Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.

– Mivel foglalkozik az LMP-nél?
– A frakciónak elsősorban külpolitikai ügyekben adok tanácsokat, ilyen témájú jogszabályokat véleményezek, illetve a képviselők felkészítését végzem a nyilvános szereplésekhez. Ezenkívül pedig kampány van, ilyenkor mindenkinek mindenre bevethetőnek kell lennie.

– Mi köze önnek a külpolitikához?
– Jogász végzettségem van, de ilyen munkát nem nagyon végeztem. Világéletemben a nemzetközi kapcsolatok dimenziójában mozogtam, így valószínűleg a tapasztalatom az, ami miatt kiválasztottak az LMP frakciójához.

– Milyen nyelveken beszél?
– Anyanyelvemként definiálom a magyart: magyarul gondolkozom, magyarul számolok, és magyarul is álmodom. Beszélek egyébként fárszi nyelven, ennek az Afganisztánban használatos változata a dari nyelv, illetve értem, de nem beszélem a pastu nyelvet, a másik afganisztáni nyelvjárást. Beszélek még angolul is.

– Hasznosítja ezt a tudást az LMP-nél végzett munkája során?
– Iráni újságokat el tudok olvasni, amelyek az iráni–magyar atommegállapodásról, illetve az azzal együttes, „mutyiközeli” beszerzésekről szólnak.

– Mi a véleménye a kormány bevándorláspolitikájáról?
– Egy történettel tudnám a leginkább illusztrálni. Egyszer Kósa Lajosnak egy debreceni rendezvényen – amelyen mindketten felszólaltunk – azt mondtam: Lajos, az a baj azzal, amit mondtok, hogy elképesztő durván általánosító, és az olyan embereket is egy kalap alá veszi, mint én, aki a sikeres integráció példája. Erre Kósa azt mondta, hogy ezt ne vedd komolyan, mert te már nem afgán vagy, hanem magyar. Azt gondolom, hogy a migráció valós probléma, de a gyűlöletkampány helyett valódi szakmai megoldásokra kellett volna törekedni.

– Mit gondol a kerítésről?
– Nem bontanám le a kerítést. Nem tartom a legelegánsabb megoldásnak, de minden államnak megvan a joga eldönteni, hogy kit enged be és kit nem.