrukcióban vágjanak neki a jövő tavasznak, a kampánynak. Pedig az egyezkedések, tárgyalások, üzengetések, viták csaknem egy éve szakadatlanul tartanak.

Egy-egy mondatban is lehetne összegezni, honnan indultak és hova jutottak a felek. Az MSZP hosszú hónapokig elutasította Gyurcsány Ferencet, most pedig mindent megtesz, hogy mégis legyen vele együttműködés. A Demokratikus Koalíció még a saját tagságát is megszavaztatta, hogy Gyurcsány rajta legyen-e egy közös listán, ma viszont már külön listával indulnának. Karácsony Gergely az új pártokkal akart szövetséget, mára viszont elszállt a finnyássága, mindenkit maga mögött tudna. 

Az egyik leglátványosabb pálfordulást az idei évben a Magyar Szocialista Párt produkálta. Emlékezetes, hogy év elején Botka László – még miniszterelnök-jelöltként – minden fórumon tiltakozott személyesen Gyurcsány Ferenc ellen. Számtalanszor elmondta, hogy a volt miniszterelnökkel nem lehet kormányváltás, pikáns módon viszont pártjára, a Demokratikus Koalícióra és annak szavazóira igényt tartott. Botka Lászlót májusban az MSZP kongresszusa hivatalosan is miniszterelnök-jelöltnek választotta, és a szocialisták, ha nem is mindenki ennyire konkrét megfogalmazásokkal, de együtt meneteltek vele Gyurcsány ellenében.

Végül júliusban Molnár Zsolt, a párt elnökségi tagja volt az első, aki nyíltan kimondta: Gyurcsány Ferencre is szükség van a kormányváltáshoz. Nyilatkozata nagy konfliktust robbantott ki, Botka László árulónak nevezte párttársát, és bár a nyilvánosság előtt a konfliktust elsimították, a háttérben egyre jobban forrtak az indulatok.

Az MSZP-t vezető miniszterelnök-jelölt nem hozta az eredményeket, végül október elején visszalépett. Búcsúzásképpen még odaszúrt sajátjainak azzal a kijelentésével, hogy a „politikai maffia” behálózta pártját is.

A szocialisták addig sem szárnyaló támogatottsága zuhanni kezdett, majd decemberben eljutottak odáig, hogy egy másik párt vezetője, Karácsony Gergely mögé sorakozzanak fel. A határozott Gyurcsány-ellenesség után pedig most éppen mindent megtesznek, hogy együtt tudjanak működni a volt kormányfővel. A 106 egyéni választókerületben már meg is egyeztek, és abban bíznak, hogy közös országos listát is állíthatnak majd, a harmadik helyet fel is ajánlották neki. 

Nem sokkal kisebb változáson ment keresztül Karácsony Gergely politikája sem. A Párbeszéd társelnöke, egyben Zugló polgármestere április végén lett a lényegében mérhetetlen vagy legfeljebb egy százalékra mért párt miniszterelnök-jelöltje. Akkor még arról beszélt, hogy össze kell állnia a „rendszerváltó szövetségnek”, ezalatt saját pártja mellett az Együttet, az LMP-t és a Momentumot értette. Közös listát képzelt el velük, forgatókönyvében pedig a „régi pártokat”, vagyis az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót egy másik listán látta volna szívesen. Az LMP-től és a Momentumtól viszont gyorsan megérkezett a visszautasítás, így terve pillanatok alatt kudarcot vallott.

Ősszel még kitartott a politikai pártok régi-új felosztása mellett, és a Párbeszéd az Együtt-tel kötött szövetséget. Nyilvánvaló volt azonban, hogy még kettőjüknek együtt sincs igazán reális esélye arra, hogy megugorják az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Decemberben ezért jött az igazán jelentős változás: Karácsony Gergely lényegében felajánlkozott az MSZP-nek, a szocialisták pedig be is álltak mögéje. Vagyis év végére Karácsony Gergely hivatalosan is az MSZP által támogatott miniszterelnök-jelölt lett. Az Együtt emiatt megszakította ugyan vele az együttműködést, ám Karácsony Gergely alig mérhető támogatottságú pártját mindenesetre sikerült belelavíroznia egy olyan együttműködésbe, amelyben a parlamenti karrierek is folytatódhatnak. 

A Gyurcsány Ferenc vezette DK-nál is megfigyelhető volt némi változás, bár a párt prominensei mindvégig nagyon óvatosan fogalmaztak. Év elején még az együttműködést szorgalmazták, kiemelve, hogy a szocialistákkal ellentétben ők nem támasztanak előfeltételeket a többi párttal szemben. A közös listáról igen keveset beszéltek, leginkább azt szorgalmazták, hogy a 106 egyéni választókerületben legyen megállapodás.

Értelemszerűen felháborodást váltott ki náluk, hogy Botka László nem engedte volna Gyurcsány Ferencet közös listán szerepelni. Pártszavazást is tartottak saját közösségükön belül, arra várták a választ, hogy belemenjenek-e úgy egy megállapodásba más baloldali pártokkal, ha Gyurcsány Ferenc nincs rajta egy közös listán. A DK elsöprő többsége természetesen ezt nem akarta.

Habár Botka László őszi visszalépésével elhárult az akadály, hogy közös lista legyen a baloldalon, a DK mégis egyértelműen kihátrált mögüle. Nyíltan kimondta: önálló listát állítanak, és meg is tették. Nem mellékes, hogy a közvélemény-kutatások szerint a DK egyedül is képes átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt, vagyis önállóan is bejuthat az Országgyűlésbe, és frakciót alapíthat. Az év utolsó hónapjaira ráadásul egyre csökkent a különbség a DK és az MSZP között, vagyis még az is felvetődhetett, hogy a szocialisták további mélyrepülése esetén Gyurcsány Ferencék még meg is előzik őket.

Vannak a fent leírt manőverezéseknek már most egyértelmű vesztesei is. Az Együtt kitart az önállósága mellett, úgy viszont aligha jut be a parlamentbe. Legfeljebb abban bízhatnak, hogy egy-egy jelöltjük egyéniben győzni tud, persze ha mások nem indítanak ellene másik esélyest. A Fodor Gábor vezette Liberálisok együttműködnének, de érdemben még senki nem számolt velük, hiszen szavazót alig vonzanak.

Hiába a jelentős csavarok, továbbra sem egyértelmű, hogy a baloldal pártjai mire jutnak a végén. A jelenlegi állás szerint ott tartanak, hogy a 106 egyéni választókerületben csak egy baloldali képviselőjelölt indul a kormánypártival szemben. Igaz, az ellenzékből ott lesz még – nagy eséllyel – egy LMP-s, egy momentumos, illetve egy jobbikos jelölt is. Az viszont még kérdéses, hogy a pártlistákból hányat lehet majd látni a szavazólapon. Várhatóan február közepéig, végéig van még idejük ezeken a kérdéseken alkudozni, utána hivatalosan is be kell jelentkezni a választásra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.