Arccal, névvel vállalt interjút adott a Budapest Beaconnak Szepesházi Péter bíró – a más esetben normálisnak számító megszólalás pont attól volt kockázatos, hogy Szepesházi a bírókat ért felső cenzúráról, az Országos Bírósági Hivatal fegyelmezési módszereiről beszélt, ami sok kollégáját riasztja vissza a megszólalástól.
A Budai Központi Kerületi Bíróságon dolgozó jogász a portálnak nyilatkozva hangsúlyozta, magánvéleményét közli, amit nem tilthatnak meg neki. Ettől függetlenül számos esetről tud, amikor bírók bejelentik, ha interjút adnak és öncenzúraként engedélyt kérnek erre feletteseitől.
Szepesházi szerint a Handó Tünde vezette OBH mára autokratikus, központosított rendszerré vált, ami megtorolja a belső kritikát vagy a különutas bírói megszólalásokat. Ha megneszelik, hogy valaki a sajtóhoz fordul, letilthatják a tervezett interjúkat. Vele is ez történt egy alkalommal, amikor meghívást kapott a RTL Klub Magyarul Balóval című műsorába, a törvényszékre pedig a központból telefonáltak oda az ügy miatt.
A rendszer emellett belső revánsokat is vesz, például korábban a mára alkotmányellenesnek nyilvánított integritási szabályzattal próbálták letörni a bírók ellenállását: egy pályatárs ellen például azt hozták fel érvként, hogy rokona szabálytalanul látogatja, ételt visz neki munkahelyére – mesélte Szepesházi Péter –; a kicsinyes kifogás az után merült fel, hogy az érintett bíró védekezni mert az ellene indított alkalmassági eljárás során.
A nyilatkozó saját esetén keresztül demonstrálta, hogy a helyi vagy központi bírói vezetés hogyan próbálja megtörni az ellenállást: Szepesvári korábban YouTube-videóban beszélt a társadalmi érdekkérvényesítés lehetőségeiről, és korrupciót emlegetett. Tavaly októberben aztán titkos ülést tartottak kollégái, amin az ő állítólagos etikai-fegyelmi vétségeiről tárgyaltak, de az ülésre őt magát nem hívták el, csak informálisan jutott el hozzá az ülésről szóló írásos anyag.
„Az integritás munkacsoport tagjait semmi sem hatalmazta fel a személyes értékelésemre” – jegyezte meg Szepesvári Péter.
A bíró szerint teljesen érthető, ha sok szakmabeli állását, megélhetését félti, és inkább hallgatnak a problémákról. A csend nem arról tanúskodik, hogy a bírósági vezetésben, rendszerben minden rendben van.
Beszédes Szepesvári szerint az is, hogy a bíróságok iránti közbizalom egyes becslések szerint 40 százalékra esett, és a legoptimistább kimutatások is csak 60 százalékon mérik – utóbbi szint a szerinte átkos Lomniczi–Baka-rendszerben, 2011 előtt a minimálértéket jelentették.
„A polgár azt érzékeli, hogy gyors, hatékony és majdnem biztos igazságot nem kap”
– mondta a bíró, aki szerint a mostani struktúra nem segíti a jó bíráskodást, miközben az lenne a feladata, hogy a gyengéből közepest, a közepesből jót, a jóból pedig kiváló bírót faragjon.
Ha folytatódik ez a folyamat, akkor a maradék bizalom is könnyen elillanhat. Ebben az is benne van, hogy akár valótlan vádak is érhetnek bírákat, akik éppen egy jó ítéletet hoznak: nekik sem fognak hinni a polgárok, mert annyi a rossz a tapasztalatuk.
Szepesházi szerint mindemellett a vezetőkkel kapcsolatos botrányok a tárgyalóteremben csapódnak le, tehát nem feltétlenül az adott vezető érzékeli, hanem a „mezei” bíró.
