Akikkel találkoztunk, egyöntetűen állították, hogy a házaspár elzárkózva élt, rokonok sem látogatták őket, így családi viszonyaikról sem lehetett tudni. A legtöbbet a pár házától néhány méterre élő idős asszony tudott H. Istvánról és a feleségéről, mert néha a kerítésen keresztül váltott pár szót velük. Rokonokról ő sem tudott, arról viszont igen, hogy mindketten betegek voltak. Rebesgetik a férj depresszióját, és a nő gerincbetegségét, ami miatt egy műtét után morfiumtapaszokat kellett hordania a fájdalom enyhítésére. De többnyire ágyhoz volt kötve. A férje ápolta, hat évig bírta ezt az életet.
Szomszédja megérti H. István döntését. Azt is, ha ő segítette halálba feleségét. – Nyáron pezseg itt az élet, de télen túlságosan csendes. Kezdenek fiatal párok kiköltözni ide, mert gyönyörű a környék. Tiszta időben látszik a Mátra – mesélte az idős nő, de megjegyezte: egy magányos asszony egy nem messze lévő házban gyógyszerekkel végzett magával a közelmúltban. Talán neki is túl csendes volt az élet.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as, vagy 0680-820-111-es telefonszámot!
